Egy másik világban

Untitled Part 5

Chris

Reggel amikor meg ébredtem már a nap is felfedte kisebb sugrait. Furdultam egyet az ágyban, hogy vissza aludjak. De akit meg pillantotam inkább fel keltet. Lia enyhe piroságal az arcán aludt. Meg simintotam. Még inkább elpirult. Közelebb huzzodtam és meg pusziltam a homlokát. Fel ébredt. El mosolyodva köszöntötem.
- Jó reggelt! - mondtam és megint meg simogatam.
- Neked is... - mondta meglepeten. Elnevetem magam. - most mit nevetsz? - kérdezte. Kimásztam az ágyból s becsuktam a szemel kinyujtozkodtam. Éreztem a lány tekintetét a meztelen felsőtestemen. Csipőre tetem a kezem és perverz pillantásokat vetettem rá. Meg lepet tekintetel ajándékoz meg. Belle turtam a hajamba és le téptem a csajról a takarót. Ki ugrott az ágyból és tarkon vert. Röhögve meg dörzsöltem a nyakam aztán elkaptam. Meg fogtam a derekát és el kezdtem kucizni. Nevetve probálta le hámozni magáról az újaim. Gunyos vigyort huzztam az arcomra.
- Hagyd abba elég! - kiálltota. El negedtem és levegőért kapkodva el szaladt. - Na mivel nekem van dolgom a mai nap igy arra kérlek huzál ki a szobámból! - mondta és elkezdet ki tólni a helyiségből. - De hozzam ne érj! - momdta utolag. Ezt nem értetem.
- Ezt most nem értem. Miért ne nyujak hozzád? - kérdeztem és neki támaskodtam az ajtó fél fának.
- Húzál ki. Húzál! Most már vágod? - kérdezte. Gondolkodtam egy kicsit aztán elmosolyodtam - Értem. - mondtam.
- Na de menj innen! - mondta és kijebb lőkött. Vigyrogva hátráltam egy kicsit. - Meg nézzhetem a cicid? - kérdeztem köcsög modón, és be dugtam a fejem a résnyire nyitvalévő ajtón.
- Nem! Takarodj! - mondta és meg dobbált a pizsama nadrágjával. Vissza húztam a fejem - De... Ad már ki a pólóm.... - bújtam elő ismét, de félbe szakitot és most az izadásgátloját vágta hozzám - NEM!!! Nézd meg hogy a konyhában vagyok-e!!!! - üvöltöte nekem, mire röhöve ki mentem. Még beljebb hajtotam az ajtót de ahogy ez meg történt ki is nyilt vissza és kinyujtota a fekete pólom. Ki vettem a kezéből és magamra rángatam. Lementem a lépcsőn és meg céloztam a konyhát. Belépve meg pillantotam Lia barátait. Egy emberként nézet mindegyik rám.
- Öhm. Nehéz reggel? - kérdezte az egyik. El nevetem magam.
- Hát mondjúk. - mondtam nevetve és én is helyet foglaltam közötük. - amugy kit hogy hívnak? - kérdeztem.
- Én Chris vagyok, az ikrek Edie és Tay, ő pedig Blaze. - mondta és közben mutata is hogy ki kicsoda. Elmosolyodtam.
- Én is Chris vagyok! - momdtam vigyorogva.
- Ez tök jó! - mondta Chris, és pacsiztunk egyet. Blaze magára öltöte a legkomolyabb arc kifejezését amitt csak ki tudot csalni magából. Én meg probáltam le utánozni ezt a fejet mire ki nevetet.
- Na térjünk vissza a kályhához! - mondta Tay - Mit is csináltál te Liával egy szobába? - kérdezte selytelmes hangnemben. El nevetem magam és a kezeiembe temetem arcom. Fel néztem és mosolygás mentes arcot probáltam vágni.
- Hát tegnap haza kisértem és itt maradtam. És egy kicsit megbolygatam a reggeli rutinját. De lehet hogy nem csak azt hanem a kis hormonyaitt is....... Hmmm. Kitudja. - mondtam és a végén vállat vontam. Edie - ből és Tay - ból egyszere tört ki a nevetés mi is elmosolyodtunk rajtuk.
- De ugye jól meg nézted Lia hátsóját? - kérdezte Chris. Én hevesen bologatam.
- Jó sege van neki. - mondtam egyet értően. Blaze is bologatott. - Bízony. - mondta és enyhe piroság szállta meg arcát.
- Mi a történet Blaze? - kérdeztem kiváncsiskodó és egyszere perverz hangón. A srác gyilkolni tudot volna a tekintetével.
- Egy időben csak Lia és Chris voltak csak a barátaim, igy amikor itt aludtam elégsokszor láttam az emlegetet testrészt. - mondta kolyojan. Chris elmosolyodot melletem.
- És egy időben csak ő tudot fel izgatni. - mondta és eltakarta az arcát mire hozzá repült egy kanál. - Hallgas! - kiáltota a srác mérgesen. Nevetésemet magamba folytva probáltam értelmes fejet vágni. De nem tudtam. Az iker pár is meg probálkozotvel de nekik sem sikerült négyen nevetünk egyen aki képeslet volna azal az ominozus kanálal megölni benünket.
- És gondot okoz a kis elmédnek Chris hogy ez igy volt? Vagy az hogy olyan dolgok is történtek velem ami veled nem? - kérdete le becsmérlően.
- Mire gondolsz? - kérdezte kélkedően.
- Tudod te azt. - mondta és össze külcsolta a kezeit maga előtt. A srác elmosolyodot. És itt a szó beli " vérszivásnak" vége lett. De ők tudták miről van szó és szemezésel folytaták a vitázást.
- Na! Fiúk legyen már több eszetek mint kétt ovodásnak! - mondtam. A kétt srác elnevete magát. - most térjünk vissza tárgyra! - mondtam vigyorogva.
- Lia - nak nem csak a sege jó... - mondtam. - hanem a melle, is de amugy az egész csaj jó. - mondtam. Chris bologatott. - Innen láttszik hogy valaki igazán bele zugot Lia - ba. - mondta Blaze. Elképedtem. - MI??!! Én nem zugtam bele! - tagadtam a tényeket. Blaze nevetet és válat vont. - Ez van drága. - mondta. Be mutatam a srácnak. Aki viszonozta ugyan ezel a hozdulatal. A csajszi le ért és kédrön nézet ránk.
- Mivan? Tán én voltam a téma? - kérdezte Lia és mind az öten egy emberként elnevetük magunkat. Elmosolyodot. - De tényleg! Miről volt szó? Én is tudni akarom! - mondta durcizó hangnemben. Az ikrek megprobálták magukban tartani a nevetést, de nem sikerült nekik. Hangosan elkezdtek hahotázni és Edie le eset a székről. Aztán Tay követe és szintén igy tett. Mi is nevetünk azon hogy az egyiköjük le esett de hogy a másik is.
- Na elég! - mondta Blaze és elkomorodot. A kétt srác fel tápászkodot az ülő helyeikre. - Anyád azt üzeni hogy készöbb érhaza! - mondta és elmosolyodot.
- A te anyád. - mondta neki. Nem vete zokon helyete még jobban mosolygot. Lia rá pillantot Edie - re aki meg probált kétt irányba nézni mind kétt szemével. Magamba folytotam nevetésem.
- Edie! Tudod mire gondolok? - kérdezte. A fiú egyből kapcsolt, és neki látak énekelni.
- Pókmalac, pókmalac, nicsjobb állat a pókmalacnál! Hálótsző, sosesző nembizony mert malac. Vigyáz! Mert jön a pókmalac! - dalolták. Halálra röhögtük magunkat amikor befejezték.
- Ezt honnan szedtétek? - kérdezte Chris nevetve.
- Ez a hülye - mutatot Lia Edie - re - tegnap délután elküldte ezt a pókmalacos izétt. - momdta. A fiúk fejcsoválva nevettek tovább.
- "Testvírem!" - mondta Tay - ezt honnan szedted? - a srác válát vont és elmosolyodot.
- Na jó hagyuk. - mondta a lány és legyintetet egyet.
A leányzó körbe nézet mit lehet enni. Meg evet egy szelet kenyeret rajta szalámival. Jobban szem ügyre vette a társaságot aki körülöte volt. Blazet nézte meg a legalaposabban.
- Blaze - mondta a fiú levete szemeit a telefonjáról és rá nézet. - van egy barátod? - kérdezte és felvonta a szemöldökét. A srác érdeklödően nézet rá.
- Why? - kérdezte angolul.
- Mert kábé három méretel nagyobb poló van rajtad és a multkor mondtad hogy mindig egy méretel nagyobb felsőt veszel. - mondta. Elmosolyodot.
- Most meg fogtal - mondta. Kitört belőlem a nevetés.
- Baszod! Ez most komoly? - kérdeztem hittetlenkedve. Az emlegetet bolintott.
- Nem a pasim - mondta és valat vont - csak nála lakom. Mert a nevelő anyám ki tiltot a házból! - mondta. Én és Chris elöször Blazere, azán egymásra nézetünk.
- Miért tiltot ki a házból a nevelő anyád? - kédreztük egy ember ként.
- Mert gyülől. Eddig is csak azért hagyta hogy ott lakjak mert kapta értem a gyerektartást. Mivel betőltötem a tízenmyolcat igy nem kap semmijen pénzt ezért azt tehet amit akar velem. - mondta.
- De hogy kerültél nevelőszülökhöz? - kérdeztem.
- Hát... Anyukám meghalt amikor hét voltam. Apám leszart és egy évik laktam vele. Azota se láttam. Aztán a nagybátyámhoz kerültem. Aki nagy élvezetel hejezte belém egyes testrészeit. - mondta. Lehuztam a fülleim és tágranyilt szemekel figyeltem. - Ezért vagyok feles. Na mindegy. - legyintet és folytata.- a szomszéd néni hivta ki a zsarukat rá. Azota is börtönben van. És igy kerültem nevelőszülökhőz. - mondta és a végén elmosolyodot mint egy pszihopata, és oldarahajtota a fejét. Aztán elvete a vajkenő kést és szem magaságbe felemelte. Nagyokat pislogot a szemei pedig tágra voltak nyilva. Ezekel a mozdulatokal belénk folytota levegőtt. Letete a kést és elnevete magát.
- Be szartatok mi? - kérdezte mosolyogva.
- Én tudtam hogy ez lesz a vége. - mondta Lia és le ökölpacsizot vele. - Csak onnan hogy nekem is csinálta már.
- Jó hagyuk.... - mondta Chris és átkarolta a válam.
- Na gyermekeim! Neked valami becenevet kel ki találni mert ez igy nem lesz jó! - mutatot rám a lány. Felvontam az egy szemöldőköm és ezzel együt az egyik füllem is.
- Mirre gondolsz? - mondtam és meg támasztotam a fejem.
- Nem tudom. - mondta és mintha bajúsza lenne elkezdte pödörni. A többiek el mosolyodtak. - Áhh!!! Todom már te leszel az én Bro - m! - kiálltota mirre elnevetem magam.
- De akkor te leszel az én Sis - em! - mondtam nevetve. - Naná hogy leszek! - mondta vidáman.
Ki mentünk a konyhából és Lia felvette a cipőjét. Az iskolábba menet nagyon sokat nevetünk. Edie és Tay vicceket olvastak fel és én nagyonsokat nevetem. Meg Chris is. Egymásba karólva röhögtünk a másik két fiún. A kaput át lépve meg pillantotuk Time - ot. Akit rengeteg diák rajongot körbe. Letört arcán láttszot hogy ne igazán érdeklik a körülöte nyüzsgő személyek. Meg láttot minket. Elszált a rossz kedv és odajöt hozánk.
- Edie meg ne probálj ugy köszöni mint tegnap. - mondta. A srác széles vigyoral az arcán bolintot. Amikor meg pillantot engem és Christ elkerekedet a szeme. Hozzánk lépett. - Hát maga? - kérdezte tölem. Össze görnyedtem és dörzsölni kezdtem a tarkom. Time mosolygot.
- Hát az ugy volt... - mondtam elnyujtva. Time félbe szakitótt.- Már rosszul kezdődik. - mondta - de higy nekem nem lesz jó vége ha a Caser megtudja. - ezen szavak hallatán nem a hülyeség hanem a félelem ült ki.
- Be vagy csipelve? - kérdeztem kétségbeeseten. Time bolintot. A homlokomra csaptam. - Bazdmeg! Nekem anyi!
- Why? - kérdezte Blaze semmit nem értően.
- Mivel Time - nak müködik a csipje igy nekem is mert a közelébe mentem. És igy be mérhtő vagyok én is. - momdtam. Mimdanyian kérdőn néztek rám.
- Három napja nem voltam otthon. - mondtam hátha igy jobban megértik. Edie a vállámra vert - Igy jártál! - mondta. Gyilkos pillantásokat vettetem rá. A srác csak mosolgot.



*************


A nap hátra lévő részében a saját biztonságomért aggodtam. Minden apró neszre fel figyeltem és olyan voltam mint egy bolond. Lia és az arc ki fejezései tudtak nekem valamit mutatni. Amint olyan dolgot láttot alaposan szemügyre vette, és igy volt idöm el rejtőzni. Amikor komalyá vált a helyzet elbújtam. Hardin és a fiúk engem kerestek. Lia tudta miért vannak itt. Értem. Hardin meg célozta a lányt.
- Hol van Chris? - kérdezte rezenéstelen arcal. Szerencsétlen lány nem mert meg szólalni. Féltem és remegtem is. Nem csak én hanem ő is. A szótlansága felfedte kilétem. - Hol van a szörösfüllű? - kérdezte másképp. A többiek ugy mond készenlétben volt, ha netántán ellezdene futni meg fogják. De nem hattota meg. El futott. Meg markolta a kezem és elszaladt velem. Pont jókor mert jött az ebédszünet és minden diák egyszere özönlötki a termekből. Igy nyertem egy kis időt magamnak. Be szaladtunk a termükbe amely már üres volt. Becsukta és rátámaszkodot az ajtóra.
- Itt egy darabig biztonságban vagyunk. - mondta. Elgondolkodva meg csováltam a fejem és oda léptem hozzá. Meg fogtam a kilincset.
- Köszönöm hogy vigyázol rám de válalnom kell a teteimért a felelőséget! - mondtam komolyan, és lenyomtam a fogantyut. De be csukta vissza a nyilászárot.
- Nem! Egész nap halálra aggódtad magad mert féltél! Nem! Nem engedlek ki! - üvöltöte. Mérgében még a könnye is kicsordult. Elképedve nézztem a reakcióját. Lehajtota a fejét ne lássam könyiet. Állánál fogva fel hajtotam a kis buksiját. Mosolyogva nézetem rá és le töröltem az arcát. A másik kezemel is meg fogtam az orcáját. Tudta mire készülök igy a homlokát tartota oda nekem. De nem ezt tetem. Meg csókóltam. Ahogy megtettem elágyult a lány. De a figyelem el terelésem sikerel járt. Kinyitotam az ajtót és ködéváltam. Sajnáltam hogy ott kellet hagynom. Le mentem és ténylegesen vállaltam a felelőséget. A fiúk megrémülve nézték ahogy Hardin be nyakörvel. Time tudta mi történik, és azt is mi történik majd ezek után. Ugy éreztem soha többet nem láttom öket... Lia - át...
Már otthon tudtam hogy olyan veszekedés lesz itt amilyen még edig soha. Hardin le ültetett a kanapéra. Ő állt és mindenki más ki ment a szobából.
- Mit hitél? Hmm? Azt hogy nem uszód meg? Hogy elmész csak ugy udvarolni egy kis csajnak? Szerinted nincs rád itt szükség, hogy nem kell a te segitséged is? Nem azárt vagyunk hogy elmászkáljunk! Nekünk az a dolgunk hogy fennt tartsuk az egyensújt, a békét és meg védjük az embei világot!!! Nem csak az át járokat kell öriznünk hanem ezek mind hozza járulnak a munkánkhoz! Te pedig csak ugy felszivodsz! Nem válaszolsz semmire se a hívora se a telefonra! Mi volt ilyen fontos ahoz hogy ezeket teljesen figyelmen kivül hagyd? A lány igaz? Aki segített neked, és meg védett téged! - mondta fel dultan. Türtem ahogyan szid. De látta rajtam hogy valami más is van a hátérben.
- Mit csináltál azal a lányal? Mit tudot ami igy meg fogot? - mondta enyhébben. Le bicentetem fejem. - Chris? Válaszolj! - mondta.
- Lia nem olyan ember mint a többi... Ö nem csak látt, hall, vagy érez külön külön... Hanem mindet egyszere! Képpes volt tarkon verni, és le osztani egy pofont ha ugy adodot. És én is meg tudtam értinteni... Símogatni, puszilni, csokolni... - mondtam - más mint bárki... Nem megy csak ugy végig rajtunk, mintha felhők lennénk. Tud a mi világunkról és átt szeretne jönni. De tudom hogy nem jöhett ide mert ember. - mondtam és a többiek be jöttetek. - és ismerminket...
- Ezt hogy érted? - kérdezte Ricshard.
- Szerti a zenét... - momdtam és rá néztem. Nem csak Richard hanem mindenki kapcsolt a témával. - De vissza térve a dolgokhoz tudom mi következik! Szóval akár örök életemre megtilthatod hogy a földre menjek. -, mondtam és fel álltam. Oda léptem Hardinhoz. A főnőkőm meg csoválta a fejét.
- Nem tiltom meg. Mert vissza kell menned hozzá! Ide kell hoznod. - mondta. Tágra nyilt szemekel néztem rá. - De nem az északi, hanem a déli oldalon kell átt deportálnod. Amilyeink már lassan fel mondják a szolgálatott igy nem biztonságos. - mondta. - De még ma elkelmened az elentétes oldalra, és vagy Zenn - nek könyörögsz vagy körbe udvarlod Wolf - ot. - adta ki a feledatomat és a végén elmosolyodot.
- Én nem beszélek Wolf - al! És amugy is Time egész nap vele van miért nem ő kőnyőrőg valamelyiknek? - kérdeztem kétségbe eseten.
- Azért mert ez a büntetésed! És Time - nak is lesz dolga bőven! - kiálltota az éppen haza érő Time - nak. - mostantól az a feladata hogy erőteljes meg fegyelés alatt tartja Lia - t. - jelentete ki és összekulcsolta maga előtt a kezeit. A srác semmit sem értet de bele egyezően bolintott.
Amikor délre értem rengeteg kis gyerek szaladgált az utcákon. Minden féle aproság. Kékek, barnák, fehérek, szörösek, és pikelyesek. Mosolyogva mentem el melletük. Játszotak de iledelmesen köszöntek.
- Csókolom! - kíálltoták egyszere a gyerekek. Én is vissza köszöntem nekik.
Le térve az utcáról célba vettem az erdőt. A fák mintha az égig értek volna. A fény ami beszürödött a lombok közt meg világitotta az egész rengeteget. Minden egyes élőlény mely itt él látthatóvá lett. Itt nincs ki taposott öszvény, vagy szépen elkészitett turaút mint a földön. Nem. Itt arra mész amere szeretnél. Ebben a világban születem, és mindig húzott a szívem az ilyen helyekre. Fajtámból adódóan ez a természetes élő helyem. De az egy másik töténet...
Az erdő közepére értem. Lent a talajon nem lehetet semmilyen buvó helyet, kunyhót, vagy házat meg pillantani. A laikus szemek bíztosan itt keresnékek egy bázist. De aki tudja hol van az fel néz a fáktetejére. A fáktetején lévő kis kunyhokban csak ugy nyüzsgöt az élet. A növendékek szaladgáltak a fák közti hídakon. Fennt a lombok tetelyén edzetek, és gyakoroltak. Be szálltam az egyik felvonóba. Fel érve majd nem le löktek vissza a siető gyerekek. Futva kiáltotak visza nekem.
- Elnézést! - kiálltota az egy. - Bocsánat! - szólt a másik. Mosolyogva legyintetem egyett.
Útközben rengetekszer meg álltam. Néztem a legkissebeket akik játszotak, labdátak, és fakardal probálták le győzni egymást. Amikor megint meg álltam nézni az apróságokat, akkor valaki meg fogta a vállam. Rá pillantotam arra a bizonyos valakire. Wolf mosolygot rám.
- Hát te mit akarsz itt? - kérdezte és el terelte a kicsiket.
- Neked is szia. - mondtam. A srác kérdön nézet rám.
- Válaszolj! - mondta s össze kulcsolta maga elött a kezeitt.
- Hardin küldött, - kezdtem bele mondani valomba mire wolf el szörnyedt. - Jaj, jaj! Nagyon rosszul kezdődik... - mondta és az egyik kezével eltakarta az arcát. El nevetem magam. - Na nem azért nem ilyen rossz a helyzet, - mondtam - szóval arra szeretnénk meg kérni benneteket hogy mivel a mi átjároink szarok igy a tieteken kellene áthozni egy, kettő,... Öt embert. - mondtam számolva az ujaimon. Wolf még kérdőben nézet rám.
- Minnek? Meg kiket? Ja meg persze a földről? - kérdezte.
- Először, mert szükségünk van rá. Másidszor, meg harmadszor is egy lányt és a barátaitt, és igen a földről. - mondtam. A csávó nagyon nem értete a dolgot. - Hát... Jó majd meg láttom mit tehetek ez ügyben. - mondta és meg dörzsölte a tarkoját. - De van vele egy lány, Lena csak ő most beteg. - mondta és el huzta a száját.
- Ne aggodj mi tölünk is van a földön vele valaki.
- Ki?
- Time. De ha tehetném akkor én magam mennék a földi formámban hozzá. - mondtam maga bíztosan. Wolf gúnyosan mosolygot.
- Talán szereti a zenét? - kérdezte. Bologatam és le húztam a szám. - És Chris a kedvence. - mondtam és a meletem álló srác elnevete magát. Én is elmosolyodtam.
- Szopás! - mondta nevetve. - Ja - mondtam fancsaliképet vágva.
- Jó! Jó megtudakolom ezt a dolgot. - mondta - Te meg meny haza. - jelentete ki. Bolintotam és el indultam egy felvonóhoz. Le érve nem tétóváztam, át válltoztam vihar farkasá és a haza útat „vágtatva" tetem meg.
Amikor haza értem már mindenki aludt. Leszenvedtem magamról a nyakörvet és elmentem le túsolni. A zuhany alatt csak arra a csókra gondoltam, és arra hogy Lia mit gomdolhat most rolam. Hogy alapból ilyen vagyok? Minden lányal ezt csinálom? Vagy nekem nem is jutt többeszhetőség eszembe...😢 De holnap megpróbálok átjútni. És akkor mindent meg beszélek vele!

Folyt.köv.