Gyűlölet, amit adtál / Befejezett

Tizedik fejezet

Florence Turner

Augusztus 19. csütörtök

A kínos családi vacsora után anyáék még haza is vittek minket a szakadó esőben. Carlosnak elképesztően jól ment a szülőknél való bevágódás, ami miatt más helyzetben örültem volna, de most csak bosszantott mert még inkább megmutatta milyen tökéletes.

- Kedvesek a szüleid --mondta Carlos ahogy beléptünk a társasház főbejáratán.

- Tudom, de nem hittem volna, hogy összefutunk velük --kerestem elő a kulcsomat ahogy a lifthez értünk.

- Láttam rajtad, hogy nagyon nem örültél neki --mondta és kicsit meglepett, hogy ennyire lelehetett olvasni az arcomról.

- Nem akartad, hogy megismerjenek? --kérdezte ahogy beléptünk a liftbe.

- De igen, csak nem most –hazudtam, mire megkönnyebbülve elmosolyodott.

- Nem baj, legalább túl estünk rajta --vont vállat lazán.

- Ahh --forgattam a szemem fáradtan.

Pár pillanat alatt felértünk, majd kiléptünk a folyosóra és elindultunk a lakásom ajtaja felé.

- Elfáradtam --vallottam be.

- Én is, hidd el –ásított, én pedig kinyitottam az ajtót és beléptünk végre a lakásomba.

- Menj zuhanyozz le --fordultam Carlos felé ahogy bezártam vissza az ajtót.

- Rendben –bólintott, majd a nappaliba ment és kotorászott a bőröndjében, én pedig addig lehámoztam magamról a cipőmet. Miután Carlos eltűnt a fürdőszobában, leültem a fotelba és felnyitottam a mobilomat, amin két üzenet fogadott. Az egyik Codytól jött, a másik pedig Sherlytől.

Miss Sheryl: Van valami új pletyka? Vagy sztori? Elég, ha röviden leírod, a többit majd mi hozzáteszünk.

Elolvasva az üzenetet újra átsuhant a bűntudat a mellkasomon. Nem volt erőm visszaírni, így úgy hagytam az üzenetet és átléptem Cody üzenetében.

Cody: Na mi a helyzet? Megérkezett a pasid?

Florence: Meg, találkozott anyuékkal.

Azt hittem nem fog azonnal visszaírni, de egy percbe sem telt bele és ismét zuggot a telefonom.

Cody: Te most szórakozol? Megmondtam, hogy ne menj messzire!

Florence: Nem is akartam, de véletlen összetalálkoztunk velük a Lindorban és velünk vacsoráztak.

Cody: Ez csak a szerencséd.

Florence: Tudom.

Amint bezártam a chatet, Carlos megjelent a nappaliban és illat felhőt hozott magával. Citrom és menta keveréke.

- Kész vagyok –mondta, én pedig felpattantam és megkerültem a kanapét.

- Hozok ki párnát és takarót --jutott eszembe, és bementem a hálómba. Közben felkaptam a pizsimet is. Letettem a kanapéra a kihozott dolgokat, majd én is elmentem lezuhanyozni. Hosszasan folyattam magamra a meleg vizet, majd a hajamat is megmostam. Persze megszárítani már lusta voltam, így a zöld kockás pizsi alsomban és a fehér csipke trikómban mentem vissza a nappaliba. Már csak a sarokban lévő álló lámpa világított, ezért tompa fényben láttam Carlost, aki elhelyezkedett a kanapén. Hirtelen egy hullám átfutott a testemen és megfordult a fejem, hogy behívom magamhoz, de annyira nem szerettem volna még egy szabályt megszegni ma már.

- Jó éjt --léptem gyorsan a hálószobám ajtajához.

- Jó éjt --nézett rám Carlos, és közben végig mért a tekintetével, amitől azonnal zavarba jöttem. Be is surrantam a szobámba és ledőltem a fehér ágynemű közé. Fáradtak éreztem magam, még is vagy félórán keresztül forgolódtam. A plafont bámultam vagy éppen viszketni kezdett a kezem, lábam és a végén már csak szenvedtem. Végül az álmatlanságom gyógyszere bekopogtatott az ajtón, majd be is nyitott.

- Te se tudsz aludni? --kérdezte, de nem lépett beljebb.

- Nem igazán –sóhajtottam, és felültem.

- Akarsz bejönni? --csúszott ki a számon, miközben égett a szemem az álmosságtól és vágytam az ölelésére.

- Igen --bólintott azonnal.

Carlos bejött a szobába, majd becsukta vissza az ajtót. Megkerülte az ágyat és befeküdt mellém, a hasamban pedig a pillangók felébredtek. Visszacsúsztam én is és lekapcsoltam a lámpát. Carlos illata betöltötte a körülöttem lévő teret és bár éreztem, hogy ezt nagyon nem kellett volna, még is minden porcikám örült a közelségének. Oldalra fordultam ahogy ő is és végül így aludtunk el.

Másnap reggel már a másik oldalamon feküdtem és egy izmos kar átölelt. A hátam teljesen Carlos testének préselődött és a melegséget éreztem magam körül. Azon kaptam magam, hogy mosolygok és nem akartam elhúzódni vagy véget vetni ennek. Biztos voltam benne, hogy még alszik, így nem moccantam meg és kiélveztem az ölelésében töltött időt.

- Tudom, hogy ébren vagy --csókolt bele hirtelen a nyakamba, amitől a testem libabőrös lett.

- Azt hittem még alszol --védekeztem azonnal és a hátamra fordultam, de ő ugyan abban a helyzetben maradt. Álmos tekintete mosolyt csalt az arcomra, ő pedig felkönyökölt és a bal kezével megsimogatta az arcomat. Annyira közel volt, mint még soha és rémisztő volt, hogy mennyivel többet akartam már belőle, mint eddig.