A kamerák mögött (dnf fanfiction)

#5 Mit tettem? (Dream,✅)

Reszketett a kezem. Hasam görcsbe rándult. Féltem. Nagyon féltem, mi lesz. De végül elküldtem. Leírtam neki az álmom, és mindent ami ezzel kapcsolatban a fejembe volt. Eldobtam telefonomat. Akkor fogtam fel igazán csak hogy mit is csináltam. George nagyon érzékeny ilyen témák terén..."mivan ha rosszul érinti? Dehát...ez csak egy álom, nem? Csak egy álom..."
Vártam az ismerős csippanást, de semmi. 2 percig bírtam, aztán megkellett néznem mifolyik itt (gyöngyösöm). Megnyitottam a beszélgetést. Nem gondolkodtam, abban a pillanatban nem érdekelt semmi.
Belémfagyott a vér. Megdermedtem, még levegőt venni is nehezemre esett. George leláttamozott. Igen, nem hangzik túl vészes dolognak, ha mondjuk egy hétköznapi emberről beszélünk. De ha róla, akkor viszont igen, az. George tipikusan az az ember aki ha megnyitotta az üzeneteded, biztos lehetsz benne hogy másodperceken belül válaszolni fog. De már 4 perc telt el mióta látta, amit küldtem neki. Pánikolni kezdtem. Gondoltam várok, hiszen biztosan neki is kell idő hogy átgondolja ezt az egészet.
5 perc múlva, még mindig semmi. Sírás közeli állapotban voltam. Jobbnak láttam törölni az üzenetet. Törölni, mintha semmi sem történt volna. Vártam még egy kicsit, vajon erre mit lép, de még mindig semmi. Urrá lett rajtam a félelem, a düh, és a szomorúság egyszerre. Nem tudtam kontrollálni magam. Úgy éreztem itt a vége. Mindent elronottam. Mindent. Az én hibám. Csak is az enyém. Ez gyors volt neki..miért is nem gondoltam? Sőt. Ezt nem gondolni, tudni kellett volna. Én barom..nem tudtam tovább magamban tartani, zokogni kezdtem. Rettentően tartottam attól hogy elvesztem..még sosem éreztem ilyet senki iránt, mint iránta. Az elején megijesztett, de mostmár nem érdekel. Hiszen bármire képes lennék érte...bárcsak ott lehetnék most is mellette..de nem tehetem..miért? Miért nem lehetek ott!? Csak szeretném érezni a közelségét...szeretném ha megnyugtatna.. Belenéznék a gyönyörű barna szemeibe... és elvesznék bennük. Igen.. és aztán beletúrnék puha hajába...majd megölelném...jó hosszan. Nem törődve semmivel, és senkivel. Csak én és ő. Addig a pillanatig elfelejteném minden bajomat és csak rá figyelnék. Senki másra. Csak rá. Hiszen csak ő számít nekem. Majd...megfognám arcát, lassan magamhoz húznám és..
megcsókolnám...
óvatosan, de sok érzelemmel. És ott lennénk a végtelenségig...örökké...és soha nem ereszteném el többé...soha...
Ezektől a gondolataimtól persze nem lett jobb. Folytattam rövidke üzeneteim írását hátha arra majd valamit hajlandó lesz reagálni Mr.,de még mindig semmi. Kezdtem reménytelennek érezni az egészet, így egy végső, röbidebb szöveggel lezártam a beszélgetést. Talán örökre..belegondolni se mertem. Leraktam a telefont, és mint egy kisgyerek, bőgtem. Konkrétan bőgtem. Nem érdekelt semmi. Az sem hogy egy 21 éves, felnőtt férfi vagyok. Hidegen hagyott. Csak sírni akartam. Kiadni minden bajomat, hátha kicsit könyebb lesz. Ráébredtem mennyi minden nyomta lelkem. De mind kijött. Kezdtem megnyugodni..de csak kezdtem, mert ekkor George úgy döntött hogy felhív. Sokáig gondolkodtam fel vegyem-e. Hallani fogja hogy sírtam. De..ha felhív..talán nem azért hogy lehordjon...lehet hogy bocsánatot akar kérni. Rettentően szerettem volna hallani a hangját, ezért megnyomtam a "fogadás" gombot, majd hallkan beleszóltam a telefonba:

-George?

- Dream, beszélnünk kell.- mondta, hangja kemény volt.

- Mégis miről...- szipogtam haragtartóan.

- Ami történt..- mondta már lágyabban, ezt viszont csend követte. Vártam egy darabig majd megtörtem.

- George ? Itt vagy?- kérdeztem

-Igen..igen itt..szóval kérlek...kérlek csak hallgass meg.- Bökte ki. Hangjából szomorúság tükröződőtt, mintha alig tudná visszatartani a sírást. Kis szünet jött, majd belefogott.

- Szóval...- állt meg egy pillanatra- kérlek Clay, bocsáss meg. Nagyon sajnálom. Én...én a világért sem akartalak megbántani. Hidd el. De mégis sikerült..elképzelni sem tudod mennyire rosszul érzem magam most e miatt...nem volt szándékos.. És kérlek halgass meg.- hangja határozott lett- Tehát..az üzenetet...amit írtál..-elhalgattott