Gyűlölet, amit adtál / Befejezett

Huszonhatodik fejezet

Florence Turner

A két csík ott virított a teszten, ami most elrejtve volt az éjjeli szerkényemben. Teljes sokkban töltöttem az éjszakát, és semmit nem aludtam. De anyuéknak muszáj volt elmondanom. Viszont úgy éreztem, hogy Carlosnak is tudnia kell. Persze ez a gondolat csak addig tartott, míg Instagramra felnem tévedtem ismét, amin Emily profilja volt még mindig megnyitva. De tegnap este óta már egy új képpel bővült. Közös kép volt Carlossal, miközben csókot váltanak. Ettől a pillanattól kezdve tudtam, hogy semmi köze nem lesz a babámhoz. Az este felkapott ruháimba keltem ki az ágyból. Kivettem a tesztet a fiókból, majd kimentem a folyosóra. Anya és apa beszélgetését már messziről hallottam és egyértelmű volt, hogy reggeliznek. Remegett a lábam, miközben beléptem a konyhába.

- Sziasztok --motyogtam.

- Szia, édesem --köszönt anya és azonnal töltött nekem teát egy lila bögrébe.

- Terhes vagyok --szaladt ki a számon, mire apa és anya is lefagytak. Apa a keze megállt a levegőben, ahol a saját bögréjét fogta. Anya pedig kiöntötte a teát.

- Kitől? --apa szólalt meg először teljesen kiakadva.

- Ugyan kitől lenne, te barom? --mordult rá anya.

- Ülj le --mondta anya, én pedig bólintottam.

- Én tudtam --jegyezte meg ahogy leült ő is, és így közéjük kerültem.

- Honnan?

- Megérzés --legyintett.

- Elmondod Carlosnak? --kérdezte azonnal, mire megráztam a fejem.

- Még is miért nem? --kérdezte apa azonnal.

- Mert nem!

- Szóval nem akarod megtartani? --kérdezett ismét apa, mire elhúztam az ajkam.

- Nem akarom elvetetni --ezzel tisztában voltam. Fogalmam sem volt hogyan fogok nevelni egyedül egy gyereket, de nem fogom megölni.

- Akkor elkell neki mondanod! Ő is benne volt a csinálásában! --mérgesen néztem apára.

- Nem fogom neki elmondani és kész –közöltem, mire apa ingerülten fújtatott.

- Ezt majd később megbeszéljük! Reggeli után elkellene mennünk orvoshoz --nézett rám anya és örültem amiért tényleg mellettem állt.

- Jó –biccentettem, majd a tányéromra rakott szendvicsre néztem, de egyáltalán nem volt étvágyam.

Október 26. kedd

Negyedik hét. A rosszulléteim még mindig tartottak, de a vizsgálaton azt mondták, hogy minden rendben vele. A hasfájdalomra pedig egyértelműen az volt a magyarázat, hogy nem szabad nagyokat emelnem. Igazából teljesen felfoghatatlan volt számomra az egész szituáció, és néha teljesen el is felejtkeztem az állapotomról. Anyával megbeszéltük, hogy besegítek nekik az ingatlan irodánál, és majd a recepción ülök. Igazából örültem a lehetőségnek, de még mindig úgy éreztem, hogy teljesen összedől az életem. Éppen akkor kapcsoltam ki a gépet az irodában, amikor a telefonom megrezzent. Meglepődtem amikor megint Lando nevét pillantottam meg.

Lando Norris: Jól vagy?

A srácnak nem volt erőssége a köszönés, de annál kedvesebbnek bizonyult. Bár tartottam az üzeneteitől. mert mindig akkor írt, ha Carlosról volt szó. így megint fenntartásokkal vártam az újabb üzenetét.

Florence Turner: Jól vagyok. Mit szeretnél?

Lando Norris: Csak tudni akartam, hogy vagy.

Florence Turner: Köszönöm.

Lando Norris: Ja és holnap Németországba leszek.

Elmosolyodtam az üzenetén, és valahogy világossá vált miért írt.

Florence Turner: Nincsenek barátaid itt se, ugye?

Lando Norris: De igen is van! Te az vagy.

Mosolyogva néztem a képernyőre, miközben apa belépett az irodába.

- Remélem azért mosolyogsz ennyire, mert a gyereked apjával beszélsz --mondta mire lehervadt a mosolyom.

- Kösz, apa --forgattam meg a szemem, majd lezártam a telefont és felkaptam a táskámat.

- Megyek is, szia --indultam ki, de mielőtt kiléphettem volna apa utánam szólt.

- Elkellene neki mondanod –mondta, mire megállt a kezem a kilincsen.

- Biztos vagyok benne, hogy nem akarja ezt a gyereket --néztem apára, aki megingatta a fejét.

- Nem hinném, hogy ilyen lenne az srác --ingatta a fejét. Sajnos a szüleim rohadtul nem tudtak semmit az elmúlt hetek történéseiről. Ez a gyerek egyáltalán nem úgy fogant ahogy kellett volna.

- De pontos ilyen --nyomtam le a kilincset, és kiléptem az őszi levegőre. Elindultam a citromsárga autóm felé, majd bepattantam és ismét elővettem a mobilomat, hogy megnézzem mit írt Lando.

Lando Norris: Úgy érzem, nem értesz velem egyet.

Florence Turner: Te Carlos barátja vagy, nem az enyém.

Lepötyögve az üzenetet ismét elszomorodtam. Igazából nem is voltak barátaim.

Lando Norris: Lehetek mindkettőtöké.

Florence Turner: Mikor érsz Berlinbe?

Lando Norris: Dél körül, leteszem a holmim egy szállodába és találkozhatunk egy étteremben.

Florence Turner: Rendben.

Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal

TikTok: dkamilla