Scented Candle-TaeKook |BEFEJEZETT|

Huszonegyedik fejezet

Taehyung szemszög:

Teltek a napok egészen vasárnap reggelig. Tegnap este alig tudtam elaludni annyira izgatott voltam, de szerettem volna minél kipihentebbnek tűnni. Természetesen ez a sok forgolódásnak hála nem jött össze.

Az lett megbeszélve, hogy reggel 10:00-ra jön, értem ugyanis kicsit messzebb van a hely, amit kinézet. Így volt időm még lezuhanyozni, felrakni az arcmaszkot, hátha az kicsit frissebbé tesz. Amíg rajtam volt a maszk csináltam egy omlett-pirítós reggelit és a ruháimat is kiválasztottam. Előbb ettem aztán átöltöztem fogat mostam és feldobtam egy egyszerű sminket, nem túloztam csak egy kis korrektor, szemöldökfésülés és ajakápoló, bár az mindennapi.

A ruhám pedig egy fekete lengébb farmer illetve egy barna póló, ami azt illetve ez az egyik kedvencem ugyanis van a mellkas részénél egy fehér maci, ami egy virágot tart a kezeiben, olyan cuki. Illetve felveszem, majd a kedvenc Van Gogh mintájú kabátom. Bár erre a nap nagy részében nem lesz szükség a meleg miatt, de estére megmentő lesz.

-Szia!- nyitok lelkesen ajtót, amikor csenget, és igazán jól gondoltam, hogy Jungkook lesz az. Tetőtől talpig végig mértem. Ma is tökéletesre állította be a haját, fekete póló/farmer kombináció, amit ész veszejtő és ő is egy tavaszi bomber kabátot visel. Ő az egyetlen srác, akin ez a kabát ilyen jól tud állni. Cipőnek pedig egy ezekhez tökéletes illő bakancs.

-Szia!-pillant rám és miután ő is végig vezette rajtam azokat a csodás szemeit megához húz és megölel. – Olyan gyönyörű vagy! Egész nap azon kelessz törnöm magam, hogy a többi csodáló szemeket távol tartsam tőled!

-Inkább csak rám figyelj, én is így fogok tenni.-kuncogom el magam. – Bejössz? Még elmegyek gyorsan a mosdóba. –bólint, majd pedig beinvitálom a konyhába. –Kész valamit inni?

-Egy pohár víz jól esne. –én pedig ár töltöm is neki a jó hideg vize majd pedig elé rakom és sietem is, hogy minél hamarabb készen legyünk indulásra.

Mosdó után magamhoz kaptam a kabátom a mobilom, tárcám és már húztuk is cipőinket.

Egy fél órát kocsikáztunk Seoulon belül mire oda értünk.

-Na ne! –ámultam el és csak tátott szájjal néztem körbe. –A Changdeoggung palota!

-Bizony! – mivel említetted, hogy nem nagyon jársz el helyekre, így gondoltam, hogy itt sem voltál még. Remek hely. Szeretnél beöltözni?

-Igen! Úr Isten, ha tudnád mennyire kipróbáltam volna mindig is az ilyesmit!- óriási hiperaktivitás lett úrrá rajtam.

-Menjünk akkor. –fogott rá a kezemre.

Megvettük a napi jegyeket majd pedig a térképinket is el ne tévedjünk. Miután átléptünk a kapun meg is pillantottuk azt a helyet ahol át öltöztetnek minket, persze csak azt, aki szeretne és kiegészítőket is kapunk. Így végeztem én egy kék fiatalúr ruhában, Kook pedig egy hasonló rózsaszín-lilásban és kaptunk hozzá olyan furi sapkát. Ezután pedig megnéztük magunkat a tükörben. Hát ez eszméletlen. Egyedül cipőt nem kaprunk, mivel épp nem volt méretben. A lány, aki velünk foglalkozott csinált rólunk képet is kérésünkre, szóval megmarad örökre az emlék. Bepakoltuk a dolgainkat egy kapott szekrényben és a telefont illetve a kulcsot is elraktuk a ruha ujjába. Némi pénzt pedig az erszényünkbe rakhattunk akár csak a régen élt emberek. Ugyanis néhány helyen árusok ételt illetve ital kínálnak az arra járóknak.

-Ez teljesen... nem is tudok, mit mondani annyira tetszik, pedig még csak átöltöztünk! Köszönöm Jungkook! –fogom meg kezeit.

-Mit szólnál, ha kicsit úgy is viselkednénk? –böki meg oldalamat szórakozottan, miközben elindultunk kis utunkra.

-Például?

-Hát szólíthatnánk úrfinak egymást illetve mivel régen nem annyira volt természetes a nyilvánosság előtti kézfogás stb....

-Jólvan Jungkook megjegyeztem! –játszom a sértődöttet.

-Jja na Tae, tudod, hogy nem úgy gondoltam, hadd udvaroljak. –lép elém és akár csak a sorozatokban neki ütközöm a mellkasának.

-Na ez már jobb!- bólintok majd mosolyogva kikerülöm.

Nagyon sok helyet megnéztünk, vagyis úgy tűnik, de még közel sem járunk messze a kiindulási ponttól. Voltunk már az egykori törvényszéken börtönben meg a kiráyné és ágyasok palotáinál, most pedig a Titkos kert résznél sétálgatunk, csodás. Ez már a harmadik órája, hogy sétálgatunk, persze mindenhol megállunk legalább 10-15 percre, hogy szétnézzünk, és hogy pihenjek.

-Ha látsz, árust álljunk meg! Kezdek szomjan halni.

-Igen is Kim úrfi. Mondja, csak ön milyen párra vágyik?

Megint kezdi. Olyan udvarias illetve figyelmes tényleg minden olyan sorozatba illő. Ahányszor úrfiak hív, vagy ruha ujjával letörli, az arcom zavarba jövök.

-Nos Jeon úrfi, tudja az én családom már rég eldöntötték a házasságommal kapcsolatos dolgokat. Így sok beleszólásom nincs. Az, hogy én mire vágyom, másokat nem érdekel.

-Engem igen! –lép elém. –Mondja, meg nekem mire vágyik és én minden kívánságát teljesítem! 

Leguggolok a víz elé, mint ha gondolkodnék és közben a lótuszokat nézem, amik csendesen és nyugodtan lebegnek a tetején. Elindulok a pavilonhoz ő pedig követ. Amint besétálunk, ismét a vizet nézem felé sem fordulva.

-Olyan emberre vágyom, aki elfogad, szeret teljes szívéből és én is őt. Aki meleg, szeretettet teljes mosollyal vár minden nap, amikor haza érek. Olyan valakire, akivel megosszuk egymás titkát és történetét. Olyas valaki, aki ha magához húz, és ajkait enyémre érinti, beleremeg még a lábam is. –egy kis hatásszünetet tartok miközben nagyokat lélegzem. –Akivel nézhetem a holdat és a csillagokat késő este miközben bort iszogatunk és öleljük egymást, kedves tekintettel figyeljük a másik szavait tetteit vagy csak magát őt! Akivel olyan békés nyugodt életet élhetek akár ezek a lótuszok a vízzel. Valakire, aki nem biztos, hogy hölgy...-hajtom le a fejem

A következő pillanatban pedig a karomon karját érzem és pördülve a pavilon oszlopának érkezik a hátam Ő pedig előttem.

-Én! Hadd legyek Én az a valaki, akivel ezeket a csodás dolgokat, élményeket átélheted, és mindezeket velem oszd meg egy életen át...Én hadd lehessek, aki megvéd téged és szeret, engedd meg nekem...-nem mondok semmit, de időm sincs rá. Ajkai elkezdenek lassan enyéim felé közelíteni, nem hátrálok, megtörténik, ajkaink összeérnek és lecsukódik a szemem. A szívem ezerrel ver, ahogy megértem puha ajkait enyéimen. Egy ártatlan ajak összeérintés, nem lehet csóknak nevezni, de állíthatom, hogy ez volt a világ legjobb szájra puszija, ami csak valaha lehetett és lesz és ez csakis a miénk. Amint nem láttam semmit a külvilágból még jobban éreztem mindent. Hallottam, hogy a fákat az enyhe szellő mozgatja, hallottam a madarak tiszta énekét, a víz játékát a halakkal, a szélcsengőt, ami elhallatszódik a legközelebbi lakosztálytól. Minden sokkal érzékibbé vált.  Amint teljesen eltávolodunk, szembe találom magam csillogó szemeivel. Percekig állunk így mire megszólal. –Ígérem neked, hogy nem most azonnal kérem meg a kezed vagy kérlek meg, hogy légy a párom Taehyung, van időnk bőven és nem akarom elsietni. De azt is megígérhetem, hogy már most teljesen beléd estem, menthetetlenül és mindent megteszek érted!-veszi kezeibe az én kacsóimat, ad rá egy apró puszit és megölel. Fellegekben járok teljesen, szó nélkül hozzá bújok és nyakába temetem az arcomat.

-Köszönöm Jungkook!