A kamerák mögött (dnf fanfiction)

Nem létezik (Dream,✅)

Amikor kimondtam, egyből megbántam. Nem ez lett volna a tökéletes alkalom. Nem így és nem is akkor, de nem tudtam tovább magamban tartani. Szeretném ha megtudná, de ugyanakkor félek a választól. Rengeteg barátságról hallottam ahol az egyik fél beleszeretett a másikba, és így lett vége. A másik nem viszonozta, utána próbálták még folytatni a kapcsolatot viszont már nem néztek a másikra úgy. Végül eltávolodtak egymástól és ennyi volt. Nem szeretném ha ez velünk is megtörténne..

Már találtam is ki hogy mit fogok neki mondani, hogy mi volt ez, de ekkor lerakta a telefont. A mobil képernyőjét bámultam hosszas percekig.

Bántott, de valamilyen szinten megértettem hogy időre van szüksége. Hiszen azért ez egy elég hirtelen "bejelentés" volt. Ideges voltam. Egyrészt magamra, hogy megint nem gondolkodtam csak beszéltem, másrészt pedig rá is. Rendben, időre van szüksége. Teljesen megértem, és jogos is. De ne hagyjon csak így faképnél. Tudja nagyon jól, hogy mindent szeretek túlgondolni, és az ilyen helyzetek erősen meg tudnak viselni. Vártam, hátha hív, vagy üzen, de semmi. Nem akartam tovább gyötörni magam, ezért lementem a konyhába.
6 óra volt. "Nem csoda hogy éhes vagyok" gondoltam.

(Katie napi menüje következik most amit azóta követ amióta elkapta a koronát😍🤚)

Betettem két darab kenyeret a kenyérpirítóba, majd vettem is elő a feltéteket amik a margarin és a pirosarany voltak (😋😋😋). Mikor mindent elkészítettem, kiültem a kertben található fotelbe. Szeretek itt lenni. Olyan nyugodt hely. Nincsenek autók, nincsenek emberek. Csak én és a természet. Most, hogy nyár van és jó idő, rengetegszer ülök ki így estefelé vacsorázni. Ilyenkor szoktam gondolkodni. Most például George-on. Valamit ki kell találnom. De mit? Azóta rájöttem, hogy nem ez volt a legjobb választás érzéseim felfedésére viszont visszavonni már túl késő. Mondhatnám azt hogy poén volt. Nem, nem hinné el. Tudja hogy ilyen dolgokkal nem poénkodnék...túl jól ismer. Túl jól. Valami olyan kell amit nem tud kifogásolni...amiről nem tudja azt mondani hogy hazudok. Rendben. Megvan. Nem tudja ellenőrizni. Azt mondom hogy bulizni voltunk, és hogy ittam és valószínűleg úgy történt, de nem emlékszem. Megmondva az őszíntét, ezt még én is elhinném magamról. Most, hogy a terv megvolt, gondolkodhattam a holnapi találkozón. Olyan hosszas évek óta várok rá, és végre! Régebben féltem attól ha meglátják az arcom, máshogy néznek rám. Aztán elfogadtam a külsőmet. Viszont utána sem akartam hogy az alapján ítéljenek meg. Mostmár viszont csak az alkalomra vártam. Eddig valami mindig közbejött, de most minden tökéletes. Egyenlőre. Miről beszélek? Holnapig már semmi ne-

Rezgett valami a zsebemben. Gondolataimból kiszakadva, rájöttem hogy csak a telefonom az. Elővettem (you got caught in 4k🤨📸), és megnéztem ki az.

George<3

Nagy levegőt vettem. Itt az alkalom. Mindent rendbe teszek. Legalábbis megpróbálom. Menni fog. Gyerünk.
Megnyomtam a "fogad" gombot.

-George.- szóltam bele a telefonba nyugodtan.

-D-Dream!- hangjából félelem tükröződött.

-Mit szeretnél?- kérdeztem.

Egy ideig nem érkezett válasz, de aztán csak megszólalt.

-Én- megakadt.

Mostmár biztos voltam benne hogy  arról akar beszélni. Zavarban volt. Biztosan fél, hogy esetleg úgy érttettem. Huh basszus, ez nehezebb lesz mint gondoltam.

-Te?-óvatoskodtam. (?????)

-Dream...én...nézd. Beszélnünk kell. Sűrgősen.- hangja az előbbi félenkből komoly lett.

-Hát, legyen!-még mindig játszottam a laza fiút, habár belülről ez a legkevésbé sem így volt.

-Rendben.-sóhajtott, majd folytatta- ez...ez az egész. Szeretném ha komolyan vennél. Nekem ez...ez most nehéz. Nagyon nehéz..és szeretném ha megértenél. És ha nem haragudnál meg...mert én nem akarok hazudni neked. Sose tenném. És...ráadásul.. ez nem is egy olyan dolog amit kontrollálni tudnék..