Gyűlölet, amit adtál / Befejezett

Tizennyolcadik fejezet

Florence Turner

Beléptem a Glite magazin épületébe, és szokásosan a tárgyalóba vettem az irányt. Miss Sherly középen ült bent, teljesen egyedül. A laptopján pötyögött és nagy mosollyal fogadott amikor beléptem.

- Pont most tettem ki Lando Norrisról a cikket --csapta össze kezét hatalmas vigyorral az arcán. Nekem pedig összerándult a gyomrom.

- Elolvashatom? –érdeklődtem, mire a nő meglepetésemre bólintott. Leültem mellé, majd magam felé fordítottam és olvasni kezdtem.

Lando Norris vallott érzékeny oldaláról!

A Mclaren fiatal pilótáját mindenki a humoros oldaláról ismeri. De arról eddig senki nem hallott milyen érzékeny is a fiatal srác. Magányos óráiban őszintén bevallotta, hogy szokott sírni. Ilyenkor mindenkinek az jut eszébe milyen szánalmas is, de ha bele gondolunk elég aranyos, nem? Ezzel végül is bebizonyította, hogy tényleg egy gyerekről beszélünk.

- Ez még mi a fene? --akadtam ki.

- Még is mi a problémád? --nézett rám értetlenül.

- Landot ezzel teljesen megaláztad! --keltem ki magamból.

- Jaj, még nincs vége a cikknek --nézte meg meddig olvastam el.

- Ennyi elég is volt belőle --fortyogtam és ordítani tudtam volna a főnökömmel.

- Ne légy dühös! Ez az egész a te sarad --vont vállat, én pedig egyre szorítóbb érzést éreztem a mellkasomban.

- Remek --sziszegtem a fejemet fogva.

- Most hozhatsz nekem kávét --hessegetett el, én pedig legszívesebben megtéptem volna, de visszafogtam magam. Mély levegőt vettem, majd felálltam és kimentem az üvegajtón.

- Florence? --a hirtelen hangtól össze rezzentem, majd ahogy felnéztem Blanca Sainz-ot pillantottam meg. Olyan szinten beleszorult a levegőm és szédültem meg, hogy azt hittem ott esek össze.

- Szia --nyögtem ki végül.

- Mit keresel itt? –kérdeztem, mire Blanca maga mögé mutatott.

- Emily megkért, hogy kísérjem el a fotózásra --válaszolta.

- Milyen fotózás? --ráncoltam a homlokom, közben felkellett dolgoznom azt is, hogy az a kígyó is itt van.

- Ő lesz a Glite címlapján --mondta, én pedig alig bírtam ki, hogy ne forgassam meg a szemem. Emily a minta tökéletesség még jó, hogy címlapon fog szerepelni.

- Értem --biccentettem.

- De te mit keresel itt? Nem könyvesboltban dolgozol? --feltette a kérdést, amitől rettegtem. Lefagytam és a torkomban dobogott a szívem. Komolyan így bukok le? Blanca Sainz által? Nem válaszoltam, képtelen voltam kinyögni bármit is. Ez az idő pedig arra elengedő volt, hogy Blancaban összeálljon a kép. A miattam kikerült cikkeknek volt visszhangja és így a Sainz család is tudott mindenről.

- Te... Te írtad azokat a pletykákat? --hátrált egyet mintha megütöttem volna.

- Nem! --szólaltam meg végre.

- Mármint igen, én adtam tovább, de nem én írtam! --zavarodtam bele.

- Megtudom magyarázni, Blanca! --mondtam végül.

- Ne, nekem magyarázz hanem Carlosnak! Hogy tehetted ezt vele? --akadt ki hangosan, mire a körülöttünk lévők felénk néztek.

- Minden oké? --lépett mellénk Cody.

- Nem, semmi sincs rendben! Hogy lehetsz ekkora ribanc? Neked nincsenek érzéseid vagy mi? A bátyám sosem szeretett még ennyire egy csajt sem! És te a háta mögött átverted! --ordibálta le a fejem.

- Szeretem őt, én... Én nem így akartam ezt --dadogtam sírva. Közben Emily is megérkezett.

- Ez meg mit keres itt? --bökött felém, én pedig elfordultam, hogy ne lássák mennyire kiborultam.

- Ajánlom, hogy elmond a testvéremnek! Egy napot adok rá --morogta Blanca, majd hallottam ahogy magassarkúban elsiet. Emily meg követte őt, én pedig Cody ingjébe sírtam ki magam.

- Nyugi, Flo! --próbált nyugtatni, de én képtelen voltam rá. Elfogom veszíteni, a fenébe is!

- Ha igazán szeret, megfog bocsájtani --simogatta a hátamat tovább.

- Nem, ezt nem fogja! Nem csak neki, de már Landonak is ártottam --nyögtem sírva.

Legalább félóra kellett, mire abba hagytam a sírást és összeszedtem magam. Cody rögvest haza küldött, de én tartottam haza menni. Carlos ott van és lehet már tudja mit műveltem. De ha nem, akkor úgy is elkell neki árulnom, jobb, ha tőlem tudja meg, mint Blancatól.

- Gyerünk, Florence! Menj haza és szedd össze minden erődet --hessegetett a lifthez.

- Félek --motyogtam Codyra nézve ahogy a liftben felé fordultam.

- Erősebb vagy mint hinnéd --mosolygott rám bíztatóan, a lift ajtaja becsukódott és egyedül maradtam. Zombiként ültem be az autómba, majd elindultam haza. Minden piros lámpának szinte örültem és közben sírhatnékom volt. Hogyan nézzek Carlos szemébe? Szerettem volna az időt lelassítani, de mire észbe kaptam, már meg is álltam a háztömb előtt. Remegő kézzel szálltam ki majd indultam el az épület felé. Minden egyes lépésemet olyan nehéznek éreztem mintha súlyokat cipeltem volna. A kulcsom kétszer kiesett a kezemből, mire végre kibírtam nyitni az ajtót és azonnal meghallottam Carlos hangját és Lando-ét. Abban a pillanatban sírva fakadtam, nem tudtam tovább tartani magam.

Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal

TikTok: dkamilla