Everybody need somebody ✓

❄️10.rész❄️

Leszálltunk. Az ajtó kinyitódott, de mielőtt bárki is kiszállhatott volna megszólaltam.

- Még ne menjetek! Tony. Tudom, hogy haragszol Rogersre, mert nem mondta el amit tudott és tudom haragszol Barnesra azért amit tett. De ne arra haragudj aki nem mondott el mindent és ne arra haragudj akit fegyverként használták. Hanem arra aki használta, irányította azt a fegyvert.

- Miért vagy te ilyen okos, kölyök?- mondta Stark és mintha egy halvány mosolyt is láttam volna rajta- Rendben. Akkor úgy érzem tartozom egy bocsánatkéréssel neked Rogers.- megölelte a kapitányt, majd szünnetett tartott. Küzdött a lelki démonjaival.- És neked is Barnes.

- Én is sajnálom, Stark.- mondta suttogva Bucky.

- Na akkor szerintem ideje mennünk.- mondtam, mire mind furán nézték rám.- Nézzétek.

Kimutattam a gép ajtaján. Odakint ott állt egy egész katonai osztag sorfalat alkotva, a végén T'Challa és a családja.

Odamentünk hozzájuk. A fiúk mögöttem jöttek, mintha félnének pedig teljes felszerelésben vannak.

- Örülök, hogy sikerült megállítanod őket abban, hogy megölték egymást.- mondta mosolyogva T'Challa.

- Nem volt, olyan nehéz.- viszonozta mosolyát.

- Főleg úgy, ha megpróbálod felrobbantani az agyunkat a fájdalom cuccoddal.- mondta Stark.

T'Challa háta mögül valaki megköszörülte a torkát. Mind oda néztünk.

- Ó igen. Ő itt édesanyám, ő pedig a húgom, Shuri.

- Örvendek.

- Örülök, hogy megismerhetem önöket.- köszöntem teljesen egyszerre a három sráccal.

- Ez egy kicsit para volt.- mondtam Shurival egyszerre. Egymásra néztünk és elnevettük magunkat.

- Te biztos Polla vagy, a bátyám egész végig rólad beszélt.

- Mivel róla kérdeztél.

- Menjünk a laborba. Komolyabb sérülése valakinek?- mondta Shuri a labor felé menet.

- Egy letört fém kar és lehet, hogy Starknak eltört az orra, de nem engedte, hogy megnézzem. Ezen kívül csak karcolások.- mondtam.

- Értesz a gyógyításhoz?- kérdezte furcsa csillogással a szemében.

- Nem igazán. De a kisebb sérüléseket el tudom látni, a csont törést és repedést meg nem nehéz észrevenni.

Még beszéltünk egy keveset- útközben T'Challa eltűnt valamerre- mikor megérkeztünk a laborba. Tele volt ultramodern gépekkel, amin még Stárk is csodálkozott. Buckyt leültették egy kivizsgáló asztalra és munkához kezdtek.

- Polla beszélhetnék veled? Négyszemközt.- kérdezte Kapi,mire csak bólintottam. Kimentünk a folyosóra és már bele is kezdett mondandójába.- Sajnálom, hogy bunkó voltam veled, csak sok minden idegesített és valamiért rajtad vezettem le. És nagyon köszönöm, hogy ennyit segítettél, annak ellenére, hogy hogyan bántam veled. Hisz nélküled szerintem már megöltük volna egymást Tonyval.

- Semmi baj. Én sem voltam a legrendesebb veled és ezt sajnálom. De örülök, hogy nem öltétek meg egymást.- mondtam, mire elmosolyodott.

- Hogyha megtudná, hogy ezt elmondtam neked megölne, de Bucky megkedvelt téged és bízik is benned. Ami fura, hiszen a többiek felé semmilyen érzelmet nem mutatott.

- Én is megkedveltem őt.
Lehet kicsit jobban is mint egy barátot.- tettem hozzá fejben.

- Szerintem menjünk vissza. Amúgy hívj Stevenek.

- Te meg már tudod a nevem.

Amint beértünk a szemünk elé tárult Shuri és Stark, amint egyik géptől a másikhoz rohannak, és egymásnak mondanak adatokat. Eközben Bucky még mindig az ágyon ült, de már póló nélkül, egy trikóban és a keze maradványát egy háló tartotta. Figyelnem kellett a légzésemre a látvány miatt. Eddig teljesen lefoglalt a küldetés és, hogy figyeljek rájuk, hogy észre sem vettem mennyire helyes. Az érzéseimmel még nem vagyok tisztában, de ez a férfi az őrületbe fog kergetni.

Odamentem hozzá. Steve nem tudom hova lett.

- Hogy vagy?

- Jól.- mosolygott rám, de egyből el is tűnt az arcáról.- Rájöttek, hogy a HYDRA egy chipet ültetett a fejembe, azzal tudtak irányítani. De nem tudják, hogy lehet kiszedni.- hajtotta le a fejét.

- Hé! Minden rendben lesz, oké? Ki fogják venni azt a chipet a fejedből és onnantól szabad leszel.

- Miért, akarsz mindig segíteni nekem? Nem érdemlem meg.

- Azért, mert mindenkinek kell valaki. Tudom, hogy ott van Steve is, de úgy érzem megérdemled.

- De miért? Hisz egy gyilkos voltam, akit pár szóval az emberek irányítás alá tudták helyezni. Aki érzelem nélkül ölt. Egy szörny.

- Épp ez az.- mondtam, mire furán nézett rám.- Mármint nem az, hogy szörny lennél, csak az, hogy miért mondtad ezeket múlt időben?

- Mert nem akarok ő lenni.

- Látod ezért érdemled meg. Mert te soha nem akartad ezt és nem tehettél ellene semmit.

A mondataimre egy hálás tekintet volt a válasz.

Később odajött hozzánk T'Challa, hogy elmondja, ma itt alszunk. Stark és Shuri lehet, hogy rájöttek valamire, de amire azt összahozzák holnap lesz. Megmutatta a szobáinkat, amiket egyből be is foglaltunk. Késő volt már, de mégsem tudtam aludni. Hajnali kettő körül hallottam, hogy Bucky a szomszéd szobában kiabál, ami egyre hangosabb lett. Átrohantam hozzá és láttam, hogy rémálmokkal küzd. Vergődik az ágyán és a takaróba úgy kapaszkodik, mintha az lenni az utolsó támasza ami megvédheti.

Odamentem hozzá és elkezdtem eltűntetni a rémálmot. Szerencsére nem kelt fel. Mikor már úgy éreztem, hogy nem fog visszatérni semmilyen rémkép visszamentem a szobámba. Amint bedőltem az ágyba elnyomott az álom.