A múlt s jövő együtt él

Vajon lehet-e jövőnk (18+)

Wei Ying pov:

Csak nézem ahogy játszanak, itt a felhők védelmében nehezen hiszem el még mai napig. Tudjátok miután engem Mo  Xuanyu vissza hozott az élők világába kihasználva ezt a lehetőséget tisztára mostam a nevem Lan Zhan segítségével. Utána persze már nem engedett el magától. Így történt az hogy most nézem ahogy két gyönyörű kisgyerek játszik a férjemmel.
Nem-nem hallottad félre, ugyanis megkérte a kezem amire én boldogan igent mondtam. Emlékszem annyira örültem hogy rá ugrottam és majdnem elesett,kunccogok ezen a vidám emléken.
Szép emlék de ez csak gyarapszik. Remélem sokáig így lesz és semmi nem rontja el ezt az életet hiszen olyan sokat küszködtünk hogy végre együtt lehessünk boldogan szabadon.

Telnek az évek már csak arra eszméletem fel hogy Liu és Nia 16 évesek. Hogy repül az idő olyan mintha csak  tegnap mondták volna hogy  apa csak még egy kört hagy játszunk. Sajnos érzem az idő múlását de Lan Zhan is, de együtt öregszünk meg  ami boldoggá tesz.
Sokszor gondolkodom hogyan fogok távozni innen de nem egyedül fogok mint akkor nem fogok a feketeség között bolyongani ott lesz velem.
Attól sokat beszélünk a háláról . Tettünk egy ígéretet minden életben, minden jövőben megtaláljuk egymást bármi is kerül útunkba.

Nagyot nyújtózva kellek ki az ágyból de egy erős kéz vissza ránt.
- Azt ígérted nem hagysz el - hallom meg mély hangját. - Lan Zhan tudod azt beszéltük meg hogy ma le megyünk a faluba és készülni kellene. - mondom neki de már csak azt veszem észre hogy a puha ágyon fekszem és felém kerekedik. - Mi az Lan Zhan mit szeretnél ? - kérdem huncut mosollyal.
-Tudod te jól hogy mit szeretnék. - hajol oda fülemhez - minél előbb benned lenni - bele borzongok hangjába - Nocsak a nagy Hanguang-Jun netalántán reggeli problémákkal küzd - erre csak perverzen elmosolyodik. - Tudod ezért büntetést érdemelsz Wei - végig nyal  a nyakamon amit egy jóleső nyögéssel díjazok. Elkezd megszabadítani ruháimtól és  rátalál mellbimbómra, dörzsölni kezdi majd hirtelen szájába veszi amitől hátam ívbefeszül.
Keze utat tálal mellkasomon, aztán ágyékom felé vándorol  megállapodik    az ígysem  nyugodt falloszomon.
Ez a lassú mozgás most komolyan kínoz, fejét felhúzom és egy mély érzelmes csókot addok szájára.
-Mi az Wei nyugtalan vagy?? - na jó tényleg kínoz. - Mit szeretnél mit tegyek?-  tudod te hogy mit akarok . Hozzám dörzsöli kemény farkát amitől nyögök egy hatalmasat. - Lanh Zhahn legyélh márrhm benehmm - mondom neki kissé akadozva. - Kívánságod számomra parancs. - lábaimat terpeszbe nyitom hogy oda férjen rózsámhoz , már csak azt érzem ahogy első ujja ki-be járkál bennem. Nem fáj kellemetlen de ezt az érzést egyre jobban veszi át az élvezet. Lassan már harmadik ujja végzi a munkát amikor hirtelen eltalálja bennem azt a pontot amitől a fellegekben érzem magam  levegőt is elfelejtettek venni. Kihúzza ujjait én ezt egy csalódott nyögéssel díjazok. De helyette a farkát helyezi rózsámhoz és  egy lökéssel bennem van eltalálva azt a pontot . Hatalmasat nyögök de ő is mély morgást hallat.
Vár a jellemre amit én meg is adok neki .
Lassú mozgásával meg őrit - Lanhm Zhann gyorssabhhan ahm - nem kellet több neki olyan gyorsaságot diktál amitől csillagokat láttok. Nyögéseim és bőrünk cuppanásai töltik be a szobát. Érzem hogy közeledik az orgazmus a farka bennem egyre vastagabb. Hirtelen elkezdi kezét mozgatni a falloszomon ez a  érzés már túl sok volt és közénk élveztem a nevét nyögve ő pedig belém..

-Tudod nem kéne ilyen keményen meg büntetni ennek mindig a fenekem issza meg a levét - mondom dörzsölve sajgó testrészem. - Én úgy láttam hogy igen is élvezted - ölel meg hátulról, én erre csak hümögök egyet. - Na ne durcázz Wei - jó igazából nagyon élvezem csak ezt ő nem tudhtatja meg. - Rendben viszont most menj készülj így is késsésben vagyunk a gyerekek már készen vannak. - Jól van, megyek már - csap egyet a fenekemre amire én csak gonoszan nézzek rá , erre ő csak nevet egy sort. Rendben negyed órába telt míg elkészültünk és indultunk meg. A kapunál már ott voltak  a gyerekek és össze súgva beszéltek valamiről mire oda értünk mindketten sejtelemes mosollyal néztek ránk. Amitől én zavarba lettem valószínűleg tudják mi történt már nem kicsik.
- Na készen van mindenki? Indulhatunk? - kérdem mire mindenki bólogat. -Akkor indulás - rikantom el magam.  De nem tudtam akkor még hogy ez volt az utolsó pillanat...

Hamar megérkeztünk a faluba. A fiatalok gyorsan kiszállva a hajóból indulnak el felfedezni minden bódét. Én csak mosolyogva figyelem őket Lan Zhanal.
Hirtelen egy furcsa érzés kerít hatalmába amit azonnal próbálok Lan Zhan tudtára adni.

Külső szemlélő : Igaza volt Wei Yingnek, hirtelen egy sugárzó kék fénynyaláb jelent meg. Egy furán öltözött férfi lépett ki rajta. Lan Zhan és Wei Ying próbálták gyerekeiket megtalálni. Nem messze álltak a férfitől már indultak volna meg felé. De szüleik ezt észre véve cselekedtek és siettek feléjük. Hirtelen két dörrenés hallatszott és  megáltak.
Közben a férfi vissza rohant a fény felé és az elnyelte.. (ő nem akarta ezt tenni de megijedt.)

Wei Ying pov:

-Lan Zhan! - kiabálok felé láttom ahogy térdre ereszkedik. Követem példáját hiszen mellkasomon levő seb erre késztet.
-Lan Zhan! Lan Zhan! - szólingatom de fejét lehajtva tartva nem válaszol. Oda kúszom mellé lassan nézek arcára ami most könny áztatta. Hirtelen megszólal.
-Wei Ying, azt hiszem mi most csak ennyi időt kaptunk. - hallom alig amit mond, de nehezen fogadom el. Én nem akarom elveszteni. Láttom ahogy fehér gyászruháját átitatja a vörös vér.
-Anya, Apa - Liu és Nia sírva esnek mellénk.
-Kérlek Anya, Apa mentsd meg! - Nia ne sírj, Liu vigyázz a húgodra és védd meg minden áron - bólogat és erősen öleli testvérét.
-Wei Ying ígérd meg hogy találkozunk és nem felejtesz el, hogy újra az enyém leszel. - Ígérem Lan Zhan, kérlek találj meg. Nagyon szeretlek. - Én is Wei Ying. - ölel át  együtt hunyjuk le szemeinket és nyel el a sötétség..

Találj meg!