A szomszéd srác /befejezetlen/

•23•

Lucas szemszöge

Nem tudom mi ütött belém reggel. Vagyis de, de az más kérdés. Fájt látni, ahogy Rose könnyes szemekkel indul meg a mosdók felé miután letagadtam.

Mióta érdekel mi van egy lánnyal?

Ezer meg ezer csajjal volt már dolgom, de ők nem ilyenek voltak és nem is foglalkoztam velük ennyire, mint Rosezal.

-Haló. Föld hívja Lucast!-lengette meg a kezét előttem Tom, akit szinte már a testvéremnek mondhattam.

-Mi?-kérdeztem vissza azonnal, ugyanis tényleg nagyon elkalandoztam.

-Most milyen perverzségen jár az agyad?- kérdezte azonnal, mire összeráncolt szemöldökkel kémleltem.-Na jó, már a célpont is meg van?

-Te hülye vagy.-jelentettem ki, majd elindultam a suli kijárata felé. Hál isten, hogy már vége is van a napnak. Tom követte a példámat és folytatta a faggatózást.

-Akkor?-kérdezte felvont szemöldökkel.-Talán azon, hogy mit akarsz kajálni? És hol?

-Nem, sajnos.-sóhajtottam fel.

-Ajaj.

-Mi van?

-Ez nem jelent jót!-nem mondod!

-Kitalálom! Rose!

-Ennyire nyilvánvaló?-megint sóhajtottam egy nagyot, mire barátom folytatta.

-Nem, de ismerlek. Láttam, hogy nézted miközben egyre gyorsabban haladt el tőlünk.-nézett rám komoly tekintettel.-Mi van köztetek?

-Én magam sem tudom. 1 hónapja se ismerem, de valami furcsa érzés kerített hatalmába. És tudom, hogy őt is. Párszor csókolóztunk, és ha akartam volna, már rég nem lenne szűz, de mégis vigyázni akarok rá, ott lenni minden pillanatban mellette. És tudod, mint az ilyen szerelmespárok.-meredten bámultam a járdát és nem azért, mert nem mertem Tom szemébe nézni vagy éppen, mert túl őszinte voltam. Csak engem is meglepett a gondolatmenetem.

-Wao. Ez most meglepett.

-Engem is.-motyogtam.

-Hívjunk mentőt!

-Neked? Minek?- kíváncsian meredtem óceán kék szemébe.

-Nem nekem, te idióta. Neked!

-Ennyire súlyos?- sóhajtottam fel fél órán belül harmadjára.

-Borzasztó! Elvette az eszedet, a szívedet! Végén még téged is elvesz tőlem!-kezdett hitetlenkedni és ölelgetni, mint a lányok egymást.

-Meg ne próbáld!-bújtam ki szorításából és emeltem fel mutató ujjam jelezve, hogy most felejtse el a puszit.

-Deeee Lukeeeee! Ne izélj már!- vékonyította el a hangját, majd közeledni kezdett.

-Ne legyél olyan, mint Hannah!- jelentettem ki komoly tekintettel, mire mindkettőnkből kitört a nevetés.

-Gyűlölöm azt a csajt!-mondta Tom, mire egyetértően bólogatni kezdtem.

Hahotázásunkból házunk látványa szakított ki. Lepacsiztunk az óceán kék szemű fiúval, majd folytatta a maga útját, gondolom haza. Pillantásom azonnal a szomszéd házra esett, azon belül egy szobára, ahol egy alak állt. Jobban megnézve leesett, hogy Rose tekinget kifele. Mikor tekintetünk találkozott, láttam megcsillani gyönyörű szemeiben a fájdalmat. Látszott, hogy sírt mégis tartotta a szemkontaktust. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy nem állhatok az utcán Roset bámulva örökké, tehát fogtam magam és besétáltam otthonomba. Anya két puszival köszöntött, majd utam a szobámba vezetett, ahol ledobva táskámat a földre, én is levágtam magam az ágyra.

-----

Ne felejts el vote-olni❤

Köszönöm, hogy elolvastad🥰