Everybody need somebody ✓

🦾5. rész 🦾

〰️Bucky szemszöge〰️

-Ideértünk.- mondta Steve a adóvevőjébe.

-Oké.- jött a válasz Pollától.

Valószínűleg most egy védettebb helyre megy, ahol nem nagyon tudják támadni. Legalábbis remélem.

Féltem. Nem tudom miért, hisz nem olyan rég találkoztunk először. Nem lehet több két óránál, én meg itt rettegek, hogy mi lesz vele. Az arcomra is kiülhettek az érzelmeim, mert Steve aggódva nézett.

-Minden rendben?

-Azt hiszem. Csak... remélem a többieknek nem lesz baja. És, hogy időben odaérjünk mielőtt felkeltik a szuperkatonákat.

Egy kicsit jobban elmagyarázom a dolgokat.
Na szóval. Nem csak én voltam a Tél katonája. Rajtam kívül még öten voltak és most valaki kiakarja őket olvasztani. Hogyha sikerül neki, akár világuralomra is törhetne hisz öt teljesen kiképzést katona, akikről senki nem tudja, hogy kik, mindenhova be tudnak illeszkedni... velük bármit meg tudnának tenni.

És mi most ezt próbáljuk megakadályozni.

Hogy őszinte legyek félek visszamenni oda. Évekig. Évtizedekig voltam bezárva oda és nem a legjobb emlékeim közé tartozik az ott töltött időm.

-Normális, ha félsz.- rázott ki mélázásomból Steve hangja.- Főleg azok után ami veled történt.

Nem válaszoltam. Nem akartam és nem is tudtam volna mit.

-Láttam beszéltél Wanda barátjával még a harc előtt. Milyen volt? Mármint a lány személyisége, hisz én egy kicsit szerintem felbosszantottam.- mondta tarkóját vakarva. Felkuncogtam.

-Kedves. Megmutatta az erejét. És egy kicsit elmagyarázta, hogyan működik.

-Akkor ezért fogtátok egymás kezét?

-Igen.- mondtam egy kis mosollyal az arcomon, amit egyből le is töröltem róla.- Azt mondta, hogy a jó dolgok nehezebbek. Jobban lefárasztják.

-Nem lesz semmi baja. Erős lánynak tűnik.

-De a külső nem mindig mutatja a valóságot.

-Hé, figyelj.- fogta meg a vállam bátosítás ként.- Minden rendben lesz.

-Ha te mondod.- motyogtam.

Ez után nem sokat beszéltünk, inkább a gondolatainkba merültünk.

-Steve, nem hiszem, hogy érek ennyit.

-Ezt, hogy érted? Te vagy a legjobb barátom. Bármit megtennék érted.

-Mármint a többiek. Miattam kerülnek börtönbe.

-Nem tudtuk volna őket leállítani. És mindenkinek megvan a saját érve amiért a mi oldalunkon áll.

-Igazad lehet.

Megint csönd, de nem az a kínos falyta. A kellemes. Nem igazán tudnám jellemezni.

Most Steve törte meg a némaságot.

-Nem sokára ott vagyunk.- bólintottam, majd elindúltam felszedni pár fegyvert. Biztos ami biztos, többet is raktam.

Leszálltunk és indultunk is befelé. Steve kifeszítette az ajtót. Kezemben gépfegyverrel indultam be. Nagyon elővigyázatosság mentünk mintha bárhonnan kiugrana a férfi. Kis idő után egy kis lépcsőt véltem felfedezni. Négy lépcsőfok. Felénél tartok mikor hangokat hallok a hátam mögül. Megfordulok. Steve előttem a pajzsával véd minket. Fegyvere a hang irányába szegezem. Egy ajtó nyitódik. Majd a már jól ismert vörös-arany páncél jön be. Steve lejjebb rakja pajzsát, de én maradok ahogy vagyok.

Valamiről beszélnek. Nem igazán érdekel.

-Pihenj katona.- mondja nekem Stark , de én figyelmen kívűl hagyom.

-Szólj már rá a Mandzsúriai jelölt haverodra, hogy tegye le a fegyvert.- mondta Stevenek, aki felém fordulva bólintott bizosításként, hogy nem lesz baj.

Tenném le a fegyvert mikor újabb hangokat hallunk.

Mindhárman fel vagyunk készülve az esetleges támadásra, mikor megjelenik egy ismerős alak.

-Te komolyan bezártál a helikopteredbe?! - inkább mondta mintsem kérdezte Starkot, minket figyelmen kívül hagyva.

-Te hogyhogy nem vagy börtönben?- kérdezte a döbbenetből felocsúdva Steve Pollát.

-Hosszú történet, amire most nincs időnk. Röviden annyi, hogy engem nem találtak meg.- mondta kicsit bunkón.

-Hőjelet érzékelés.- mondta Stark.

-Hányan vannak?- kérdezett rá Steve.

-Egyet látok.- jött a válasz.

Én beálltam Polla mellé és egy pisztolyt nyújtottam felé.

-Tudod használni?- kérdeztem meg a biztonság kedvéért.

-Igen... nagyjából...- a végét alig hallhatóan mondta, majd elvette a pisztolyt és megindultunk a terem felé ahonnan a hőjelek érkeztek.