A szomszéd srác /befejezetlen/

•Tizenegyedik rész•

Lucas szemszöge

Fogalmam sincs mi ütött belém, de le sem tudtam venni szemeimet a mellettem ülő szépségről. Tényleg gyönyörű volt. Imádtam, mikor levakarhatatlan mosoly kelletkezett a tökéletes arcán. De a kedvencem akkor is az volt, mikor épp paradicsom vörös lett miattam.

-Merre van a mosdó?-kérdezte tőlem halkan. Észre se vettem milyen közel is volt hozzám.

-Elkísérlek inkább.- mondtam, mire bólintott, majd felálltunk és átvetettem karomat vállán.

Felfelé vettük az irányt, annyi változással, hogy már a kezét fogtam és nem a vállát karoltam át.

-Így sokkal jobb.-jegyezte meg halkan és egy kis pír szökött arcára.

Szerintem nem akarta, hogy meghalljam, hiszen tényleg nagyon halkan ejtette ki a szavakat. Hupsz. Ravasz mosolyra húztam a szám, majd folytattuk útunkat, immáron csendben. Mikor elértünk a folyosó végére, vagyis a mosdóhoz magammal szembe fordítottam és belenéztem a két szép barna szemébe.

-Itt vagyunk.- mosolyogtam rá. Tisztában voltam vele, hogy megbabonáztam, már a tekintetemmel is.

-Köszönöm.-motyogta zavartan, majd a padlót kezdte kémlelni.

-Na? Nem mész be?-kérdeztem.

-Ja de, igen. Bocsi, és köszönöm mégegyszer.-viszonozta az előző cselekedetem, majd belépett.

-Megvárjalak?-kiabáltam be neki, mivel fogalmam sem volt mi tévő legyek.

-Igen légyszi.-válaszolt.-Már ha nem baj.-motyogta, mire jót mosolyogtam, amit persze nem láthatott, hisz az ajtó túloldalán volt.

-Siess Roseika.- zártam le a beszélgetésünk, hogy minél hamarabb mellettem lehessen megint.

✨🦦✨

-Mehetünk.-lépett ki boldogan a lány pár perc múlva.

-Mi ez a nagy boldogság?-említettem meg neki, hiszen mégis csak kíváncsi voltam, mi dobta fel ennyire.

-Miről beszélsz?- kérdezett vissza, mint aki nem tudta miről hablatyolok.

-Hát elég nagy mosoly került az arcodra.-Fogtam meg a kezét.

-Nem minden a látszat Steveeen.- suttogta a fülembe, ravasz mosollyal az arcán.

-Ohhh igeeen?-majd el kezdtem csikizni.

-Héjjjj, ez neeeeeem éééér.- nevetett fel.- Ne máááár. Itt mindenki előtt, most komolyan?

-Talán zavar?-kérdeztem vissza.

-Ááááállj máár leee.-nevetett nagyokat.

-És, ha nem?- húztam az agyát.

-Akkoooor...- és úgy csinált, mint aki nagyon gondolkozik.- Nem tudom mit csinálok veled.- sóhajtott fel, majd folytatta a vigyorgást.

-Jajjj, most aztán megijedtem.- említettem meg tetetett félelemmel a hangomban.

-Kikészítesz Lucas.-sóhajtott fel, majd elindult lefelé.

-Szokj hozzá.- vigyorogtam rá, majd elkezdtem húzni.

......

Ne felejts el vote-olni❤️