Scented Candle-TaeKook |BEFEJEZETT|

Tizenkilencedik fejezet

Taehyung szemszög:

-Na ki kivel megy fel? – néztem szét.

-Én veled megyek! –fogta meg a kezem Jungkook és már sorba is álltunk. Hát ez gyorsan el lett döntve. Amint megvettük a jegyeket enyhe izgalom lett úrrá rajtam. 

-El nem hiszed Jungkook, hogy én mennyire izgulok! Egyszer ültem óriáskeréken, de akkor még azt sem tudtam milyen nap van hányadikán.  –kacagtam fel saját magamon mire ő csak egy apró mosolyt ejtett.

-Oda nézz!- mutat el mellettem hirtelen. Persze tettem, amit mondott és abba az irányba fordultam és wow, az Inchoni híd kivilágítva. Olyan gyönyörű. Lehet, hogy valakinek ez egy tök hétköznapi dolog de én nem nagyon szoktam elmenni kirándulni vagy utazni.

-Azta, de gyönyörű! –néztem továbbra is csillogó szemekkel.

-Bizony, hogy az! –visszafordultam Kook felé mire ő is engem nézett mosolyogva.

-Ne nézz így...- néztem el róla.

-Már miért ne? Netalántán zavarban vagy? –hajolt közelebb, és a szemem sarkából láttam az arcán egy félmosolyt is.

-Mi? Dehogy! Nincs miért!- húztam ki magam.

-Remek!-én csak bólintottam, tényleges zavaromban nem tudtam mit mondani.- Tae! Gyere el velem randizni!

- MI?! –köpni, nyelni nem tudtam annyira meglepődtem? – Jungkook ne szívd, a vérem kérlek, ez nem vicces....- ha tudná, hogy mennyire vágyom rá, tuti nem szívatna ezzel.

- Kedvellek Taehyung! És ezt a lehető legőszintébben mondom. –nyúlt kezeim után, amit meg is fogott. –Valóban az elején elég bunkó voltam ezt sajnálom is csak nehezen ismerkedem meg az új emberekkel. Azt elkezdtelek megismerni és ma is egész nap azon gondolkodtam, hogyan mondhatnám el neked és-

-Én is kedvellek! –vágtam szavába. Azok a cuki boci szemei, amivel rám nézett minden csillagnál jobban ragyog. Azt akarom, hogy az élete további részében csak rám nézzen így, senki másra! –É-és egy randi! Igen!-mosolyogtam téglalap mosolyommal. Konkrétan madarat lehetne vele, most fogatni.

***

Reggel a tegnapi naptól függetlenül ugyan úgy korán keltem, mint minden nap, viszont bármit csináltam a tegnap este járt a fejemben. Felkeltem, Jungkook. Reggelizem, Jungkook szemei. Fogat mosok, Jungkook szavai. Felöltözöm Jungkook vallomása. Minden Jungkook. Még a telefonom is, mondjuk ez, épp azért mert egy „Jó reggelt! Legyen szép napod!" Üzenettel köszöntött. Tegnap nem beszéltünk meg teljesen mindent, ahogy azt sem, hogy mikor megyünk akkor randira vagy hova. Ma elméletileg ő is délutános, lehet akkor lesz időnk megbeszélni, ha más nem zárás után. De túl előre mentem már, még a stúdióba sem értem be, de már az esti zárásnál tartok. Azt mondta így is Mr.Jeon, hogy mivel egyre jobb az idő tovább eszünk nyitva, a nyári nyitva tartásuk meg eleve tovább tart.

-Sziasztok! – köszöntem hangosan és egy nagy mosollyal az arcomon, amikor beléptem a közös helyiségbe. Amint észrevettem kedves barátnőmet egyből mellé siettem.

-Szia Tae!  ilyen volt a tegnapi kirándulás?- fordult felém kávéját iszogatva. Igaz, hogy kaptunk egy pár nap szabad napot, viszont tegnap este a főnökünk írt a csoportba, hogy egy pár embernek be kellene jönni köztük nekem és Jiunnak is. Én is eléggé meglepődtem tegnap ugyanis nem sokkal miután leértünk az óriáskerékkel vehettük is haza az irányt.

-Jiun! Mesélnem kell neked valamit! –kezdem el izgatottan rázogatni.

-Na ne ilyen erősen, kiöntöm a kávém!- szól rám szigorúan. –Amúgy hallgatlak. – tette hozzá kíváncsi tekintettel.

-Ah nem itt, túl sok fül van itt. Ez amolyan csak ránk tartozik.- tanakodtam el a pontos megnevezésen.

-Akkor ha itt végeztünk beülünk valahova? –kérdésére csak bólintottam.

Majd pedig amíg vártunk vissza írtam Jungkooknak, hogy legyen neki is szép napja és, hogy majd nemsokára találkozunk.

-Jó reggelt! – köszönt Mr.Lee. –Sajnálom, hogy behívattam önöket ilyen korán a pihenő napjukon. Viszont ez egy különleges alkalom mindenkinek, akik most itt vannak, legalább is én így gondolom! Jómagam szerint, önök a legjobb szinkronosaink, függetlenül attól, hogy mikor milyen szereposztásban van részük. –bólogat. –Jó pár anime és jelenleg gyerek mese fordítása alatt vagyunk. Felajánlom most önöknek, hogy eldönthessék melyik vagy, melyek azok a szinkronizálások, amelyekben részt szeretnének venni. Ossza, ezt ki kérem! – adta át a hozzá legközelebb lévőnek a mappákat.

Amint megkaptam a sajátomat alaposan szemügyre vettem. A közepén nagybetűkkel a nevem, KIM TAEHUNG. Amint kinyitottam egy oldalt két cím is szerepelt mindegyik cím alatt egy leírás, hogy miről szól a történet illetve, hogy milyen szerepet kaphatnék benne és, hogy milyen a szereplő, akit alakíthatnék. Kezdtem volna áttérni a következő oldalra, amikor megszólalt Mr.Lee.

-Most, hogy mindenki megkapta, nyugodtan menjenek haza. Olvassák, el nyugodtan üljenek felette, akár megnézhetik azokat, amelyek felkeltették az érdeklődésüket. Amikor legközelebb unkába kell állniuk akkor, várom a válaszukat! Nagyjából mindenkinél ugyan az szerepel néhány kivételével és persze más szerepekben. Nos akkor további jó pihenést!

-Köszönjük! További szép napot! –álltunk fel és hajoltunk meg.

-Á! Alig várom, hogy átnézzem, nem hittem volna, hogy ilyen jónak tartanak engem is. –tapsikolt mellettem barátnőm.

-Nézzük majd át, melyikben vagyunk benne mind a ketten.- mondtam én is izgatottan. A szinkron az egyik legjobb dolog az életemben. Imádok a szereplőkkel azonosulni, amikor olvasom a forgatókönyvet és megkérdőjelezek dolgokat a szórakoztató pillanatok felvételek közben. Gyakran megesik, hogy elnevetjük, magunkat miközben nézzük. Persze hiába csinálom már egy jó pár éve én is elég sokat bakizok, nevetem el magamat közben, botlik meg a nyelvem vagy nem jó hangsúlyban vagy hanggal mondom és 10x is újra kell venni. Szeretem is, ha valaki felismeri a hangom, de szégyenlős is vagyok, amikor képet akarnak csinálni. Volt, aki megkérdezte tőlem, hogy miért nem megyek rendes színésznek, de az valahogy nem az én világom. Lehet túl sok utálót kapnék, nem lenne egy perc nyugtom sem, valaki minden mozdulatom lefotózná egy idő után , magánélet egyenlő lenne a nullával. Inkább kihagyom.

-Hova menjünk? –kérdeztem meg barátosném amint kiértünk a friss levegőre.

-Mikorra kell menned, dolgozni?

-Mondom úgy, hogy délután egyig ráérek aztán meg kell indulnom a kávézóba.

-Akkor csak menjünk fel hozzád és rendeljünk valami ebédet is meg nasit, ugyanis ma ott alszom! Jelentette ki.

____________

Kedves olvasóim!
Sikerekben gazdag boldog új évet kívánok nektek!❤️
(Idei kedvenc szilveszteri mondatom amit egyszerre mondtunk ki egyik barátommal akivel töltöttem az ünnepet: -2023van!-csodálkozva néztünk egymásra. Jelzem már hajnali 1 óra volt^^)