Sziasztok! Itt egy újabb könyv tőlem ami ismét egy Taekook.
*Taehyung egy szinkronszínész, aki élvezi munkája minden pillanatát, eközben viszont van egy másod állása is méghozzá egy kávézóban pincér.
Jungkook főállásban pincér, apja kávézójában ah...
Kicsit elhúzódott az eredeti terv miszerint olyan 1 órán belül megjön a pizza, ugyanis az étel, egy és háromnegyed órán belül jelent meg. Még utána összeszedtük azt a pár sört, amit át akartunk vinni és már ott volt az idő, hogy eltelt 2 óra mióta eldöntöttük, hogy átmegyünk. Remélem, nem veszi tolakodásnak majd, hogy csak úgy átmegyünk hozzá. Mikor pedig sikeresen összeszedtünk mindent elindultunk át a szomszédba.
Hobi kopogott egy párszor, de semmi. Bevetette a csengő zaját is, de semmi.
-Ti kik vagytok és mit kerestek itt? - Hallottunk meg a lépcső felől egy elég rideg hangot.
-Oh, helló én Jung Hoseok vagyok, ő pedig itt a legjobb barátom Jeon Jeong - nem hagytam barátomnak, hogy végig mondja, szavába vágtam.
-Hyung, miért magyarázkodsz neki? Nem is ismerjük? Na és te? Te ki vagy?- Néztem rá keményen mire megforgatta a szemeit.
-Min Yoongi, Taehyung hozzá tartozója. És ha most megbocsátotok. - állított arrébb minket.
-Hiába akarsz csengetni, nem hallja. - mondta Hoseok. Nem értem, hogy tud vele ilyen rendes lenni, amikor látszólag ez a fiú egy nagy paraszt.
-Akkor felhívom. - mondta majd már elő is kapta a telefonját. –Semmi, valószínűleg bealudt. - szólalt meg pár másodperc után, majd köszönés nélkül ott hagyott minket.
-Bunkó, ch. - fintorodtam el.
-Hagyd, sosem tudhatod, hogy mitől ilyen egy ember. Lehet, hogy csak rossz napja volt. - mosolyodott el napsugaram majd már vissza is indult saját lakásába.
-Túl jó szívű vagy barátom, túl jó. - rázom meg a fejem és utána indulok, hogy ketten pusztítsuk el a pizzát.
***
Reggel korábban keltem a szokásosnál mivel Hoseoknál aludtam és így még haza kellett mennem, hogy legalább át öltözzek és munkába indulhassak. Gyorsan összeszedtem a cuccaimat és nem is várva tovább leléptem. Még egy kávét sem tudtam meginni itt annyira szedtem magam. Kilépve az ajtón a szomszédból valami csörömpölést hallottam, amit egy kisebb szitkozódás követett. Elgondolkoztam rajta, hogy kopogjak-e be, hogy minden rendben van-e, de mivel semmi jogom erre, hiszen nem ismerem. Tovább haladva értem ki majd már egy taxit le is intve egyből, haza indultam.
Otthon gyorsan betettem a kávéfőzőbe a megfelelő mennyiségeket és felkapcsoltam, majd már rohantam is a fürdőbe elvégeztem egy gyors reggeli rutint majd átöltöztem és már rohantam is le a konyhába, hogy kávémat ízesítsem és harapjak valamit mellé reggeli gyanánt.
Amikor kinyitottam a hűtőt szomorúan vettem észre, hogy a hűtőmben sincsen valami sok minden így még munka után vásárolni is mehetek.
Gyorsan kivettem pár darabtojást és rántottát készítettem. Jelen pillanatban ez a legegyszerűbb és a legmegoldhatóbb dolog a hűtőm tartalmát tekintve.
Megettem a reggelim, megittam a kávém majd már újra útnak is indultam. Háti táskámba bele dobtam a pénztárcámat, töltőmet illetve egyéb fontos dolgokat.
Ilyenkor átkozom magam, hogy elvállaltam mára a két műszakot. Az egyik kollégám szabadságra ment és senki sem volt olyan lelkes, hogy jelentkezzen, mondjuk én sem voltam valami lelkes, de valakinek ezt is el kellett vállalnia.
Beszállva a kocsimban indultam is meg a kávézó felé. A bejáraton csak beszaladtam és az öltözőbe rohantam, hogy magamra kapkodhassam egyenruhámat, ami egy fekete, logónkkal ellátott póló, egy szintén fekete nadrág és fekete barista kötény. Szerencsésnek érzem magam, hogy nem éttermünk van, ugyanis nem bírnám egész nap fehér ingben, na meg azon nagyon is meglátszódna, ha véletlenül kávéval találkozna.
-Jó reggelt Jungkook! - jött be az öltözőbe Eunbi.
Eunbi egy igazán rendes és kedves lány, mindenkinek segít, ahogy és amiben csak tud, egy igazi angyal. Éjfekete haja kiemeli fehér bőrét és mogyoróbarna szemeit. Elragadó az egyszer biztos.
-Hmm, neked is jó reggelt kislány! - a lány igazából még csak nemrég kezdett, inkább ilyen kisegítő, amikor a suliban szünete van, vagy nem kell mennie. Szorgos, próbál, saját magának pénzt keresi, elmondása szerint azért, hogy ne kelljen mindig a szüleitől függnie.
Én még gyorsan megkötöttem a kötényemet majd már rohantam is ki, hogy a lány is nyugodtan tudjon öltözni.
Amikor már a pulthoz értem akkor ment pont elfordítani a táblát az egyik munkatársam, akivel be voltam osztva a mai napra, vagyis délelőttre, délután pedig jön az én eredeti párom, akivel délután lennék. Na, hát akkor kezdjünk bele ebbe a napba is.
_______ Egy édes kép a nagylányról
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
