A múlt s jövő együtt él

újabb

Lassan érzek mindent magam körül mégis olyan mintha nem ájultam volna el . Hallani is hallom a többieket de olyan távolinak tűnik minden . Pont olyan mint 16 éve azon a napon , talán megint vissza kerültem oda ..
- Wei Ying!- hallom meg nagyon közelről Lan Zhan hangját . Valahogy ki kell nyitnom a szememet tudni a kell hogy semmi bajom . Nagy nehezen próbálom a szememet kinyitni mire végre sikerült.
- Wei Ying!- újra szólít mire csak rá mosolyogtam . Próbáltam felemelni a kezemet de sehogy se sikerült .
Másrészt ahogy körül néztem kicsit aggaszt az hogy hol vagyok . Nem a hajón vagyok hanem egy óriási szobában . Talán újra a Gusu Lannál vagyok .??

- Hol vagyok ?- nyögtem ki egy kis idő elteltével a hangom anyira más most . Olyan rekedt és enyhén fáj ahogy beszélek .
- A Lótusz révben vagyunk !- mondta egyhangúan mire rögtön felpattantam . Valószínűleg nem kellett volna mert ugyanúgy vissza zuhantam az ágyra . Persze Lan Zhan erős mellkasa valamilyen szinten vissza fogta az esést .
- Wei úrfi!- hallottam meg egy fiatal hangot. Lassan a hang irányába vezetem a tekintetem a fiatal tanítványok is itt vannak .

Hogy hogy nem vettem eddig észre őket baker mit kellett végig nézniük. Egyre jobban vörösödni kezdtem , ez a test istenem miért reagál mindenre így ..
- Wei úrfi?! Jól érzi magát ?- lépet mellém Sizhui az arca tele volt aggodalmal ..
- Ne aggódj már semmi bajom . Viszont valaki elmondaná hogy mi is történt pontosan? - kérdeztem fejemre téve a kezemet. Majd lassan próbáltam felülni persze hátulról most is megkaptam a segítséget.
- Elájultál !- mondta mögöttem Lan Zhan .
- Arra rá jöttem én is , viszont nem értem magam úgy mintha ájult lettem volna . - mondtam és az orrom kezdtem vakarni .
- Ezt hogy érted ? Rosszul vagy ? Fáj valamid? - kérdezte Lan Zhan .

Ezt most nem értem miért reagálni így ez egyáltalán nem ő . Régen nem ilyen volt semmilyen értelemben. Utálta ha hozzá értem vagy ha beszélgetni próbáltam vele .
" Vissza emlékezés "
- Lan Zhan ! A homlok szalag ferdén áll a fejeden ! - mondtam és már nyúltam is volna érte mire a kezemet elütötte. Kicsit erősen ütötte meg csípi a helyén . Egy pillanatig még rám figyelt majd dühösen elfordult és elviharzott . Most talán valami rosszat tettem .. hiszen tényleg csak meg akartam igazítani.

- Hadd vizsgáljalak meg !- mondta és már kezdte is volna de azért nem jó ez így . Itt vannak a fiatalok mégis mit gondolhatnak most ..
- Majd később ! - mondtam de még mindig nem kaptam meg hogy mi is történt..
- Viszont végre valaki tényleg mondja el hogy mi történt ?!- mondtam kicsit dühösen .
- Wei úrfi !- lépet mellém Sizhui majd leült az ágyra .
- Mi se tudjuk pontosan. Éppen a hajón beszéltünk aztán ön hirtelen rosszul lett. Nem tudjuk hogy miért és mitől . Remegni kezdett és alig kapott levegőt , őszintén mind nagyon megijedtünk. Végül Hanguang Jun vitt le téged újra a hajó fenékbe , utána meg már ugyanúgy nyugodt volt . - mondta aggódva a fiatal tanítvány.

- Na na néz rám semmi bajom . Nem kell úgy logatni az orrotokat . - mondtam mosolyogva .
- Egyébként miért vagytok itt ? Hol vannak a többiek ? - kérdeztem .
- Ők éppen megbeszélésen vannak amire mi nem vagyunk hivatalosak . - mondta az egyik ifjú tanítvány . Gyorsan felálltam az ágyról végre most már nem szédülök. Mégis Lan Zhan ugyanúgy tett mint én és rögtön mellém lépett majd oldalamra simult a keze . Láttom hogy a fiatal fiúk arca egytől egyik vörösen kezd égni. Na jó ezt nem bírom ki röhögés nélkül , de legalább így jobb a hangulat.
- Na jó irány Lan Zhan! Menjünk mi is a gyűlésre . - mondtam hangosan .
- Hiszen még nincsen jól !- mondtam elém lépve Sizhui . Ez a gyerek mennyire aggódik ..
- Ne aggódj , jól vagyok !- mondtam és kikerülve elindultam a hangzavar felé .