A múlt s jövő együtt él

veszekedés

- Wei Ying!- halottam meg magam mellett Lan Zhan mély hangját .
- Ne aggódj ! Semmi bajom ! Igyekezzünk egyre közeledünk a hangzavar felé, nincs már olyan messze ! - mondtam kaccagva, Lan Zhan hírtelen elkapta a kezemet és mellkasához rántott. Érzem a szívverését ahogy egyenletesen dobog, na én ezt már nem tudom elmondani a sajátomról. Egyre gyorsabban és gyorsabban dobog mintha ki akarna ugrani a helyéről. Érzem hogy az arcom is lassan lángra gyulad , most miért kell így reagálnom .. Enyhén megütöttem Lan Zhan izmos mellkasát, mintha észhez tért volna lassan eltolt mellkasától. Azért örülök hogy már sötét van , pár lámpa világít így nem igazán észre vehető a reakcióm ...

- Wei Ying?!- kérdezte lágy hangon Lan Zhan és újra közelebb lépett hozzám. Arcomra simitotta a kezét mire én ellöktem magamtól , meglepődött.. ahogyan én is . Nem értem miért reagáltam így az érintésére ..
- Ne- ne haragudj Lan Zhan ! - mondtam és meghajoltam előtte majd sietve ott hagytam . Egy ideig egyedül sétáltam a hosszú folyosón és lassan ért a felismerés hogy miért is reagálok rá így .. én én kedvelem .. vagyis a testem vagyis ahh nem tudom ... Ez nem normális az ember nem reagál így a másikra aki mindig is egy senkinek hitte ... Mindig is ellentétek voltunk most akkor mégis mi változott.

- Wei Wuxian!!- hallottam meg azt a mély hangot mire enyhén meg ugrottam.
- Lan- Lan Zhan! Elnézést hogy ott hagytalak ! Gyere menjünk tudni akarom miről van szó !- mondtam majd a ruhája ujját megforgatam és magam után kezdtem húzni . Legalább így nem fog kérdezgetni ... Majd egy rántást éreztem majd zuhani kezdtem hátra felé . Már vártam hogy mikor találkozom a kemény talajal , ami persze nem történt meg . Mindig ez van soha nem hagy elesni persze ha én csinálnám ezt folyton rám esne.. nem azt mondom hogy gyenge vagyok .. Ő valahogy mindig is erősebb volt nálam reggeben is de most biztosan.
- Wei Wuxian!- szűrte ki fogai között amitől végig futott a hátamon a hideg.
- I- igen ?!- kérdezem miközben újra egyenesen álltam .
- Mi van veled ?- kérdezte és arcomra téve a kezét .. nem tudok más felé nézni..
- Semmi ! Mi lenne ?!- kérdeztem majd elmosolyodottam .

- Pihened kellene mert egy nap alatt kétszer is rosszul lettél. Aztán pedig csak úgy ott hagytál az arcod pedig olyan volt mint egy ráknak ...- mondta mire meglepődve néztem rá , ő még soha nem nyílt meg ennyire . Soha nem mondott még ennyi mindent ... Lábujj hegyre álltam majd szájára egy lágy csókot nyomtam... Na jó ez ez csak úgy jött , nem tudom miért csináltam valahogy vonzott az a dagadt vörös száj.. Lassan elváltam tőle és a földön megint teli talpal álltam . Rá néztem viszont az arca teljesen sötét volt a meglepődésemet még jobban tetézte a tette .. Csípőmre fogot majd erősen magához húzott . Érzem minden porcikáját...