A múlt s jövő együtt él

a baljós nap

- Ahmm.. neh.. otth ne .. Lan..Zhann..- nem tudom elképzelni mit élt át abban a 16 évben.. viszont ezt nem rajtam kellene levezetnie . Alig tértem vissza mégis érzem a halálom kapuját..
- Bocsánat.. képtelen vagyok türtőztetni magam.. ezt azért kapod mert itt hagytál .- tolódott belém még jobban .. hogy a fenében lehet ekkora? Nem is szédül attól hogy minden vére lentre tolódik? Annyira vastag és hosszú az erei végig fútják az egészet egyszerűen féltekény vagyok..
- Ahm lan.. Lan Zhan szét.. szétszakítasz..- próbáltam kezemmel eltolni a hasát mire kezemre fogott.
- Nem engedlek el  soha többé.. - feszítette ki kezem.. ez a felállás annyira .. olyan alárendeltnek érzem magamat de közben tetszik..
- Legalább legyél egy kicsit.. elnézőbb ..- magához rántott a szemei annyira furcsán csillagnak.. Igaz az amit a szemről mondanak ténylegesen a lélek tükre. Különösen a bennem lévő személyre igaz ez .. mindent ki lehet olvasni a szeméből..
- Elkéstél azzal már egy jó ideje..- tolódott még jobban beljebb.. istenem meddig képes még befelé menni. Képtelen vagyok elhinni hogy ez tényleg ő..

Visszaemlékezés:

- Tényleg sajnálom.. Lan Zhan én nem akartam ..- miért van ennyire kiakadva.. Hiszen csak a fejéről lehúztam a fehér anyagot..
- Wei.. Ying.. - oo most aztán nagy bajban vagyok .
- Bocsánatot kértem.. Miért vagy ennyire hisztis hiszen ez csak egy hülye fejpánt.. - oh jaj most komolyan miért kell a saját síromat ásni..
- ENGED EL!!- még mindig a kezemben van ..
- Tessék.. - nyomtam mellkasába és egyből elindultam a másik irányba..
- Már megint mi a fenét csináltál?! Ha egy ember képes lenne a tekintetével ölni te már rég halott lennél. - magamtól is rájöttem.. Azok a szemek annyira gyönyörűek és különlegesek. Lehet butaság de külsőleg tényleg észrevehetetlenek az érzelmei. Viszont amikor a szemébe nézek minden ott van .. ez a férfi egyszer valakit nagyon boldoggá fog tenni.
- Menjünk! A végén még tényleg utánam fog jönni és ellátja a bajom.. - karoltam át testvérem vállát.

Emlékezés vége:

- Wei?! Wei?!- mégis mi ez az ijedt hang az én kedvesemtől?
- Lan Zhan?!- nyitottam ki nehezen szemeim.
- Annyira sajnálom én túlságosan.. - erőszakos és uralkodó volt? Lehetséges de őszintén megtudom érteni..
- Semmi baj .. ez a test sokkal gyengébb . Nem kell aggódnod miattam.. - emeltem fel nagy nehezen kezemet.. végig akartam simitani arcán de nem engedte.
- Lan Zhan ?!- próbáltam felülni hogy közelebbről láthassam.
- Nézd mit tettem veled..- fordította meg csuklómat . Ott van egy kéznyom de mint mondtam ez a test sokkal gyengébb.
- Ne kezd el kérlek.. Nem történt semmi baj .. Fáradt voltam ezért aludtam el.. - nehezen közelebb kusztam hozzá .. mit mondjak a hátsom azt hiszem szétszakadt.
- Megijedtem .. nem fogom ezt többször megtenni veled.. - ha nem fogja többször én megfojtom.
- Igenis fogod! Imádtam minden egyes pillanatát. Érezni azt hogy kitöltesz minden egyes értelemben.. Amikor kihúzódtál belőlem magad után hagyva...- erősen számnak nyomta tenyerét. Istenem annyira imádnivaló hogy zavarban van .. a fülei lassan már a gyulladás szélén állnak.
- Vésd az eszedbe Lan Zhan! Imádlak, szeretlek!! Örökre a tiéd maradok. - nyomtam szájára sajátomat.