Gyűlölet, amit adtál / Befejezett

Huszonhetedik fejezet

Florence Turner

Október 27. szerda

Lando mosolyogva fogadott ahogy felé lépkedtem az étteremben. Jól esett amiért végre valaki örömmel lát. És hogy őszinte legyek, szükségem volt Landora. Szükségem volt egy barátra.

- Szia –köszöntem, mire felpattant és nagy meglepetésemre megölelt.

- Szia –mondta, majd elhúzódott és visszaült a helyére. Leültem vele szemben a barátságos kinézetű étteremben. Sokkal modernebb volt, mint ahová én valaha is jártam és persze drágább is. Minden hol a vajszín és a kakaó barna uralkodott.

- Örülök, hogy itt vagy --mondtam ki, mire Lando elmosolyodott és elém tolta az étlapot.

- Minden oké veled? Mármint, nem írtál vissza az eljegyzésre –magyarázta, mire a szívem ismét kihagyott egy ütemet.

- Nem volt mit mondanom rá --vontam vállat.

- Persze, megértem –biccentett, majd a telefonja kijelzője felvillant. Asztalon képernyővel felfelé volt elhelyezve, és amint három új üzenete is érkezett, lefordította.

- Te, hogy vagy? --kérdeztem inkább, mert nem akartam, hogy Carlosról kezdjünk beszélni. Tartottam attól, hogy elkotyogom a terhességemet.

- Jól, holnap haza megyek anyumékhoz és pihenek náluk pár napot --avatott be a terveibe.

- Gondolom anyud már várja, hogy haza menjen a kicsi fia --cukkoltam szórakozottan.

- Látnád milyen nehezen tudok eljönni otthonról --nevetett fel.

- Eltudom képzelni --mosolyogtam és az étlapra néztem, amin rengeteg étel volt felsorolva. Kívánosabb lettem az elmúlt időszakban, így tanácstalanul néztem az ételekre.

- Jó napot, mit hozhatok? --jelent meg egy pincérnő mellettünk.

- Nekem a nap menüjét –mondta Lando, én pedig tanácstalanságomban ugyanazt kértem.

- Hamarosan hozom --mondta végül, mi pedig ismét egyedül maradtunk.

- Elmegyek mosdóba --állt fel, én pedig biccentettem és hátra dőltem a bőr széken. Lando a telefonját elől hagyta, persze ezt addig észre sem vettem míg nem kezdett el ismét rezegni az üzenetektől. Furcsának találtam, hogy nem akart tudomást venni a mobiljáról és egy kellemetlen rossz érzés elkapott. Bár rohadtul nem kellett volna és helytelen is volt, még is átnyúltam a készülékért és megnyomtam az oldalsó gombot, amivel felvillant a képernyője. A háttere a McLaren versenyautója volt és az óra alatt ott volt Carlos neve.

Carlos: Rendben van?

Carlos: Lando, azért küldtelek, hogy számolj be nekem róla!

Csak azt a kettő üzenetet tudtam elolvasni, de ebből is világossá vált, hogy rólam van szó. Először is felháborított, hogy Carlosnak volt ehhez képe. Másodszor pedig rá kellett jönnöm, hogy tévhitben éltem Landoval kapcsolatban. Nem volt a barátom, csak egy küldött, hogy leellenőrizzen Carlosnak. Ehhez még is, hogy van mersze?

- Mit csinálsz a telefonommal? --kapta ki a kezemből Lando ahogy visszatért, én pedig azonnal felálltam.

- Cseszd meg te is és Carlos is --indultam ki az étteremből.

- Várj, Florence! --kiabált utánam, de rohadtul dühös voltam és közben sírhatnékom is volt. Lando az utcán ért utol, ami tele volt üzletekkel.

- Azt hittem tényleg a barátom akarsz lenni! --fordultam felé hirtelen, mire majdnem nekem ütközött.

- Az is akarok lenni és az is vagyok! --jelentette ki, mire ingerülten megráztam a fejem.

- Nem, te csak részt veszel Carlos baromságaiban! Nincs joga ehhez, főleg azok után ahogy viselkedett velem --akadtam ki az utca kellős közepén.

- Figyelj, én se értem mit miért tesz! Nem értem minek akarja elvenni Emilyt, ha téged szeret. De a barátja vagyok és segítenem kell neki bármi is van --magyarázta, de én képtelen voltam felfogni, amit mond.

- Mondd meg neki, ha már te vagy a közvetítő... --kezdtem és jól tudtam, hogy ezzel mindent el fogok cseszni.

- Egyszer se fogom engedni, hogy a gyerekét lássa --jelentettem ki dühösen, mire Lando arca hófehérré vált.

- Mi? Várjunk miről beszélsz, Florence? --kérdezte sokkoltan, de nem reagáltam csak megfordultam és tovább mentem az utcában. Úgy tűnt Landot eléggé lesokkoltam, így nem is jött utánam, de ahogy kezdtem lehiggadni, rájöttem mekkora baromságot is műveltem.

Október 29. péntek

Két nap se telt el és Lando remekül leközvetítette az üzenetemet Carlosnak. Hetek után megjelent az ingatlan irodánál, először felsem fogtam amikor belépett. Amint pedig tudatosult bennem a gyomrom felkavarodott, de a szívem szétrepedve, mint a porcelán még mindig dobogott érte.

- Florence --szólított meg, mire lehajtottam a fejem.

- Nem érek rá --közöltem gyerekesen.

- Beszélnünk kell --állt meg a pult előtt, én pedig akaratom ellenére is bele néztem a mogyoróbarna szemeibe.

- Nem, nem kell --ingattam a fejem és közben reménykedtem, hogy senki nem jön be addig, míg Carlos itt ácsorog.

- Tényleg várandós vagy? --vágott a közepébe, mire ismét rá néztem.

- Igen, de nem a tiéd a gyerek --jelentettem ki.

- Persze, ezt higgyem is el --akadékoskodott.

- Nem kell miatta aggódnod, rendben? Felnevelem egyedül és az én nevemet kapja. Semmilyen kötelezettséget nem kell vállalnod --nyugtattam meg gúnyos hangnemben.

- Jézusom, te komolyan azt hiszed, hogy nem akarom őt? --megállt a kezem a pulton, mert nem erre számítottam.

- Még is mit kellene hinnem? Utálsz és közben elveszel egy másik csajt! --háborodtam fel, de közben eszembe jutott a kémkedése.

- Mellesleg undorító, amit Landon keresztül műveltél velem! Nincs jogod kémkedni utánam --akadtam ki.

- Nincs jogod elvenni tőlem a gyerekemet! --azért nevetséges volt, hogy még a hasam sem nőt, de ő már gyerekünkön veszekszik.

- Majd engedjem, hogy Emilyvel neveld mi? Nem fogsz belőlem hülyét csinálni, Sainz! --dühöngtem.

- Szakítottam Emilyvel --mondta hirtelen, mire ismét lefagytam. Nem igazán tudtam már semmit követni Carlossal kapcsolatban és ez most végképp meglepett.

- Miért? --nyögtem ki végül a kérdést.

- Mert veled akarok lenni és a gyerekemmel! --csattant fel hisztérikusan. Annyi szar után nem igazán tudtam elhinni, amit mond. De sajnos a szívem hamarabb reagált, mint a józan eszem.

- Nem csinálhatod ezt velem --sírtam el magam a hormonoknak köszönhetően.

- Tudom, hogy egy szemét voltam veled! De a harag vezérelt --magyarázkodott, én pedig csak megingattam a fejem.

- Menj el --szipogtam.

- Florence... --kezdte, de leállítottam.

- Láthatod a gyerekünket, de nem akarok veled lenni --fájt kimondani a szavakat, amiket magammal is elakartam hitetni, nem csak Carlossal.

Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal

TikTok: dkamilla