A kamerák mögött (dnf fanfiction)

#4 Sajnálom. (George,✅)

Tudtam, most azonnal tennem kell valamit. Pár napon belül személyesen fogom látni, és egyáltalán nem most szeretnék vele összeveszni. Szerettem volna hallani hangját, ezért úgy döntöttem felhívom. Remegő kézzel, de megnyomtam a hívás gombot. Idegesen vártam mikor veszi már fel, torkomban pedig elkezdett nőni egy gombóc. Sokáig csak csörgött a telefon, ami nem volt jellemző rá, és sajnos így nekem is volt időm átgondolni néhány dolgot. Eszembe jutott hogy mivan ha haragszik rám és nem is akar beszélni? Vagy ha nem fogok tudni megszólalni? Pánikolni kezdtem, de ekkor..

-..George?- Vette fel a telefont. Remegő hangjától még a hideg is végig futott rajtam.

- Dream, beszélnünk kell.- mondtam amilyen határozottan csak tudtam.

- Mégis miről...- hallottam, hogy sír..a szívem megszakadt...próbáltam erős maradni, de éreztem hogy nem sokáig megy.

- Ami történt..- hangszálaim mintha ketté szakadtak volna. Nem bírtam kinyögni egy hangot sem.

- George ? Itt vagy?- kérdezte

-Igen..igen itt..szóval kérlek...kérlek csak hallgass meg.- Motyogtam. Örültem hogy ennyi sikerült. Vártam hátha mond valamit, de nem, csak szipogott, tehát gondoltam elkezdem mielőtt még rosszabb lett volna a helyzet.

- Szóval...- itt már éreztem- kérlek Clay, bocsáss meg. Nagyon sajnálom.- hangom kezdett sírósra váltani- Én...én a világért sem akartalak megbántani. Hidd el. De mégis sikerült..elképzelni sem tudod mennyire rosszul érzem magam most e miatt...nem volt szándékos.. És kérlek halgass meg.- kezdtem újra megerősödni- Tehát..az üzenetet...amit írtál..-elhalgattam egy pillanatra

-Igen?- kérdezett vissza egyből.

-Igazából nem is volt lehetőségem elolvasni.- böktem ki- Abban a pillanatban hogy elküldted, Tommy felhívott, a beszélgetés meg nyitva maradt. Tovább beszéltünk mint gondoltam, és mikor leraktam...-itt volt a vége, zokogni kezdtem- akkor..már.. ott vártak az üzeneteid...és én..én tényleg nagyon sajnálom Clay..sose bántanálak meg. Soha. Szóval...kérlek. Bocsáss meg. És ha szeretnéd...akkor elmondhatnád hogy miről is volt szó..esetleg...-mondtam sírva.

-George...-ő sem tartotta vissza, könnyekben tört ki.- én...jézusom...nem....ez nem a te hibád...én megint...figyelj..-megállt.- szóval..annyira féltem elmondani azt, amit elmondtam..és nem akartam hogy emiatt szakadjon meg a barátságunk..vagy esetleg félreértsd. És sajnálom..én sajnálom..nagyon..de féltem hogy elveszítelek..nagyon féltem..te bocsáss meg George. Kérlek- mondta. Hangjában halottam hogy komolyan gondolja, és nagyon megbánta. Szavai nagyon mélyre hatoltak, és bevallom őszintén elképesztően jól estek.

-Megbocsátok...persze hogy meg, nem is kérdés. Szeretlek Clay. Tényleg. Nagyon szeretlek.- egy pillanatra látszólag meglepődött, mert mint mondtam, nem olyan ember vagyok aki kimondja amit gondol, hanem inkább az aki rejtegeti érzéseit.

- Én is téged George...én is téged. Hihetetlenül..-mondta és hangján hallottam hogy már nem sír, sőt sokkal nyugodtabb volt.

-És...akkor lehetne szó arról...arról hogy esetleg elmond amit szerettél volna..?-érdeklődtem félénken.

-George..biztosan szeretnéd hallani? Mármint...megígéred hogy attól még...nem nézel rám másként?-kérdezte elősször félénken, majd egyre komolyabb hangszínnel.

-Megígérem. A legjobb barátom vagy Dream, és az egyik legfontosabb ember is az életemben. Nem fogok megharagudni vagy megsértődni bármi is lesz az. A mi barátságunkat semmi nem teheti tönkre. Érted?! Semmi!!!!- kiáltottam felszabadultan, a telefon másik végén viszont síri csend volt. Vártam pár másodprecig, hátha csak meghatódott, de nem. Még mindig semmi.

- Dream?-kérdeztem óvatosan

-Itt vagyok..-válaszolt de hangja elkeseredett volt..legalábbis mintha úgy hallottam volna.

-Szóval? Kivele!-utasítottam. Ezt újabb csend követte, de most nem én törtem meg.

-Rendben. Hát..ohm..-elhalgatott, majd újra megszólalt de hangja másmilyen volt mint előtte pár pillanattal- igazából csak a találkozóról akartam beszélni..igen! A találkozóról.- felgyorsított- Annyit írtam hogy esetleg tölthetnénk majd egy kis időt csak mi ketten..hiszen.. mi mégis jobban összenőttünk mint a többiek- hangja elvékonyult,majd újult erővel folytatta- legalábbis én igy gondolom..és azt hittem rosszul érintett vagy netalán félre értetted...- bökte ki.

-Ezt hogy lehetne félreérteni?- persze pontosan tudtam hogy lehetne, de szerettem volna megtudni ő hogyan gondolja.

-Hát mondjuk...mondjuk úgy..hát úgy, hogy a többiek igazából nem is érdekelnek, ami nem igaz. Szóval így..!- kiáltott fel, ami meglepett.

-Oh..értem. Hát akkor tudd, nem értettem félre sőt, támogatom az ötletet!- mondtam vidáman, hiszen örültem hogy kettesben akar velem lenni. Igen, csak barátokként!!! Kizárólag csak barátokként. Mi másként is? Miről beszélek..

- Rendben, megbeszéltük!! Viszont...lehet igazad volt és mégis megpróbálok visszalaudni.- mondta álmosan.

- Tudtam hogy igazam lesz- kuncogtam- de persze, menj nyugodtan!! Aludj jól!! Majd még beszélünk!!- köszöntem el kuncogva.

- Okés!!-hadarta gyorsan, majd le is rakta.

Valami nem tetszett. Valami nagyon nem volt rendben. És ez most nem csak túlgondolás volt. Most az egyszer biztos voltam magamban. Méghogy Dream rakja le a telefont elősször? Ugyan, mikor történt ilyen? Soha. Egészen mostanáig. És a hangja is fura volt. Mintha nem akarna elmondani valamit.
Nem akartam zavarni, had aludjon, viszont tudtam, erre még vissza fogunk térni hamarosan.

10 óra volt. Mivel nem sok minden dolgom volt már, ezért úgy gondoltam 11 körül elindulok Tommy-ékhoz, és akkor délre pont odaérek, így elkezdtem készülődni.

Helosziaszevasztok gyermekeim!!!<3 Ez direkt egy rövidebb rész lett! A folytatást remélhetőleg holnap fogom kirakni, mindenkinek csodás éjszakát kívánok, sok puszi<3 (Igen, megint egyszer néztem csak át tehát valószínű hogy van benne hiba, nézzétek el!:/)