A szomszéd srác /befejezetlen/

•21•

Mielőtt elkezdeném a sztorit megosztanék valamit veletek csak, hogy ne érjen senkit sem csalódás. Úgy döntöttem, hogy leginkább Rose szemszögéből lesznek a dolgok, mivel mégiscsak lány vagyok és sajnos (vagy nem sajnos) fogalmam sincs, hogy mi zajlik le egy fiú fejében egyes helyzetekben. Senkit nem szeretnék hamis kételyekbe kergetni vagy hasonló. Persze, lehetséges, hogy 1-2 rész Lucas szemszögéből lesz, de nem ígérek semmit.❤

(Ha esetleg nem lenne a sztori elejére írva, hogy ki szemszögéből van azt jelenti, hogy Roseé. Majd igyekszem odafigyelni erre, viszont bármikor megeshet, hogy elfelejtem sajnos oda írni.❤)

Tehát:

Rose szemszöge

Mosolyogva kémleltem a mellettünk elhaladó embereket, házakat és egyéb dolgokat, miközben Lucas keze lábaimon pihent. Tudjátok, a természetet. Mondanám, hogy csodáit, de nem a megfelelő kifejezés lenne erre. Egyre kíváncsibb voltam, hogy fog alakulni az életem. Ismeretlen volt a jövőm, ami tetszett. Mindig is szerettem a kihívásokat, még ha kicsit félénk teremtmény voltam. E gondolatom miatt még nagyobb mosoly keletkezett az arcomon, amit most Lucas se hagyhatott szó nélkül.

-Min töröd a buksid Rosei?-mosolygott ő is.

-Ne hívj így!-Említettem meg neki, mire egy hatalmas vigyor kerekedett az arcán. Tényleg nem igazán szerettem ezt a becézést, de az ő szájából minden jól hangzott és minden egyes szavát imádtam.-Egyébként én magam sem tudom.

-Naaa. Biztosan tudod, csak nem akarod elmondani.-nézett rám mindenttudó tekintettel.

-Ez nem igaz!-csattantam fel.-Tényleg nem tudom. Egyszerűen nem tudom abba hagyni a vigyorgást.

-Imádom, amikor mosolyogsz.-mondta lágy hangon, miközben számra esett a tekintete.

-Igen?-közeledtem felé.

-Igen.-szegény már alig bírta ki. Majd egyszer csak elhúztam a fejem tőle, majd megszólaltam.

-Úgy látom itt vagyunk. Miért nem szóltál?-ravasz mosolyom hirtelen arcomra gördült, mikor hallottam a hatalmas csattanást a kormányon. Ez akkor sem változott mikor a fejére néztem. Nem csalódtam, olyan hitetlen fejjel nézett rám, hogy szerintem senki más nem tud ilyet.

-Héj. Ez most komoly?-nézett rám sértetten.

-Szerinted?-mosolyogtam még mindig.

-Nem ér!

-Miért nem?

-Ezt még visszakapod Rosei!-és egy mozdulattal magához húzott. Ajkai szokásosan puhák és édesek voltak. Libabőrös lettem érintésétől, amit ő is észrevehetett, mivel belemosolygott a csókunkba. Pár perc múlva elváltunk egymástól, majd kiszálltunk az autóból, mintha mi sem történt volna. Szemek szegeződtek ránk, ami egy kicsit meglepett. Tisztában voltam vele, hogy egy eléggé népszerű sráccal vagyok, de hogy ennyire.

-Jézusom.-suttogtam halkan.

-Nyugi.-karolt át Lucas. Mikor ért mellém?

Lucas haverjai jelentek meg előttünk, majd megpillantottam Britneyt is, aki már távolról integett nekem hatalmas mosollyal az arcán. Tetteit viszonoztam.

-Na mi van?-szólalt meg Noah.-Már együtt is vagytok?

Szegezte nekünk a kérdést. Éppen szólásra nyitottam a számat, de Lucas megelőzött.

-Nem.-jelentette ki, rezzéstelen, komor és komoly arccal a mellettem álló fiú. Mosolyom lehervadt az arcomról és a srácok is abbahagyták a hahotázást. Tudom, hogy nincs letisztázva köztünk ez a dolog, de azt hittem elvicceli majd a választ vagy hasonló. Úgy látszik tévedtem. Egyik pillanatról a másikra a padlót kezdtem kémlelni és Lucas is levette a kezét rólam.

-Halihó skacok!-köszönt oda Britney, aki most ért ide.-Mi ez a csend? Megzavartam valamit?

-Nem, dehogy.-festettem mű mosolyt a pofimra.-Pont jókor jöttél.

Kijelentésem után ránéztem Tomra, majd Noahra, akik hirtelen azt sem tudták mit mondjanak. Mindenki elmotyogott egy szia szerűséget, majd eljöttem mondván szeretnék még mosdóba menni. Britney felajánlotta, hogy elkisér, de elutasítottam. Magányra volt szükségem. Ki tudja, talán az új sulim mosdójában először zokogni fogok, nem pisilni.

-Jól indul a nap.-suttogtam inkább magamnak, lehajtott fejjel, majd bementem egy wc fülkébe vagy hogy hívják ezeket.

--------

Ne felejts el vote-olni!❤

Köszönöm, hogy elolvastad!🥰