A múlt s jövő együtt él

Visszafordíthatatlan

- Wangji ez mégis hogy történhetett meg ..- mint mindig most is eléggé agresszív az öreg Lan .
- .. Megtörtént már változtatni nem tudok rajta nem mintha akkarnék .- soha nem hallottam még így beszélni.
- Mikor .. Wangji! Velem te nem..- miért nem képes elfogadni soha azt amit Lan Zhan csinál..
- Elég volt .. Nagybátyám.. Wangji menj vissza Wei úrfihoz azt hiszem most valaminek mellette kellene lennie . - hahah ezen.. jó nem kellene itt lennem de ismernek már .
- Bátyám..- ..
- Menj ! Majd beszélek vele ..- nem tudom hogy most ez.. gyorsan ki kell mennem mert ha Wangji nem talál a szobába nekem végem van ..

...

- Wei.?. Mit keresel itt ?- azért csak nem mondhatom el neki az igazat bár szerintem már úgy is sejti.. a kíváncsiságom az erősségem .
- Lan Zhan.. tudod én csak kijöttem levegőzni.. Azóta hogy tudsz a kis bab szemről sehova se engedsz.- annyira különös még mindig hogy én férfi létemre egy új életet hordok a szívem alatt.
- Azért mert.. Nem szeretném hogy bajod essen és..- igen tudom nem mindenki vélekedik erről az állapotról.. pozitívan..
- Lan Zhan.. zavar téged az hogy miattam olyan furcsán néznek rád..? Úgy értem férfi vagyok és nem mellesleg az a személy akit mindenki inkább a föld alatt akkarna tudni . Igaz hogy mindig is másabb voltam mint a többiek de tudatosan soha nem okoztam fájdalmat.. mégis egyik pillanatról a másikra lettem körözött rosszfiú.
- Nem érdekel mások véleménye. - egy mondattal akkar mindent letudni..

- Az lenne a legjobb ha egy ideig amíg a szóbeszéd..- egyből szám elé nyomta hatalmas kezét.
- Te tudhatod a legjobban hogy folyamatosan ez a téma egyszer nagy hír van körülötte máskor nem . Azt ne felejtsd el hogy engem ebben az életben nem hagyhatsz el .. - igen .. igen ez a Lan Zhan az aki a falak közé zárna ha tehetné..
- Rendben értem.. menjünk.. megéheztem.. - vagyis a gyermekünk ő éhezet meg .
- Semmi csípős.- jaj ne a híres Lan család ételeit kell ennem...