Scented Candle-TaeKook |BEFEJEZETT|

Negyedik fejezet

Taehyung szemszzög:

A fracba is az este bealudtam a szövegkönyv olvasása közbe. Az egy dolog, hogy kialudtam magam meg minden de így, most gyorsan le kell fürödnöm és hajat is mosnom kell.

Gyorsan lekapkodtam magamról a ruháimat majd a zuhany alá állva kezdtem el magamat tisztítani. Miután gyorsan letudtam, beszárítottam a hajamat és szaladtam is a konyhába, hogy csináljak egy gyors pirítóst. Miután bedugtam a szerkezetet és a kenyeret is bele helyeztem majd lehúztam, átszaladtam a szobámba, hogy felöltözzek. Még csak a zokni és a fekete nadrágom volt rajtam, amikor hallottam, hogy kattant a pirító így mentem is egyből, hogy kivegyem.

Egyszerre nyúltam a kenyérért és a tányérért, így amikor a kenyér forrósága megijesztett a tányért is elengedtem, ami így a földdel találkozott. Gyorsan ki káromkodva magamat kezdtem el feltakarítani a tányér darabjait. Már most fantasztikus ez a nap.

Mérgemben a kenyeret ledobtam a konyha pultra majd visszamentem öltözni.

A fekete nadrág mellé felvettem egy vörös selyem inget. Még egyszer bele néztem a szekrényen lévő tükörbe és bámultam magamat, kezeimet lassan felvezettem szegény tincseimbe és megálltam egy pillanatra. Szükségem van egy hajfestésre. Jelenlegi szürkés hajszínem már kezd kopni. Emlékszem még Yoongival egyszerre festettük be. Az ő hülye, ötlete volt. Én szürkés lettem ő pedig kék. Hiányzik a társasága, de amíg nem marad, nyugton szoba sem akarok állni vele.

Kezembe véve telefonom, mentem vissza a pirítósomhoz, amit most már tányérra is helyeztem, dobtam rá pár darab szalámit majd jó ízűen elmajszoltam.

Miután a reggelivel is megvoltam hátitáskámba dobtam a pénztárcámat, a szövegkönyvet, egy üveg vizet, telefonomat sebre vágtam és már a cipőmet felhúzva útnak indultam.

***

-TaeTae! Sziaa. - jött egyből elém Jieun amikor beléptem a kis helyiségbe.

-Szia.  - mosolyogtam rá. - Úgy látom ma is tiszta energia bomba vagy.

-Még szép, hogy! - ül le mellém. - Alig vártam, hogy forgathassuk tovább. Egész este csak a szövegeket olvastam. Tisztára bele éltem magam. - meséli nagy mosollyal arcán.

-Jó neked én valahogy bealudtam. - húzom el a számat.

-Ne vágj ilyen képet. - böki meg az oldalamat. - Most még van időd átolvasni és amúgy is egy profi vagy menni fog. - annyira imádom, hogy igazodni tud más emberekhez és bármikor készen áll arra, hogy támaszt és vigasztalást nyújtson más embereknek.

Nem sokkal, körülbelül fél órával ezután megérkezett végül mindenki és neki álltunk a hangfelvételnek. Volt, hogy párszor megálltunk, mert valaki elrontott valamit, köztük én is ugyanis egy sorral lentebbi részemet kezdtem el olvasni, na, mind egy, illetve szünetet is tartottunk. Egy órakor végleg abbahagytuk ugyanis már semmi erőnk nem volt. Így Jieunnal az oldalamon sétáltam kifele a stúdióból.

-Nincs kedved meginni egy kávét vagy valamit Tae? - nézett rám hatalmas boci szemivel.

-Sajnálom tényleg, de nem lehet. Még el kell mennem fodrászhoz időpontot kérni aztán mennem is kell, lassan a kávézóba mivel mára be vagyok osztva.

-Legyen, de legközelebb el kell jönnöd velem, találtam egy nagyon jó helyet. - mosolyog rám majd integetve távozott.

Nem akartam ugyan ahhoz a fodrászhoz menni ahol Yoongival voltunk így a googlebe beírtam a megfelelő szavakat és már ki i hozott egy párat. Megnéztem melyiken hány csillag van és az egyik közelibe már be is sétáltam.

Shiny Hair. Érdekes egy neve van az biztos. Ahogy kívülről elnézem férfiak és nők is járhatnak ide.

Belépve az üzletbe illedelmesen köszöntem annak a pár vendégnek, akik vagy épp vártak vagy kéz alatt voltak illetve a fodrászoknak.

-Oh, Taehyung! Hello! - lépett elém hatalmas nagy mosolyával a szomszédom.

-Szia Hoseok! Itt dolgozol? - kérdeztem meg, hogy biztosra mehessek.

-Még szép! - mosolyog. - Csak nem frizurát szeretnél váltani? - húzogatta a szemöldökét.

-De szóval kérnék egy időpontot mielőbbire. - néztem körbe miközben ő elővette a jegyzettömbjét, amibe gondolom, időpontok vannak írva.

-Nekem most is jó lenne, hiszen nincs most egy pár órára írva senkim. - nézett fel rám.

-Hmm, az a baj, hogy nekem munkába kellene mennem szóval nem, lenne jó. - húztam el a számat.

-Akkor, holnap délután három? - nézett rám kérdő tekintettel.

-Az szerintem megoldható. Nagyon köszönöm.

-Ugyan. És milyen hajszínt szeretnél majd? - kérdezte mire elgondolkodtam egy kicsit.

-Nem is tudom, vagy sötét barna vagy pedig fekete. Természetes hajszínt szeretnék.

-Rendi. - mondta majd már le is firkantotta.

Ezután nem igazán maradtam, hiszen így is buszhoz siettem, hogy minél hamarabb beérjek a kávézóba.

-Sziasztok! - köszöntem illedelmesen a munka társaimnak akiknek ma szokatlanul nem volt túl jó kedvük.

-Hmm. - bólintott egyet Minso. - Taehyung majd menj be a főnökhöz, veled is szeretne beszélni. - mondta majd kivitte az asztalhoz a megrendelést.

Még mielőtt átöltöztem volna bementem a főnihez. Kopogtam majd megvártam, amíg szabad jelzést kapok és beléptem.

-Jó napot! - hajoltam meg illedelmesen.

-Szia Taehyung! Ülj le, kérlek. - mutatott az asztala előtt elhelyezkedő székre.

-Miért hívatott? - emeltem rá kíváncsi tekintetemet.   

-Biztosan észrevetted, hogy nem a legboldogabb ma a hangulat a kávézóban. - mondta mire én bólintottam. - Sajnos be kell zárnom a kávézót. Azt utóbbi időben nem hozott akkora bevételt, mint eddig így muszáj. Ne aggódj a havi béredet neked is és mindenkinek ki fizetem. A héten még neked is jönnöd kellett volna, de már nem kell. - mondta miközben a napi beosztást figyelte én pedig szomorú tekintetemmel figyeltem az egészet. - Ennyi emberhez elég napi 2 ember. Már ketten elvállalták. - nézett fel rám. – Ma, még vagy de holnap már nem kell bejönnöd. A hétvégén elutalom a fizetésedet, az egész hónaposat. Köszönöm a munkádat Taehyung. - mosolygott rám, de én láttam, hogy ez egy igen keserű mosoly és már az én szememet is égette a felgyülemlett könny.

Mély levegőt vettem majd nagy nehezen megszólaltam.

-Én köszönöm, hogy alkalmazott, szerettem itt dolgozni. - próbáltam magamra erőltetni egy mosolyt. Annyi minden történt itt velem, itt is szereztem barátokat új embereket ismertem meg, még ha csak addig is amíg itt töltötték a szabad idejüket és szinte mindig olyan karakternek öltöztem be akinek én voltam a szinkron hangja. Szomorú egy pillanat ez.

Elköszönve még egymástól indultam az öltözőbe átöltözni majd lassan leballagtam a lányokhoz. Mosolyt erőltetve az arcomra szólaltam meg.

-Mosolyogjunk és élvezzük ki az utolsó együtt töltött napot. - mondtam majd egy csoportos ölelésre oda húztam magamhoz őket