A szomszéd srác /befejezetlen/

•Második rész•

Amint leértem észrevettem anyát a konyhában mozgolódni.

-Mivel készülsz?-kérdeztem anyától, miközben helyet foglaltam az egyik széken.

-Nem nagy dologgal, csak egy kis tiramisuval.-adta a választ.

-Ugye majd mi is ehetünk belőle?- kétségbeesetten rápillantottam. Arckifejezésemet látván nevetni kezdett. -Most mi az? Tudod, hogy a kedvencem.

-Tudom, tudom. Persze, hogy ehettek majd.

-Megnyugodtam.-mostmár én sem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak. - Egyébként melyik szomszéd jön? A szembeszomszéd?

-Nem, a mellettünk lévő. Azt hiszem a Steven család. -azt hittem ott fogok elájulni. Én valamiért teljesen abban a tudatban éltem, hogy a szembeszomszéd jön.
Úgy látszik tévedtem. Szuper.

-Hogy mi?- kérdeztem anyát meglepetten. - Mármint semmi, ne haragudj.- ezzel fogtam magam és felvágtattam a szobámba.

Mégis miért hittem azt, hogy nem Ők jönnek? Stevenek, vagy hogy hívják...

Valaki csöngetett.

-Rose, nyisd ki légyszives.- kiáltott anya.

Jajne.

Gyorsan lesiettem, probáltam nem kimutatni az idegességem. Azt hiszem valamennyire sikerült.
Gyorsan ajtót nyitottam, mire az egész család mögöttem termett, majd üdvözöltük őket.

-Üdvözlünk titeket! Már nagyon vártuk, hogy megismerjünk benneteket!- mondta, valószínűleg az anyuka.

Hárman álltak előttünk. Egy nőszemély, aki az előbb is dumált. Egy kicsit izmosabb, de nem az az agyongyúrt apa, és végül a fiú. A fiú, aki előtt az előbb leégettem magam. A szemembe nézett, majd az emlék miatt szinte éreztem, ahogy paradicsom vörös leszek. Lesütött szemmel probáltam, valahogy takarni az arcom. Lehetetlen volt, de egy probát megért. Hallottam, ahogy halkan felkuncogott. Megint nevet rajtam, szuper.

-Jaj, el is felejtettem bemutatkozni. Roxy, Steven vagyok.- mutatkozott be. Ezután az idősebbik férfi szólalt meg.

-David Steven.- fogott kezett apukámmal, Adammel.

- Lucas Steven.- intett a srác, majd felém fordult.

Miközben testvérem és anya is bemutatkozott, szemeztünk. Arra lettem figyelmes, hogy Luna rángat.

-Illene bemutatkoznod. -suttogta, alig hallhatóan.

-Bocs.- motyogtam, mire megforgatta a szemét. Éreztem, ahogy piros leszek megint.

-Elnézést, elbambultam.-nevettem fel kínosan, mire Roxy egy barátságos mosolyt ejtett meg. -Rose Tyler.

Szemem sarkából láttam, ahogy Lucas elmosolyodik. Nekem is mosolyogni támadt kedvem, de igyekeztem visszafojtani.
Közben már az étkezőben voltunk. Leültem a helyemre és sajnos vagy nem sajnos Lucas is mellém telepedett.

-Hali.- ejtette ki a szavakat. Milyen dús ajkai vannak. Hogy mi?

-Szia.- éreztem, hogy fülig vörösödök.

-Mizu?

- Semmi érdekes, már várom a Tiramisut.- mosolyogtam rá.

-Szereted?- kérdezte mosolyogva.

-Persze. Egyik kedvencem.- nevettem fel.

-Valahogy éreztem.- mostmár ő is nevetett. Normálisnak tűnt. A látszat néha csal, Rose. Emlékeztettem magam, miközben mindenki helyet foglalt és falatozni kezdtünk.

......

Ne felejts el vote-olni❤️