A szomszéd srác /befejezetlen/

•22•

Rose szemszöge

Tehát Lucas Steven letagadott. Gondolhattam volna, hogy ez lesz. Szokásos naivságom megint a síráshoz vezetett. Nem nagyon voltam még szerelmes, de ettől függetlenül naiv lánynak mondhatom magam. Gondolataimból két csacsogó lány szakított ki. Hirtelen abba hagytam a sírást és bár tudtam nem szabadna, mégis hallgatózni kezdtem.

-Olyan helyes.-ájuldozott a lány. Tipikus vékony hang. Tuti a suli kurvája.

-Ne is mondd!-egyik csatlósa.

-Meglátom és... ahh-másik csatlósa.

-Lányok!Ő az enyém, értettétek?-lett ingerült a csaj. Huha, tipikus.

-De Hannah..-oh akkor tudom is ki. Remélem nem osztálytársam.

-Nincs semmi, de! Tiffany ne legyél ovis!-fegyelmezte a szerintem vele egykorú lányt.

-És velem mi lesz?-kérdezte a 3. lány.

-Ott vannak a haverjai. Ők se rosszak, Emily.-nyugodtabban mondta már, de hangjában még érezni lehetett a feszültséget.

-És az új lánnyal mi lesz, akivel reggel...-nem hagyta, hogy befejezze a mondatát már mondta is a magáét.

-Ne is folytasd!-rivallt rá.-Őt valahogy el kell tüntetnünk. Vagy legalábbis Lucas közeléből.-Ezek komolyan rólam beszélnek?

-Úgy lesz!-mondta szinte egyszerre a két lány. Név szerint, Emily és Tiffany majd kiléptek a mosdóból.

-Meg lesz. Most az egyszer sikerülni fog!- ismételgette, majd az ajtó becsukódott mögötte.

Miután kinéztem a WC-ből és láttam, hogy tiszta a terep gyorsan rendbe szedtem magam, majd betértem az osztálytermembe. Útközben találkoztam Britneyvel, aki megkérdezte minden rendben-e, erre persze azt válaszoltam, hogy miért ne lenne. Majd egy barátságos kamu mosoly után folytattuk utunkat. Szembe jött velem Steven is, de a padlót érdekesebbnek találtam. Tekintete égette az egész testemet. Beérve a termembe mindenki rám emelte tekintetét, végig mértek majd folytatták előbbi tevékenységük. Levágtam magam egy teljesen üres hátsó padba, majd a csengő hangja ütötte meg fülemet.

-Végre valamikor pontos voltam.-jegyeztem meg halkan, de az előttem ülő két személy, 1 fiú és 1 lány hallotta.

-Ez nekem is ismerős.-fordult hátra a csaj egy barátságos mosollyal az arcán.

-Szintúgy.-adtam meg magát a srác is.

-Luca vagyok.-mutatkozott be a barna hajú lány.-Ő pedig Adam.-bökött a másik gyerekre, aki csak intett egyet.

-Új vagy?-kérdezték szinte egyszerre, mire mindhármunkból kidőlt a röhögés.

-Igen.-bólintottam.

-Gondoltuk. Sosem láttunk még.-gondolkozott hangosan Luca.

-Na mindegy, bármi van nyugodtan szólj nekünk és segítünk. Viszont, ha jól hallom az ofő épp idetart.-nevetett fel, majd mindketten előre fordultak.

Jól esett, hogy kedvesek velem, de ez még nem azt jelenti, hogy tényleg azok is. Csak remélni tudtam, hogy nem hasonlítanak Hannahékra. Eltüntetni engem Lucas közeléből? Már csak azért sem fogom hagyni. Erről jut eszembe, sehol sem látom őket és már minden pad tele van. Nagy kő esett le a szívemről.
Ahogy Adam mondta a tanár kb. kéz perc múlva be is viharzott a terembe. 

------

Ne felejts el vote-olni❤

Köszönöm, hogy elolvastad🥰