Egy másik világban

Untitled Part 8

Reggel nagyon fáradtan pillantotam meg a nap első sugaraitt. Amikor fel ültem körbe néztem. Más hol voltam. Egy szobában, ahol három emeletes ágy volt. Fel álltam és meg indultam az ajtó felé. Egy hosszú folyoasot láttam meg elöször. Végig sétáltam rajta és rengeteg hason idős gyereket láttam meg. Körül belül mindegyik ugyan annyi lehetet mint én. Furcsák voltak. Mindegyikük más és más. Szörös, kék, és pikelyes. Mindegyik gyerek egyszere nézzet rám. Mintha valamilyen csoda lennék. Teljesen lefagytam. Te jó ég! Most mi lesz?
- Tessék folytatni az evést. Nincs itt semmi látni való! - kiálltota el magát egy magas, testesebb srác. Oda lépte hozzám és a vállamnál meg fogot. - Gyere. - mondta kedvesen. El kisért egy szobába ahol bennt volt, Chris, Blaze, Tay és Edie. Lena mosolyogva a nyakamba ugrot.
- Szia! Most már boldog vagy? - kérdezte. Kérdön néztem rá. - Miért? -kerdeztem.
- Mert a másik világban vagy! - mondta vidáman. Elkerekedet a szemem. - Mi? De hogy? - értetlenkedtem.
- Hát Chris át hozot téged a többieket meg még egyszerübb volt el hozzni. - világosított fel a számomra ismeretlen. Lena oda lépet hozzá és meg ölelte. Miután elengedte a lány mellém lépet.
- A nevem Zendaor - mondta - de nyugodtan szólíts Zen - nek. - mosolyodot el a végén. Kedves volt a tekeintete. Nagyon hasonlitott Wolf - ra. De lehet hogy ez mind optikai csalodás. El megyarázta hogy mi történt pontosan és hogy bekell az itteni suliba iratkozni.
- Igy ide is kell járnotok. És van még itt valami - mondta és bele nyult a zsebébe. Elővett öt csomozot karkötöt amin ez állt „ZEN". - ez a tieitek ha. Ha kell valami akor ezen hívhatok. És az itteni idő más mint a földi. Itt csak tízenkétt óra egy nap de annyinak tünik mintha húszonnégy lenne. - mondta és kiosztota a karpereceket. Örömel húztam a kezemre. Már kétt embertől volt ilyenem ( már mint a masik világból😁😁).
A napunk nagyából abból ált hogy papír munkát inéztünk, és tesztek tömegein estünk átt. Azért mett lehet hogy vannak olyan bacijaink ami az itteni lényikre akár halálos is lehet. Be lettünk íratva a suliba és azt mindták hogy holnap kezdhetünk( uhhhhh...😰😰 sikerülni fog!). Miuttán végeztünk végig vezetek minket a déli bázison. Mivel én kicsit víszojgok a magasától igy ugy fogtam Chris kezét mintha muszaly lenne. Sok csaj körbe zsongta a fiúkat. Föleg az ikrekre indult be egy másik iker pár. A kétt lány csak annyiban különvöztek hogy az egyiknek kék és fehér haja volt zöld szemekel, a testvére pedig ennek az elentéte. Nagyon bejött nekik a kétt csaj. Igy még karköttő osztas is volt. Én is ismerkedtem egy kicsit. De engem nem a nagy és izmos korombeli lények izgatak. Hanem a kicsik. Az egész délutánt velük töltötem. Játsztunk, be avatak az ottani játékokba. És én is a földiek be. Meg kértek hogy énekeljek nekik. Minden amit el énekeltem nagyon tetszet nekik. Meg tanulták az énekeket és vidáman dalolásztak velem együtt. Ezek mellett el halmoztak kérdésekel. Milyen a föld? Jó ott élni? Hogy hogy láttod a varázs vilagot? stb. kérdések. Nem tudtam nemet mondani a kis csöpségeknek. Mindegyiknek hatalmas boci szeme volt. Imádtam öket. Mindenki meg tanulta a nevem és én is az ővéiket. Egynap negyvenkétt nevet. Minden féle nevek. De mindegyik eleven és vidám volt. Csak egy kis fiú nem. Ő nem nevetet, nem játszot, és nem mosolgyot. Oda mentem hozzá.
- Hogy hívnak kicsim? - kérdeztem. Nagy türkisz szemei az enyémbe furodtak.
- Layni... - mondta halkan, és lehajtota a fejét. Sok haja mind a szemébe logot. Fürtjei szín át menetben végzödtek. Kezdödöt feketében és végződöt fehérben. Meg simogatam. Fel kapta a fejecskéjét. - Mia baj?
- Nem vagyok faj tiszta. Félig Strongend vagyok akik rosszak. - mondta. Kérdön néztem rá. - Miért rosszak?
- Mert akit egy beteg Strongend megharap az undí fekete trutyivá változik. - mondta kicsit ingerülten. El kerekedet a szemem. - Tényleg? - érdeklödtem. A kis fiú bologatott. - Ne szomorkodj. - bátorítotam - Szerintem probálj meg barátkozni valakivel. Oké? -kérdeztem a végén és ökölbe szoritotam a kezem és felé tartotam. Elmosolyodot és ökölpacsiztunk egyet. Fel patant és csatlakozot a többiekhez. Ök be fogadták az aktuális játékba. Boldog voltam, hogy sikerült összehozni a többiekel. Zen a falnak támszkodva nézte mennyire el vagyok a kicsikel.
- Hogy csinálod? - kérdezte amikor mellém lépet. Mosolya szélesen húzodott végig az arcán. Ránéztem. - Mit? - kérdeztem.
- Hát ezet. Van egy furcsa kisuggárzásod. - mondta és meg vonta a vállát.
- Mi? Miről beszélsz? - kérdeztem és értetlenkedve szétt táram a kezeiem. Elmosolyodot. - Nem olyan mint például Blaze - nek hanem más. Olyan kedves, vidám, szerethető. - mondta. Szemei fényletek. Gunyosan néztem rá.
- Miért igy nem vagyok szerethető? - kérdeztem, mire a srác a a homlokára vert. - Nem igy értetem. - mondta tetetett ingerültségel. Hangosan hahotázni kezdtem, mire ö is elnevete magát.



*********

A nap nem teltel olyan gyorsan mint gondoltam. Nem tudtam minyi az idő de mégis volt egy meg érzésem. Hogy most nyolc óra van, vagy dél. De nem is zavart egész idő alatt jól érzetem magam. Oké a papir munka elég kimeritö volt, de a maradék többi része jó volt. A picurkák teljesen elfogadtak. Layni pedig karköttőt is adot nekem. Nagyon megkedvelt és teljesen elpirul amikor velem beszél. Zen el van képedve rajtam. A többiek is, Lena egésznap a szerelme nyakában logot. Blaze teljesen ki volt akadva mert nem látta Wolf - ot, s az egész napjának a témája az volt hogy biztos ki van, hogy nincs otthon, meg hogy biztos azt hiszi eltünt... Blah,blah,blah ilyen és ehhez hasonló feltevési voltak. Ezt mindenki nagyon unta és Zen egyszer csak ugy oda lépet egy ilyen alkalomal és csak annyit mondot „ Ne mond el neki de Wolf hozta át. De tök mindegy". Amikor aezt mondta kibugyant belőlem a nevetés.
A nap végére kiderült hogy nem csak ketten vannak a bázison. Lena, és Zen melett még ott van Vick, Luna, Edgard, Puring, Manni, Molly és Selly. Az utolsó kétt ember az az ikerpár akiknek tetszetek Edie - ék. Amugy nagyon kedvesek és aranyosak. De ezel együtt perverzek is ( uhhh...😑😑😑).
Este együtt vacsoráztunk meg. Aztán mindenki meg mosakodot, aztán elmentünk aludni. Melletem mindenki mélyen szunyokált már. De nekem nem jött szememre az álom. Ki sunyogtam a szobából. Végig mentem a sötét folyoson és ki mentem a teraszra. Ott le ültem, és vettem egy mély levegőt.
- Mi a baj? - kérdezte Edgard. Majd nem le estem a teraszról.
- A szív bajt hoztad rám! - mondtam. Vállat vont. - Akkor már nem élnél. - mondta rezdületlen arcal.
- Te világ életedben ilyen racionális voltál? - érdeklödtem. A srác tekintete unyira unot volt hogy én is unatkozni kezdtem tőle.
- Igen. - mondta egyöntetüen. Furcsán néztem rá. - Oké. - jelentetem ki.
- Csak azért vagyok ilyen mert nincsenek érzelmeim. Olyan érzelmeiem. - mondta. Arca mintha letörté vált volna.
- Miért? - kérdeztem. - Asszexuális vagyok. Nem érzek szexuális érzéseket. - mondta - De még igy is szerelmes bellém egy lány akit nem tudok kielégiteni. - jelentete ki. Hangjában hallható volt a méreg. - Francba is! - üvöltöte. Megijedtem. Rám nézet és meg sajnált.
- Sajnálom. Nem akartam igy kitörni. Bocsás meg. - mondta. Pillantásai gyengédek és kedvesek voltak. Meg hatott velük. A szemei élénkek voltak. Sötétezöld rikítotak. Büvölő tekintete van. Nem csodálom hogy szerelmes bellé valaki. Ilyen szemekel lehet hogy én is bele szeretnék. Nem sokkal késöbb megjelent egy igen csak alacson lány. Kicsi szarvai, a feje tetején nagy szörös füllek. Az arca kedves volt. Négy nagy szemével rám nézett.
- Sziasztok! Ti hogy hogy fenn vagytok? - kérdezte. Oda bújt Ed - hez és doromboló hangot adott ki. Aztán láttam meg hogy farka is van. A srácnak tetszet amit csinál és végig simogata a hátátt.
- Meg tenéd légyszí hogy magunkra hagysz? - kérdezte a lány. - Persze! - bologatam. Be mentem a házba. De annyira érdekelt hogy mimfog történi igy fedezékbe húzzodtam, ugy hogy lássam. A lány a farkával bele nyult Ed nadrágjába.
- Héj!
- Na most az enyém vagy! - mondta a lány és bele harapot az alsó ajkába.
- Nem! Ugye tudod hogy még mindig A vagyok. - mondta, és megcsókólta a lány. Tágra nyíltak a szemei. Aztán bele élte ő is magát. Át ölelte a csajszit és be nyúlt a pólója allá.
- Nem baj hogy az vagy. És most nagyon jó kis fiú vagy! - mondta és le vette a srácról a felsőt. Végig simógata Ed kidolgozot felsőtestét (megjegyzés: azt hiszem fel izgultam erre a csávóra😆😆😆) aztán végig csókólta. Le térdelt, s meg szabaditota nadrágjától.
- Nem! Te rossz cica. Nem. - mondta és vissza huzzta a nadrágját. Fel állitota a lányt. Meg csókolta. A pici lány elkeseredet. - Itt nem. - folytata, és fel kapta. Én is felkaptam valamit. A nyúlcipőt, a szoba felé. Nem akkartam hogy a kém kémkedésem kiderüljön. A szobában már lassú léptekel haladtam az ágyamhoz. Bele feküdtem. Elhelyezkedtem és hagytam hogy az álmoság el uralkodjon rajtam.



Folyt.köv.