A szomszéd srác /befejezetlen/

•17•

Rose szemszöge

Viszont az, hogy minden nap másik csajjal vagyok nem igaz. Jártak szavai fejemben. Nem tudtam mire véljem. Vajon tényleg így van vagy csak nem akar rossz színben feltűnni előttem?

-Rose, figyelsz te rám?-rángatott ki gondolataim tömkelegéből Lucas.-Halo. Föld hívja Roset.

-Mi? Ja, igen. Itt vagyok.- nevettem fel kínosan, hiszen hol máshol lennék? -Mit is mondtál?

-Minden oké? -kérdezte aggódva.

-Igen. Miért?- Semmi sincs rendben. 0-24-ben rajtad gondolkozom, te jársz a fejemben még ebben a szent pillanatban is. Fogalmam sincs mit gondoljak.

-Héj.-kapott oda gyorsan.-Miért sírsz?

-Nem is sírok.-értetlenkedtem.

-De igen.-és hüvelykujjával letörölt egy könnycseppet. Észre se vettem, hogy már könnyezek.

-Ne haragudj. Fogalmam sincs mi ütött belém.-Miért vagyok ilyen érzékeny?

-Mi a baj?-nézett rám kíváncsi tekintettel. Most el kéne mondanom, hogy miatta sírok?

-Nem tudom.-és hazudtam. De mégis mit mondhattam volna? Fülig beléd szerettem, de kurvára nem akarom, mert félek? Félek, hogy csak játszol velem? Vagy valami hasonló?

-Nem úgy tűnik.-nézett rám, sajnálkozó pillantással.-Gyere ide.

Kérésének engedelmeskedve, szinte azonnal karjaiba vetődtem, mire ő még jobban magához szorított és hajamat simogatni kezdte.

-Bármi van, itt vagyok. Elmondhatod, megbízhatsz bennem. Együtt megoldjuk. Rendben?- nézett le rám.

-Köszönöm.-én hittem szavának, pedig tudtam jól, hogy nem kéne. Alig ismerjük egymást, de nem bánom, mert egyre jobban kedvelem, de akkor is.

Államat felemelte mutatóujjával, majd száját enyémre tapasztotta. Jól esett a csókja, de közben fájt is. Fájt, hogy ennek egyszer vége lesz. Ki tudja?! Lehet csak arra kellek neki. Vagy lehet valami másik országban barátnője van. Sőt, felesége. Gyerekekkel. Házzal. Na jó, nem. Max feleséggel. Jézus, miket gondolok? Könnyeim megint a felszínre törtek, mire ő puha ajkaival lecsókolta őket. Tudta, hogy van valami, de mégsem erőltette, hogy elmondjam. Azt hiszem, ő is tisztában volt azzal, hogy alig 1 hete ismerjük egymást.

-Menjünk.-döntötte homlokát enyémnek, majd megfogta a kezem ismét és folytattuk utunkat.

-Merre megyünk?-szipogtam.

-Haza?-nézett rám.-Esetleg átjöhetnél. Anya is biztosan örülne neki.

-Nem is tudom.-bizonytalanodtam el.-Nem akarok zavarni.

-Nem zavarnál. Bármikor szívesen látunk téged. -Nézett szemembe.- Meg persze a családodat is.

-Köszönöm.-nevettem fel zavartan. -Rendben, legyen.

-Tudtam, hogy úgyis beadod a derekad.-mosolygott rám.

.....

Ne felejts el vote-olni❤