Egy másik világban

Untitled Part 6

Lia

Az elmúlt egy napban nem láttam Christ. Time, akitól információt tudtam volna szerezni kerűlt engem. Lena beteg lett igy ő sem jött. Csak a fiúk társagága maradt. Nem mintha zavarna, de meg volt szokva.
Blazet reggel autoval hozták. Elkerekedet szemekel nézztük amint kiszáll a kocsiból. Csilí- villí vadonatúj jármű lehetet. Blaze kiszállt felkapta a táskáját, és becsapta az ajtótt. Elöre lépet az első ajtóhoz aztán át lépte iskolánk kapuját. A négy kerekű elviharzott. A srácon zsír új ruhák voltak. Új cipő, nadrág, pulóver. De nem csak a ruci volt rajta új, hanem test ügyeleg is változot. Mind a kétt keze le foliázva, szemöldőke le ragtapaszólva, fülle vörösre dagadva. Magabíztosan lépet oda hozzánk.
- Mizu? - kérdezte mosolyogva, és meg fel vonta a vállaitt.
- Semmi... - mondta Chris és meg dörzsölte a tarkoját. - Csak... Végre eljuttotál a kozmatikushoz? - mondta és el mosolyodot. Blaze össze kulcsolta maga előt kezeit. Majd leragasztott szemőldőkeitt össze ráncolta.
- Mivan? - kérdeztük egy ember ként Edie - vel. Blaze le eresztete kezeit maga mellé. - Semmi csak el felejtetem hogy új tetkoim vannak... Áúúcs! - mondta. Sokásomhoz híven idétlenenül mosolyogtam és meg markoltam a srác „frissen" vart kezét. Etől a mozdulat sortól majdnem ki ugrotak a szemei a helyéról. - Te némber! Észel!!! - kiáltota el magát mi kőzben össze vissza forgatam mind kétt végtagját hogy meg nézzem új szerzeményeitt.
- Honnan szedted? Talán finanszírózta a lakó társad? - kérdeztem és elengedtem a kezeitt. Gúnyos mosolyra huzztam a szám. Blaze nagyot sohajtott - Ja amitt itt láttsz azt mindent ő fizetett. De tényleg! Az összes új hacukám, a tetkoim, a mostani pírszíngjeiemet - mondta és le tépte a kétt sebtapaszt. - és a füllbe valóimat is. Áááhh. - mondta és meg dörzsölte a szemöldökétt.
- Tegnap jött egy katanása, meg fogot be tépet az autoba, és meg kérdeztemeit szeretnék. Én nem válaszoltam igy gondolat olvasóvá kellet vállnia. És előszőr vett nekem egy kazal ruhát, még négy luk van mindkétt füllem be és, egy-egy pírszíng van mindkétt szemöldökömön. - sorolta és a végén kéttszer meg vonta az emlegetet testrészt. Én elmosolyodtam, de Chris és az ikrek nem értetek semmit. Mind a ketten legyintetünk egyet és ott hagytuk az értetlenkedőket. Fenn a teremben folytatuk a beszélgetésünket.
- Mesélj még! - mondtam és államat a kezeimebe furata. A srác meglepeten nézet rám. Aztán le eset neki mit akkarok ki hozni a dologból.
- Igen! Meg tette! - mondta és elpirult. Örömömben a nyakába ugrotam és meg pusziltam. Ijedt tekeintetével maga elé bámult, aztán rám. Füllig érő mosolyal vártam hogy kicsit jobban be avason. - Hát... Miután haza értünk csak ugy le támadot! Meg csokólt és elkezdet le vetkőztetni. Hallálra síkósítozott engem is, meg magát is. Aztán felnyomot a fallra és be... - mondta és a végén el halkult. Arca teljesen vörösé vált, és nagyokat nyelt.
- Júj!!! Olyan cuki vagy! - kiálltotam el magam. Blaze le sütöte szemeit. - Hagyál! - mondta nevetve.
A mai nap ugy éreztem magam mintha híányozna belőlem valami. Vagy valaki... Talán én és Chris enyire összenöttünk volna? Vagy az a csók... Nem! Nem az nem számít! Ami akkor történt az meg sem történt!!... De a gondolataim csak ezen járkálnak. Tudom miért tette, de lehet-e valami más a hátérben? Hogy nem csak csel volt, hanem érzelmek is lehetek benne? Nem probálom meg ki találni.(De annyira tudni akkarom!!!😣😣😣😣)




*******

Otthon át öltözve a párnáim közé vettetem magam. Még mindig olyan volt az ágyam. Nem szelőzőtt ki belőle, az az átható parfüm és dezodor illat. A fekvő alkalmatoság olyan volt mint egy rozsaszín felhő. Elnyomot az álom.
Álmomban egy szobában voltam vele. Meg csókolt, vetkőztetet... Szeretet, puszilt, nyalt, markólt, és símogatott. Önfeletül szeretkezet velem, és én nem utasítotam vissza. Ugyan ugy tetem mint ő. Csak én ki martam a hátát azal a semmi körmömel. Miután teljesen ki fáradtunk össze bújva aludtunk teljesen meztelenűl. Nem akkartam felébredni! Jó volt láttni őt! Ha csak az álmomban is de akor is!!😳
Kinytva szemeim egy kedves mosolyt láttam. A mosoly tulajdonosa meg símogata az arcom. Fel ültem és le támadtam az iletőtt. Aki neveteve le esett az ágyról. Velem együtt.
- Ennyire azért nem híányozhatam! - mondta Chris és szorosan vissza ölelt. Hanem nyitránk a másik Chris akkor lehet hogy meg csókólom. Az éppen be lépő srác nyagot nézzet amikor meg láttot minekt egymás hagyin hátán. Mögöte Lena kukucskált be.
- Hát akkor mi nem is zavarunk.. - mondta és elkozdte be csukin az ajtótt. Gyorsan fel pattantam, és ki tártam a nyílás zárótt, s be húzztam rajta. Lena is be jött.
- Nem történt itt semmi olyan ami nem nektek való. - mondta Chris és fel tápászkodot. Név rokona hittetlenkedve nézet minket. A mögöte álló lány hatalmas piros sáljába bújt ne lássuk nevetni. Ezek láttán elröhögtem maga, a kétt fiú meg elmosolyodot. A lány ki leset a kendője mögül.
- Én és Chris találtunk a könyvtarban egy olyan dolgot amit nem kellet volna meg találnunk. - mondta rekedtes hangon. Elővett egy nagy és poros könyvet amin érthetetlen jelek voltak. Még a szörös füllü sem értett belőle semmit. Én is nagyon furcsán néztem de én eltudtam olvasni.
- Aki el olvasa meg fejti a kiválasztotak könyvét. - mondtam. Mindenki egy ember ként nézzet rám.
- Te el tudod olvasni? - kérdezte Chris. Hegyes fülleit le húzzva görnyedt össze. Ijedség, és félelem láttszot szemeiben. El lépet mellőlem és furcsa kék fény vette körbe. A fiú el emelkedet a földtöl. A fény körbe gyürüzte. Elképedve, és meglepeten néztük végig. A fiú leesett és a fény eltünt. Oda szaladtam hozzá. Mozdulatlanul feküdt a padlon. Mély lélekzetvételei jó hallatszótak. Félkezére támaszkodot. Tekintete sárgán ízzotak. Félve szololtam meg.
- Jól... Vagy? - kérdeztem. Tekintete enyhébé vált és felült. Mélyet sóhajtot és valami meg csilant a nyakában. Fejét hátra hajtva vett levegőt. Vissza dölt és a kezébe vette a nyakláncot.
- Ezért meg kellet szenvednem. Fúúúhh - mondta. Én is meg néztem. A nyakba valón a nevem állt és valami furcsa szöveg. Chris oda hajolt a füllemhez. - most már bármit tehetsz velem. - mondta ránéztem s a legkomolyabb, és mérgesebb arc kifejezésemett őltötem magamra. A srác elmosolyodot és meg puszilta az orrom. Lena elnevete magát.
- Lehet hogy tényleg nem kellet volna bejönnünk. - mondta nevetve rekedtes hangon. A mellete álló fiú egyetértően bologatott. - Lehet?!!- kérdezte fenn hangon. - Bizztos is. - mondta. Válltig allitota hogy mi olyan dolgot csináltunk.(Olyat😳😍😚😋) Mindegy!
Az elkövetkezendő órákat azal tőltötem hogy a poros, és pókhálos könyvet fórdítottam le. Furcsa dolgok szerpeltek benne. Minden féle mágikus, és titokzatos szöveg. Varázs igék tömegei, mozgo sorok és képek halmai. Hatalmas iníciálék, és ilyesztő képszorok. Az ágyom ülve sílabízáltuk a nagy összegügő mondatok tárházát. Én ültem középpen és melletem a kétt Chris. A szörösebbik füllű segített az olvasásban. Furcsa rímekben voltak a mondatok. Mintha versek lettek volna. A szavak vége ugyan arra a betűre végződőtt mint az előzőek. Hiába nem illet oda. Például az -a vagy egy -e akkor is ugy volt le írva.
- Ennek azért „ugye semmike értelmeke" vagy mi? - mondtam Chris szörös kék füllei a szemöldökével együtt égnek álltak. - Mi van!? - kérdezte. Mosolygot és közben értelenül nézet rám. A másik oldalamin ülök szakadtak a nevetéstől.
- Nem röhgjetek már! - kiálltotunk rájuk egyszere Chris - szel. A másik srác már addig jututt hogy eldölt az ágyamon. Mindenki nagyon jól szorakozott.
Estére elolvastuk az egész könyvet. Meg probáltuk értelmezni is. De nem sikeült. Lena ment haza elsőnek. Mivel beteg volt igy meg értetük. Aztán Chris is elment. Igy egyedül maradtam egy perverzel. Mivel még mindig egymás mellet ültünk, ezért fel másztam a párnáim közé. Kezembe vettem a tabom és elkezdtem pötyögni rajta. Chris mosolyogva és kérdön nézet rám.
- Nem félsz? - kérdezte.
- Attól hogy egy perverz állatal vagyok egy szobában? Hmmmm. Nem! - mondtam és fel pillantotam a készülékből. A srác vigyorogva nézzet rám. Nem voltam hajlandó ezt az arcot nézzni igy folytatam amitt előte csináltam. A fiú selyteles fejet vágót.
- Ne tántán Chris - ről nézel képeket? - kérdezte mosolyogva. Elvörösödve hajtotam a fejem a tabletemhez, és nevetem. Aztán ránéztem és bologatam. Srác megcsoválta a fejét. - Mire jó ez?!
- Arra hogy valahogy kifejezhesem a mániámat! - kiáltotam nevetve. Elkerekedet a szeme.
- De ez jó? - kérdezte.
- Igen... Mert Chris cuki, és jó csávó, és jól énekel, meg jól is nézki, és nem baj hogy nincs kockahasa de helyete vannak delta vonalai az alhasán, és tetkói vannak, meg - meg szép barna szeme, meg csókólni való szája, meg - meg szemüveges, és van füllbe valója! És... Igen Chris maga a tökély! - mondtam egyet értve saját magamal. A srác meg probálta egész idő allat vissza folytani a nevetését. De amikor be felyeztem a mónologomat halálra röhögte magát. Én pedig rajta nevetem halálra magam.
- Úr Isten erről beszélgetsz a fiúkal is? - kérdezte és közben nevetve a könnyeitt törölgete.
- Igen. - válaszoltam egy öntetüen, mire a srác rám nézet és leeset az ágyról. A padlót verve hahotázot. Aztán mély levegő véttelekel fel tápászkodot és be ült mellém. Velem együtt nézte a Chris - es cucaimat. Eközben CNCO - ot hallgatatunk meg a velük kapcsolatos videokat néztük. Srác türte ahogy be avatom a Chris mániám legmélyebb zugaibe. Az összes képre, és videora egy igen érdekes arckifejezést ültetet az arcára.
- Oké... - mondta amikor a végére értem a mondani, és mutatanivalom egészének. - Lia tudod - e hogy milyen következtetést vontam le ebből? - kérdezte selytelmesen. Meg csováltam a fejem.
- Azt hogy te egy nagyon kíváncsi, és perverz kis lány vagy! - mondta és közben bologatott. Elnevetem magam. - Oké,oké! Tényleg egy kicsit, nagyon imádom őtt. Őket. Áh! A fenese tudja már. - mondtam és legyintetem egyet; mire a srác hangosan elkezdet nevetni. Én is követem a példáját.
Körül belül ugy éjjfélkor mentem el fürdeni, és kettőkor juttotam el a lefekvésig. Utána Chris is ugy döntőt el megy fürdeni. Patyolat tisztán feküdt be mellém világító szemű barátom. Sárga íríszei jobban világitotak. Elmosolyodot és közelebb huzzodot. Nyomot a homlokomra egy aprócska csókott.
- Jó éjt! - mondta suttogva. - Neked is! - mondta. Szemeimet be hunyva hallgatam a fiú már egyenletes szuszogását.


Folyt.köv.