Scented Candle-TaeKook |BEFEJEZETT|

Nyolcadik fejezet

Taehyung szemszög:

-Na mi volt nagyfiú?- csapódott nekem reggel kedves lány barátom.

-Felvettek! És már be is szereztem a kötényemet, ma pedig a stúdió után mehetek is az első munkanapomra!- húztam ki magam büszkén.

-Ahw, nagyon ügyes vagy, akkor viszont én leszek az első vendéged. - bökdöste meg a karomat.

-Úgy legyen!                                                          

Ahogy mindig, most is lassan mindenki megjött beszélgettünk egy kicsit, majd amikor megjött a felvevő csapat és a rendezőnk is neki kezdtünk a munkának. Nem mondom, hogy könnyű volt, de azért nehéznek sem mondtam volna. Pont olyan, hogy ne lehessen unatkozni. Ma az első részben igazából csak pár mondatra volt rám szükség, később viszont egyre többet jelent meg megint az én karakterem. Ma 3 részt akartunk felvenni, de csak kettőt sikerült ugyanis sokat bakiztunk a harmadik elején így abba hagytuk mára. Nem kicsit könnyebbültem meg. Valóban ez az életem, de kicsit fárasztó, ezt is imádom, benne mondjuk.

-Mehetünk? – álltam fel Jiun és Minho mellől és a lányra néztem, bár ő még pakolászott.

-Egy pillanat és készen vagyok.

-Oh, nem tán' randizni mentek? Tudtam én, hogy nem létezik nő és férfi között ilyen jó barátság! – szólalt meg a barna hajú fiú.

-Nem erről van szó, csupán én az új munkahelyemre megyek Jiun pedig abba a kávézóba szokott járni. - nyújtottam ki rá a nyelvemet. Jó bevallom ez egy kicsit gyerekes volt.

***

-Sziasztok! – köszöntem lelkesen amint beértem. – Jiun te ülj, lekérlek, nemsokára jövök! – húztam ki neki a széket udvariasan, hiszen mégis csak férfi vagyok.

-Van szabad szekrény Tae, foglalj egyet nyugodtan majd. – mosolygott rám SongYeon.

Én bólintottam majd pedig megindultam az öltöző felé. Nyugodtan átöltöztem a munkaruhámba majd pedig a sajátomat egy nekem tetsző szekrénybe helyeztem, aminek a kulcsát a zsebembe csúsztattam majd visszaindultam, hogy felvegyem barátom és a többi vendég rendelését.

-A hölgy téged vár.

-Tudom! – vigyorodtam el, majd keresgélni kezdtem.

-Parancsolj. – nyújtotta felém a szőke lány a tollat és a kis jegyzettömböt. – Netalántán a barátnőd? – húzogatta szemöldökét.

-Dehogy, a legjobb barátom. – mosolyogtam kedvesen, miközben a fejemet ráztam. Ma valamiért mindenki azt hiszi.

-Helyes, így legalább több esélyem marad.

Nem figyelve rá tovább elindultam.

-Mit hozhatok kisasszony?

-Lássuk csak... Mondja csak fiatalúr, ön ma kezdett? Még sosem láttam itt.

-Ahj, Jiun, kérlek! – nevettem fel kislányos zavaromban. – Ne hozz zavarba.

-Rendben, akkor viszont egy Mocha-t kérnék.

-Máris hozom! – írtam le majd el is siettem.

Miközben előkészítettem a poharat az alátétet illetve a további kiegészítőket, lefőtt a kávé így nyugodtan össze tudtam állítani az italt.

-Kedves egészségére! – mondtam majd pedig visszamentem a pulthoz, hogy gyorsan elöblögessem a használt eszközöket.

-Taehyung, ma egyébként nem velem leszel. Én már csak egy fél óráig vagyok. Ma te és Jungkook vagytok a délutánosok, gondoltam szólok.

-Ő ki?- gondolkodtam, de nem vágtam, nem csoda hiszen eddig csak az előttem álló szőkével és Felix-el találkoztam.

-Ne aggódj, valószínűleg nemsokára itt lesz és megismered.

Hát oké, azt legalább tudom, hogy van még egy férfi munkatársam.

Egész jól telt az utána elkövetkező pár percben a munka SongYeon összeírta a megrendeléseket, amiket én segítettem elkészíteni. Épp kivinni készültünk, amikor belépett egy fekete hajú fiú, akire én fejben kapásból azt hittem, hogy vendég és ilyen helyes vendégnek muszáj, lenne felvennem a rendelését, csak hogy a kedves leány mellettem egy másodperc alatt összetörte ezt a csodálatos elképzelést.

-Ő Jungkook! – mutatott a fiú felé.

-Sziasztok! – köszönt kedvesen, némaságomban csak egy bólintással tudtam felé kedveskedni.

Amint eltűnt a látószögünkből mi kivittük a megrendeléseket, visszafelé pedig megálltam legjobb barátom asztalánál.

-Jiun, én azt hiszem, ma még nagyon befogom, magamat égetni!- jelentettem ki mire ő felnevetett.

-Csak nem bejön?

-Nem tagadom. – vakargattam a tarkómat majd elvittem előle az üres poharat.

-Várj meg, megyek fizetni. – szólt utánam én pedig meg is vártam. A kasszázást is én végeztem el neki.   – Nos megyek, majd holnap találkozunk reggel és mindenkép mesélned kell! – kacsintott.

-Megölsz! – ráztam a fejemet.

-Ki pakolt a szekrényembe? – jött hátam mögül Jungkook hangja.

-Hanyas szám?

-15. – ekkor pedig gyorsan a zsebembe nyúltam, hogy a zsebre tett kulcson lévő számit megnézhessem és bizony az a szám állt rajta.

-Istenem, ne haragudj nem tudtam, hogy a tiéd. Már is átpakolok, máshova ha szeretnéd. –néztem rá.

-Nem Istenem, hanem Jungkook és nem szükséges majd legközelebb jobban figyelj. –nézett szemeimbe és nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek....

-Ne haragudj rá Kook, én mondtam neki, hogy pakoljon egy üres szekrényben, elfelejtettem neki mondani, hogy amelyiknek az ajtójában kulcs van az már foglalt. – szólalt meg SongYeon.

-Én nem haragszom, folytassuk a munkát.

_______________________________

Sziasztok!
Akik olvasták a Pillangókkal a gyomromban, és a Dance Lesson könyvemet, azok tudják, hogy beneveztem egy író pályázatra, mese műfajra jelentkeztem és adtam is be művet. Sajnos nem értem el, helyezést de azt "ígértem", hogy amint meglesz az eredmény ide kirakom. A mai napon csináltam neki egy borítót (nem lett életem legszebb szerkesztése ezt nézzétek el), és kiraktam My angel-Az én angyalom címmel. Remélem tetszeni fog nektek és biztosan lesz olvasó aki rájön honnan kaptam ihletet.
Szép napot nektek!❤️