Gyűlölet, amit adtál / Befejezett

Tizenhatodik fejezet

Florence Turner

Egy terasszal rendelkező étterembe ültünk be. Carlos mellettem telepedett le, Lando pedig velünk szembe. A világoskék pálmafás ingjében nézelődött, ahogy vártuk a rendelt ételeinket.

- Rezeg a telód --zökkentett ki Carlos, én pedig zavartan felkaptam az asztalon képernyővel lefelé fordított telefont. Sherly nevét pillantottam meg, mire még idegesebb lettem.

- Mindjárt jövök --álltam fel és arrébb sétáltam az asztaltól.

Nem akartam gyanús lenni, de nem nyomhattam ki a telefont Sherlynek.

- Igen? --vettem fel.

- Na van valami pletyka? –kérdezte, mire éles fájdalom suhant át a testemen. Teljesen kiment a fejemből a tegnapi beszélgetésünk. Nem tudtam meg semmi olyat, ami értékelhető lenne.

- Nincs --válaszoltam röviden és tömören.

- Kezdem elveszíteni a türelmem --jelentette ki.

- Miss Sherly, estig adta a határidőt --emlékeztettem.

- Mintha addig megtudnál valami újat! --morogta a telefon másik végében.

Istenem, mit mondhatnék? A megfelelési kényszer előtört bennem és az agyam kattogni kezdett majd Lando jutott eszembe. Nem tudom mennyi volt igaz a hülyeségből felvetett érzékeny oldaláról, de ez elég jó pletyka alap lehetne. De a torkomat maró érzés fogta el ahogy kiakartam ejteni a szavakat.

- Lando Norrisról esetleg van valami --mondtam végül.

- Igazán? Halljam!

Röviden összefoglaltam a beszélgetésünket Miss Sherlynek, aki halhatóan jegyzetelt. Végig a sírás és a bűntudat kerülgetett. Miért kell nekem ezt tennem?

- Hatalmas cikk lesz! --közölte és kinyomott.

A fenébe mit műveltem már megint?!

Visszamentem a fiúkhoz, ahol már az ételeink is az asztalon voltak. Amint leültem, Lando enni kezdett.

- Rám vártatok? --kérdeztem mosolyt erőltetve magamra.

- Igen, de alig bírtam vele --mutatott Carlos a vele szemben ülő srácra.

- Gondoltam –mosolyogtam, majd a tésztás ételre néztem. Semmi étvágyam már nem volt. De pár falatot leerőltettem a torkomon.

***

Késő este már hamarabb befoglaltam az ágyat, mint Carlos. Lando a szomszéd vendégszobába bealudt, így nem kellett őt szórakoztatni. Carlos a fürdőszobából nagy gőzfelhővel lépett ki. Kellemes illata megcsapta az orromat, és elfogott a boldogság, amikor póló nélkül felmászott az ágyra hozzám és megcsókolt.

- Arra gondoltam, hogy megismételhetnénk a repülőn történteket --sóhajtotta két csók között.

- Itt? Ez nem jó ötlet --ingattam a fejem.

- Csak Lando van az emeleten, az meg alszik --legyintett feltámaszkodva az egyik kezére.

- Tudom, de ez nem bizarr?

- Nem, miért lenne? A repülőn bizarrabb volt --mondjuk ebben igaza volt és bele is pirultam.

- Carlos... --kezdtem volna, de az irányítást azonnal a kezébe vette és a lábaim közé húzódott. A nyakamba csókolt, majd leindult a mellkasomon keresztül, a hasamhoz érve pedig felhúzta a felsőmet. A fehérneműm széléhez ért az ajkaival, amikor megállítottam és inkább visszahúztam velem egy magasságba.

- Többet akarok --mondtam ki gondolkozás nélkül. Szinte azonnal vissza akartam szívni, mert így is a határtól már kilométerekre voltunk, de ahogy Carlos értett a szavamból már nekem teljesen mindegy volt. Olyan intenzív csók csatába kezdett velem, amiben életemben nem volt még részem. Nem volt kétség afelől, hogy engedek neki és így is lett. A forró bőrünk össze simult és ezt az érzést semmi nem múlhatta felül. Ahogy mozgott bennem a szó, amit tudom, hogy várt tőlem, kicsúszott a számon.

- Szeretlek! --nyögtem ki és csókkal jelezte, hogy mennyire ugyan úgy érez.