Coraline (Damiano David ff.) •szünetel•

10.

Az idő már az éjfélhez közelít, mi viszont még közel sem akarunk hazaindulni. Előttem üres poharak halmai hevernek, aminek egy része a srácoké, de jelentős mennyiség illet engem is. Eléggé becsiccsentem, nem vagyok hozzászokva az alkoholhoz, és hát hol van még a vége!
Eddig nem igazán táncoltam, de az alkohol miatt kezdek felbátorodni. Hangosan nevetek, és amikor beszélek, hevesen gesztikulálok mellé. A fiúk is pont ugyanannyit-ha nem többet-ittak, mint én, mégsem látszik rajtuk.
A következő számot ismerem, és nagyon szeretem, szóval a szoknyámat lesimítva felállok.
-Jön valaki táncolni?-kérdezem a fiúktól. Vic és Lili még mindig nyomták, szóval rájuk nem számíthattam, csak remélni tudtam, hogy a három Måneskin-tag között akad egy táncoslábú. Pár pillanatig gondolkodnak, egymásra pillantgatnak. Úgy látom, nem nagyon akaródzik jönni.
-Hát jó, ha nem hát nem!-jelentem ki, majd megjátszott sértettséggel hozzáteszem:
-Akkor megyek egyedül.
-Na, azt már nem!-pattan fel Thomas. Kilép az asztal mögül, és elindul felém. Látom, hogy Damiano rosszallóan néz rá, de már késő. A szőke és én elindulunk, hogy a Your love-ra bulizzunk egyet.
Jól érzem magam. Egyikünk sem tud táncolni, de nagyon jó a hangulat, szóval az elkövetkező háromnegyed órát zenéről zenére együtt töltjük. Thomas olyasmi lett nekem, mint egy vigyázó bátyj, aki segít és védelmez.
  Egy idő után persze elfáradok. Nem vagyok bulizós típus, nem szoktam ehhez hozzá, így leülök, Thomas pedig követ. Lili és Vic éppen akkor érnek vissza a pulttól, kezükben poharakkal. Letesznek elém egy újabb, ki tudja hanyadik teli poharat. Tudom, hogy nem kéne. Elég lesz, így is benyomtam egy kicsit, de ahogy Thomas és Damiano koccintásra nyújtják a saját italukat, meggondolom magam. Széles mosollyal ütöm egymásnak a két üvegpoharat...

Másnap reggel
Reggel későn ébredek fel. A fejem hasogat, és ahogy felülök, elkap a hányinger. A Måneskin bandaházának egyik vendégszobájában vagyok, körülöttem a tegnapi szoknyám és lila toppom hever a szoba különböző sarkaiban. Rajtam egy bő póló van, nem tudom, hogy kié lehet vagy hogy került hozzám és rám. Az ajtó előtt a bakancsom egyik párja hever, a másikat egyenlőre nem látom. Gyorsan magam mellé pillantok, de szerencsére senki sem fekszik mellettem a nagy ágyban. Mivel nem sokra emlékszem a tegnap éjjel történéseiből, nem tartottam kizártnak azt sem, hogy lefeküdtem valakivel. Persze gyorsan átgondolom, és eszembe jut a Måneskin. A barátaim végig velem voltak és vigyáztak rám. Iszonyúan szégyellem magam a miatt, hogy ennyire berúgtam. Szerintem ma ki sem megyek a szobából, bújdokolni fogok.
Persze a gondolatmenetem és a tervem dugába dőlt, amikor Vic kopogás nélkül rontott be a szobába egy negyed óra múlva.
-Jó reggelt, te kocsmai harcos!-köszönt mosolyogva, mire riadtan nézek rá. Felnevet az arcom láttán, és gyorsan megválaszolja a még fel sem tett kérdésemet.
-Rámásztál a pultos srácra, ingyen piát akartál belőle kicsikarni egy csókért cserébe. Damiano odament és elkezdett elhúzni onnan, miközben a pultos palit szidta, hogy el ne merje fogadni az ajánlatodat. Aztán te elhúztad magad tőle, és hangosan azt magyaráztad hogy ez a te életed, ő meg nem a pasid és hagyjon békén-mondta a lány szórakozottan. Ő viccesnek találta, én viszont a kezembe temettem az arcom, és visszadőltem az ágyra. Persze ettől elkapott a hányinger, szóval inkább gyorsan visszaültem.
-És hogy kerültünk haza? Hogy öltöztem át?-kérdeztem, előlre félve a választól.
-Amikor vége lett a bulinak, sétában jöttünk haza hiszen a cuccainkat már hazahozta a kisbuszunk, meg addig is levegőn voltunk, hiszen nem csak te rúgtál be-sütötte le a szemét.
-Jó, de ti legalább tudjátok kezelni!-mondtam tiltakozva, bár nem tudtam, hogy ez pozitív vagy negatív dolog. A lány persze ezzel mit sem törődve folytatta:
-Na, és itthon segítettem neked átöltözni, de amúgy megoldottad nagyjából egyedül. A többiek KO, még mindenki alszik.
-És akkor miért engem keltettél fel?-kérdezem szemrehányóan. A lány megvonja a vállát, majd a ruháimat-vagyis az ő ruháit-kezdi összepakolászni. Mire kész lesz, nagyjából én is összeszedem magam, és kikászálódok az ágyból.
-Kié a póló? Az nem a tiéd, ugye?-kérdezem végignézve magamon. Egy sima fehér Adidas van rajtam, viszont túl bő ahhoz, hogy a lányé legyen.
-Thomasé-mondja a lány, mire bólintok. Nem is vártam mást tőle.
-Damiano mérges lett, amikor Thomas kihozta és a kezedbe nyomta a pólóját...Nem tudom, mi baja lehet-teszi hozzá Vic. A szívem gyorsabban kezd dobogni. Damiano talán féltékeny lenne?
-Én sem-mondom végül.
-Na gyere, adok neked valami fájdalomcsillapítót-mondja a lány, majd a karomnál fogva kihúzott a földszinti szobából. Az egész házban csend van, pedig már tizenegy óra van, állapítom meg az egyik óra alapján. A konyhába pár lépéssel beértünk. Felültem az asztalra, és kómás arccal figyeltem Vic mozdulatait. Nem tudom, hogy hogy tud így pörögni, hiszen ő is másnapos, de büszke vagyok rád. Pillanatokon belül kezembe nyom egy fehér pirulát és egy pohár hideg vizet. Beveszem, és megosztom hozzá az összeset.
-Köszi-adom neki vissza az immár üres poharat. A hideg víztől felfrissül egy kicsit az agyam, szóval leugrok az asztalról, és Vicnek intve halk léptekkel felsétálok a falépcsőn. Szerencsére nem nyikorog, így senkit nem ébresztek fel vele. A második ajtóhoz lépek, és benyitok. Vic vetetlen ágya mellett ott van összehajtogatva a tegnapi, eredeti ruhám. Becsukom az ajtót, és pillanatok alatt felöltözök. Lábujjhegyen megyek át a fenti fürdőbe, és megmosom az arcom. Találtam steril fogkeféket, szóval kivettem egy piros színűt, és csendben megmostam a fogam, majd megspricceltem az arcom a hűs vízzel. A tükörbe nézve elég elnyűttnek láttam magam, de végül felsóhajtottam, és csak kifésültem a hajam. A csuklómom lévő fekete hajgumival összefogtam copfba, majd lassan kivonszoltam magam a folyosóra. A Vic szobájával szemben lévő ajtó éppen akkor nyitódott, amikor elmentem előtte. Ethan állt ott, reggeli álmos arca és kócos haja tükrözte a tegnap este utóhatásait.
-Szép jó reggelt-mondja nekem, mire sziát motyogok, és azonnal lehajtom a fejem. Túl korán van még, Ethan tuti észrevette volna, hogy valami nincs rendben, így viszont csak befordult a fürdőbe, és becsukta maga után az ajtót. Sietve hagytam el az emeletet.

Miután a többiek is felkeltek, reggeliztünk, majd bementünk a medencébe. Persze beszéltünk a tegnap estéről, de csak viccesen, egymás szívatva. Lili is maradt, aminek örültem, mert így igazából, rendesen is megismerhettük egymást. Viccel gyorsan haladnak, a tegnapi csók után össze is jöttek, szóval a lány már hivatalosan is a csapat tagja. Viccel pedig nagyon édesek. Ebéd után, ami rendelt kínai kaja volt, megköszöntem a tegnapi estét, és hazamentem. Remélem, hogy lesz még ilyen spontán buli, csak legközelebb vigyázni fogok magamra, hogy ne a többieknek kelljen..