Gyűlölet, amit adtál / Befejezett

Huszonötödik fejezet

Florence Turner

Október 18. hétfő

Késő este volt már amikor a telefonommal a kezemben felhúzódtam az ágyra. Lando üzenetére azóta sem válaszoltam. Egyszerűen én sem tudtam mit is érzek, de a fájdalom biztos közöttük volt. Felléptem Instagramra, majd Carlos profiljára mentem. Nem volt neki semmi kint az eljegyzésről, csak Pinónról rakott ki egy képet. Már nem követett egy ideje, amit csak a napokban vettem észre és ez is rettentően szíven ütött. Nyilvánvaló volt, hogy teljesen kiakar törölni az életéből, én pedig még mindig szerettem. A sötét szobában, csak a telefonom képernyője világította be a körülöttem lévő teret. Magányosabbnak már nem tűnhettem, de tényleg. Rá kerestem Emily nevére és azonnal meg is találtam. A profilján bikiniben pózolt, és minden második képe a fenekéről vagy a melleiről szóltak. De a legutolsó posztja más volt, mint a többi mert a keze volt rajta jegygyűrűvel az egyik ujján. A szememet ismét égették a könnyek, de a gyomrom is szinte azonnal felkavarodott. Bár tegnap is volt ilyen rosszul létem, ez most sokkal erősebb volt. Kikellett jutnom minél előbb a fürdőbe, ami a folyosó másik felén volt. Kimásztam az ágyból majd felnyitottam az ajtót és átsiettem a folyosón, ahol apa jött éppen velem szembe.

- Édesem, mi a baj? --fordult utánam ahogy berontottam a fürdőbe és kiadtam magamból mindent. Szinte azonnal anya is előjött és mérgesen mellém lépett, hogy felsegítsen.

- Bekell vinnünk az ügyeletre! Ez így nem fog menni --közölte, de én azonnal megráztam a fejem.

- Csak elrontottam a gyomrom --nyögtem ki, mire anya megingatta a fejét.

- Nem, ez más --közölte, de úgy mintha tudná is mi a bajom, csak nem meri felvázolni a rosszulléteim okát.

- Öltözz fel és bemegyünk az ügyeletre -mondta, miközben a folyosón az ajtómhoz kísért. Egy fekete melegítőt kaptam magamra és neon zöld trikót, arra pedig a farmerkabátomat. Erőtlennek éreztem magam ahogy kimentem a nappaliba, ahol anya és apa megvitattak valamit.

- Menjünk --mondta apa ahogy megláttak.

Anya belém karolt és kimentünk a terepjáróhoz, ami a feljárón állt. Utáltam a kórházat, rendelőt és az orvosokat. Nem akartam menni és legszívesebben elrohantam volna az ellenkező irányba. De erőm nem sok volt hozzá. Amint beszálltam az autóba, a hideg üvegnek döntöttem a fejem és a sötét eget figyeltem, amin most egy csillag sem jelent meg. A hold félig volt tele, de így is bevilágította az egész utcát. Ahogy kikanyarodtunk a főútra, már nem hittem abban, hogy meguszhatom a kórházat. Hármunk közül egyikünk sem szólt semmit, csak a rádióba szólt valami retro zene. Amikor megérkeztünk, kiszálltam magamtól és közben anyának ezerszer elismételtem, hogy nem szükséges ez, de ő hajthatatlan volt. Leültünk az ügyelet folyosóján és vártunk. Nem sokan voltak szerencsére. Egy sötétbe öltözött csaj ült szembe velünk, a másik oldalon pedig egy férfi, akinek a kezével lehetett valami, mivel a kisujja eléggé élettelenül állt.

- Miss Turner --szólt ki a nővér, aki imént vette át anyától az egészségügyi kártyámat.

- Itt vagyok --álltam fel, majd egyedül bementem a rendelőbe. Egy doktornő ült a székben, aki a negyvenes éveiben járhatott. Haja fekete volt, mint a szemüvegének a kerete.

- Jó estét -köszöntem, miközben ő intett, hogy üljek fel a vizsgálóágyra.

- Jó estét, mi a panasza? --kérdezte a nő, én pedig elhúztam az ajkam.

- Pár napja vannak rosszulléteim, igazából semmiség csak anyukám túl gondolja -felelem, mire a doktornő vizslató tekintettel hallgatott.

- Milyen rosszul létek? Hányás, émelygés? --furcsálltam, hogy rögtön tudta.

- Igen --bólintottam.

- Terhességi tesztet kellene csinálnia --állt fel hirtelen, én pedig összeráncoltam a homlokom. Még is, hogy értette ezt? Zavarodottan és újabb hányingerrel álltam fel az ágyról.

- Nem hinném, hogy terhes lennék --mondtam száraztorokkal.

- Nem volt az elmúlt hetekben szexuális viszonya? -kérdezte, mire el is vörösödtem.

- Volt, de nem hinném... --kezdtem, de közbe szólt az orvos.

- Ebben egy teszt van --fordult felém egy rózsaszín dobozzal majd azt várta, hogy a kezembe vegyem.

- Nem vagyok terhes --mondtam, de közben még is elvettem a tesztet.

- Majd kiderül, ha tényleg nem az akkor jöjjön vissza egy vizsgálatra --mondta a nő, és ezzel úgy tűnt el is küldött a fenébe. A tesztel a kezemben kiléptem a folyosón és megsem várva a szüleimet elindultam. Ilyen rövid idő alatt nem mehet az életem teljesen tönkre! Ha tényleg terhes vagyok, mit kezdjek egy babával egyedül?

- Florence! Várj meg --kiabálta anya, de én csak friss levegőhöz akartam jutni. Mellesleg nem is tudtam, hogy neki hogyan mondjam el ezt a feltételezést.

- Mit mondott az orvos? --értek utol a parkolóban.

- Semmit, menjünk haza -mondtam, és mielőtt megfordultam volna, a kabátom belső zsebébe rejtettem a tesztet.

- Nem ilyen lett volna a reakciód, ha semmit mondott volna --mondta most apa, de anya mellé lépett.

- Hagyd -sóhajtotta, és az autó felé fordultak, én pedig szintén beszálltam.

Amint felgördültünk a ház elé, én szálltam ki elsőnek és mentem is be a házba. Biztos voltam abban, hogy nem vagyok terhes, de még is a teszt járt a fejemben és úgy éreztem muszáj megbizonyosodnom az igazamról. A fürdőszoba ajtót magamra zártam, és nagy levegőt vettem.

Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal

Tiktok: dkamilla