Gyűlölet, amit adtál / Befejezett

Első fejezet

Florence Turner

Május 28. péntek

Felhúztam a lábamra a balerina cipőmet, majd kiléptem a lakásom ajtaján. Lesiettem a lépcsőházban, és az órámra pillantottam. Életem első állásáról is elfogok késni, pedig mindig pontos szoktam lenni. Korán felkeltem, még is gardróbom előtt elcsesztem az időt. A sárga Nissan micra kulcsai a kezemben voltak, és úgy rontottam ki a társasház ajtaján, mintha üldöznének. Utáltam a New Yorki közlekedést, de inkább vezettem, mint hogy metróval járjak. Beszálltam az autóba, majd azonnal kifordultam az útra és elindultam az új munkahelyemre. A Glite pletykalapnál kaptam újságíróként munkát. Bár az ottani dolgozók közölték, hogy jó ideig csak a kávét fogom hordani Miss Sherylnek. De nem érdekelt, egy volt a lényeg, hogy munkám van. Huszonegy évesen nem volt egyszerű fent tartani egy lakást, és bár nem egyetemen végeztem az újságírást, igen is jó voltam benne. Megálltam a pirosnál és idegesen doboltam a kormányon. Mi lesz, ha nem érek oda? Amikor végre zöld lett, az előttem álló sárga taxi nem akart mozdulni. Ráfeküdtem a dudára, mire végre elindult. Lekanyarodtam jobbra, majd negyedórával később megérkeztem az üveges épület elé. Kiszálltam az autóból, majd rohantam az épülethez. A forgós ajtón léptem be a portára. Nem foglalkoztam az ott ülő férfivel, csak a lifthez mentem. Amint beléptem, kifújtam a levegőt. Még volt öt percem, így megnyugodva léptem ki a harmadik emeleten.

- Na végre megérkeztél, Florence --lépett elém a barna felnyírt hajú főnököm. Negyvenes éveiben járhatott, de még is sokkal idősebbnek tűnt.

- Megbeszélés van, hozz kávét nekem --osztotta ki a feladatomat, mire szó nélkül bólintottam. Elindultam az asztalomhoz, letettem a cuccom és azonnal a kávégéphez léptem. Lefőztem feketén a kávét, majd egy csészébe öntöttem és cukrot szórtam bele. Elindultam az üveggel teli tárgyalóhoz és beléptem. Amint ezt megtettem, egy vöröshajú harmincas pasi megszólalt.

- Ő! Pont ő tökéletes a feladatra! --felé fordultam, mire összetalálkozott a tekintetünk.

- Én? --kérdeztem vissza, majd összekaptam magam és letettem a kávét Miss Sherylnek.

- Miért ő? --kérdezett vissza nem tetszően az egyik lány, akinek túlzottan erős sminkje volt.

- Pont olyan angyali pofija van, hogy elhiggyék róla az ártatlanságot --felelte a vörös.

- Szerinted bármelyik F1-es pilótának is ez kellene? --mutatott végig rajtam a csaj. Zavartan lehajtottam a fejem, és még életemben nem bántottak meg ennyire. Farmerszoknyában és sárga felsőben voltam, aminek a hátulja összekötős. Nem éreztem úgy, hogy bénán öltöztem volna fel.

- Egy próbát megér --vont vállat Miss Sherly.

- Megtudhatnám miről van szó? --kérdeztem vörös arccal.

- Arról van szó, hogy ezek megőrültek --közölte felháborodottan a csaj.

- Én vagyok erre a munkára megfelelő --dobta hátra hosszú feketehaját. Simán elmehetett volna modellnek, így értettem is engem miért nézett le.

- Bocs, de barátnőt kell eljátszani nem kurvát --szólta le a vörös, mire az asztalnál ülök nevetni kezdtek. Sheryl pedig felállt.

- Ülj le, Florence --mutatott egy üres székre, ami pont a vörös férfi mellett volt. A pasi mosolyogva húzta ki nekem a széket, és igazából nagyon jól esett amiért kivédett az imént.

- Ismered a Forma1-et? --kérdezte azonnal Sheryl.

- Igen, vagy is tudom mi az --bólintottam.

- Remek! Mostanában nagy sztárok lettek a pilóták, és mi szeretnénk ezt kihasználni --kezdett el járkálni a teremben.

- Közel kellene kerülnöd az egyik pilótához, és bármilyen pletykát hallasz, vagy információt, azt leírnád nekünk, mi pedig leadnánk azt mindenhol --elég alattomosan hangzott, mire mocorogni is kezdtem a székben.

- És meddig kellene ezt csinálnom? --érdeklődtem.

- Egy pár hónapig! Utána már lehet lebuknánk --felelte és látszott rajta, hogy mennyire kattognak a fogaskerekek a fejében.

- De ez nem gonoszság a pilótákkal szemben? --kérdeztem.

- Egyem a kis szíved --nézett rám Sheryl.

- Ne érdekeljen más, csak a munkád --mondta szigorúan.

- Vagy szeretnél már is felmondani? --bökött az ajtó felé.

- Nem, dehogy! --ellenkeztem hevesen.

- Akkor benne vagy? --kérdezte a mellettem ülő vörös. Hezitáltam, bár nem tartottam helyesnek ezt az egész tervet, de láttam a lehetőséget benne arra, hogy egyszer híres újságíró lehessek.

- Igen -bólintottam, egyáltalán nem magabiztosan.

- Remek! Írjon valaki szerződést! --legyintett Sheryl. Miközben mindenki másra kezdett figyelni, a vörös férfi felé fordultam.

- Köszönöm, hogy kivédtél -mondtam, mire elmosolyodott.

- Szívesen -nevetett, majd kezet nyújtott.

- Cody --mutatkozott be.

- Florence --fogadtam el a kézfogást.

- Amúgy egy jó tanács ehhez a munkához --hajolt közelebb, hogy csak én halhassam.

- Bármelyikkel is sikerül kapcsolatba lépned... Ne szeress bele --egy pillanatra lefagytam, majd megráztam a fejem.

- Nem fogok --mondtam magabiztosan.

Sziasztok! Itt az új könyvem első fejezete! Ízelítőnek tettem ki, mivel addig nem írok ide, míg nem fejezem be a A lelkem két darabja című könyvemet. Remélem felkeltette az érdeklődéseket ez a kis rész! :D

Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal