Coraline (Damiano David ff.) •szünetel•

4.

Vic szomorúan nézett rám. Damiano és másik két fiú látszólag nem tudta, hogy mit mondjon.
-Sajnálom, hogy ez történt, de remélem tudod, hogy mi négyen így szeretünk, ahogy vagy... -mondta Vic.
-Tudom, és köszi-mosolyogtam rá. Valóban így gondoltam. Sosem nyíltam meg így embereknek, de nekik meg lehet. Teljesen mások, mint bárki, akit eddig ismertem.
-Szerintem nagyon szép a hajad-mondta Damiano, mire melegség járta át szívemet.
-Igen, különleges, ahogy a szeplőid is!-egészítette ki Ethan.
-Nem hiszem el, hogy milyen gonoszak a gyerekek... És vakok is!-tette hozzá Thomas is.
-Nagyon örülünk, hogy ezt most elmondtad nekünk! Nem vagyok orvos, de ez tuti fejlődés-mondta kis hallgatás után Vic.
-Igazad van!-helyeseltem. További pár percig csendben üldögéltünk, de nem kínos csendben, hanem csak nem kellett most megszólalni. Nyugodt perceinket egy piszkosfehér kutyus zavarta meg. Kiszaladt az egyik bokor alól, és felém kezdett rohanni.
-Chilliiiiiiii-visította Vic két oktávval magasabban a normális hangjánál.
-Hát sziaa. Sziaa-mondtam neki és megsimogattam a kis fejét-Istenem de édes vaaagy!-mondtam nevetve. Átszaladt Damiano-hoz, aki felkapta és az ölébe vette a kis puha állatot. A kutya megnyalogatta az állát.
-Ez a legcukibb dolog, amit valaha láthatsz, Cor!-mondta a fiú, mire nevetve bólogattam. Valóban nagyon cukik voltak, de kicsit egoista a fiú.
-Biztos vagyok benne! Amúgy, Cor?-kérdeztem rá az új becenevemre-Soha nem becéztek...
-Hát, akkor most fognak-mondta aranyosan mosolyogva.
-Oké-mondtam, majd a szívemet, ma már ki tudja hanyadjára melegség járta át.
-Szerintem én bemegyek a vízbe-mondta Vic. Levette a napszemüvegét, majd felállt az ágyról. A dereka hihetetlenül vékony, a csípője pedig széles: töléletes az alakja.
-Nem jöttök?-kérdezi. Ethan és Thomas azonnal helyeselnek, és nekifutásból beleugranak a vízbe. Vic leült a medence szélére, és belelógatta a lábát, majd lassan beleereszkedett. Én még vonakodtam levenni a ruhámat. Ittam pár kortyot a cideremből, levettem a napszemüvegemet meg ilyesmi kis időhúzásokat csináltam. Damiano sem indult még el.
-Nem jössz, Cor?-kérdezte az arcomat fürkészve.
-Öhmmm de igen mindjárt!-válaszoltam hevesen. Egy kicsit még tartottuk a szemkontaktust, amikor odajött mellém, és leguggolt, hogy egy magasságban legyünk.
-Figyelj rám, Cor. Nagyon szép vagy, ugye tudod? Jó alakod van. Ne félj tőlünk. Kapd le azt a ruhát, és gyere be velünk a vízbe-mondta, majd megfogta az egyik kezem-Ígérem, senki sem fog megnézni.
Tette hozzá, majd felállt, és a többiekre nézett a medencében. Nagyot sóhajtottam, felálltam, és lehúztam magamról a ruhát. Igaz, a levegő nagyjából negyven fok lehetett, mégis kirázott a hideg.
-Oké..-suttogtam magam elé. Damiano felé fordultam, aki végig a szemembe nézett, ahogy ígérte. Mindketten Vichez hasonlóan mentünk be a langyos vízbe. A hőmérséklete pont tökéletes volt, így azonnal elmerültem benne. Ahogy a mellkasomig eltakart a víz, máris egy fokkal magabiztosabb lettem.
-Ez nagyon jó, meleg!-mondtam a többieknek.
-Ugye?-mondta Thomas, aki csukott szemmel lebegett a vízen. Vic és Ethan folyamatosan egymásra csapkodták a vízet, vagy éppen nevetve egymást ütögették. Damiano háttal támaszkodott a medence szélének, és mosolyogva figyelte a kis társaságot. Elmerültem a víz alatt, hogy a fejem fölött összecsapjon a víz, majd odaúsztam Damiano mellé.