Everybody need somebody ✓

📋12.rész📋

Úgy döntöttünk Tonyval, hogy sétálunk egyet, mivel nincs semmi amiben segíthetnénk. Csendben mentünk egymás mellett. Nem az a kínos csend volt. Mindketten a gondolataink a merültünk, de nekem valamiért folyton visszamentek a gondolataim egy bizonyos személyhez. Nem értem miért van ez. Eddig soha nem voltam ilyen.

- Elmondtad neki?- kérdezte meg hirtelen Stark, mire csak értetlenül néztem rá.

- Kinek mondtam el, mit?

- Barnesnak, hogy tetszik neked.- úgy mondta, teljesen egyértelmű lenne.

- Mi?! Nekem nem tetszik Bucky.

- Mhm. Mondogasd magadnak.

Valamivel vissza akartam vágni, de jött valaki, hogy megvannak az eredmények. Mikor bementünk a laborba Shuri egyből egy kórlapot nyomott a kezembe.

Neve: Polla Barbara Parker
Anyja neve: Mary Parker
Anyja leánykori neve: Mary Fitzpatrick

És így tovább. Átugrottam a további adatok és mentem az izgalmasabb részhez. A képességeim.

Képességek: Elme manipuláció (fájdalom létrehozása, eltűntetése, halucináció létrehozása), gondolat olvasás, repülés.

- Sajnos új dolgokra nem jöttünk rá, de legalább tudjuk, hogy nem lesz új képessége.-mondta Shuri.- Amúgy Rogers lelépett. Segít valakiknek vagy valami ilyesmit mondott. Amúgy te tényleg értesz a gépekhez.

-  Köszi és igen, de csak egy kicsit. Inkább a tesóm ért ehhez.

- Jó is, hogy mondod, agyturkász. Még beszélnem kell a nénikéddel.

- Oké.

Nem tudom miről akár beszélni Mayel. Remélem semmi több nem lesz egy sima beszélgetésnél.

- Remek, akkor tudsz segíteni nekünk. Persze ha te is akarod.

- Persze, hogy akarok.

- Remek. Gyere megmutatok pár dolgot és munkához is láthatunk.

Shurival nagyon jól éreztem magam ötleteltünk, szereltünk és hülyeségekről beszéltünk.

Bő egy óra múlva jött Stark, hogy mennünk kéne. Elbúcsúztunk, majd indultunk is.

Stark idehívta a helikopterét és  azzal mentünk.

- Tudod Maynek felhoztam egy ötletet amibe, ha beleegyezel egyszerűbben tudunk dolgokat intézni.

Vártam, hogy elmondja mi is lenne az, de semmi.

- El is mondja vagy olvassam ki a fejéből?

- Arra gondoltunk, hogy mi lenne, ha magán tanuló lennél. Én és Bruce tudnánk tanítani és te tudnál segíteni nekünk a laborban. Láttam, hogy Shurinak is sokat segítettél.

- Ez.. Azta... Benne vagyok. Köszönöm.

- Azt hittem nehezebb lesz. Nem fognak hiányozni a barátaid vagy valami?

- Nem. Nincs túl sok barátom a suliban. Ami azt illeti összesen kettő van, abból az egyik Peter.

- Nem viszed túlzásba a barátkozás. De legalább kevesebben tudnak hátbaszúrni.

Az út további részén nem igazán beszéltünk. Másfél óra múlva már haza is értünk. Az élő dolog ami felfogtam, hogy Peter a nyakamba ugrott és nem igazán akar elengedni.

- Soha többet ne csinálj ilyet.

Tudtam mire gondolt, anélkül, hogy a fejébe néztem volna.

- Nem fogok.