Coraline (Damiano David ff.) •szünetel•

11.

A következő hét igazából átlagosan telt volna, hiszen nem volt semmi dolgom, csak majd szombaton az eltolt bankett. Azonban a srácok megint tartogattak meglepetéseket.
   Kedden csörgött a telefonom, Vic nevével a kijelzőn. Ahogy felvettem, szinte köszönni sem volt időm, mert a lány beleordított a telefonba:
-Jelentkeztünk a Sanremo-baaaaa!
-Hogymiiii?-sikítottam én is. Anyu bekukucskált a szobába, hogy minden rendben van-e, mire csak vigyorogva bólintottam. A Sanremo-i Dalfesztivál talán az olasz zenevilág legnagyobb fesztiválja és eseménye. Aki ott továbbjut, az Euróvízión képviselheti az országunkat.
-Ez hatalmas lehetőség nektek!-tettem hozzá halkabbra véve izgatott hangomat.
-Igeeen, el sem hiszem, hogy belevágunk! Egy fél órája küldtük be a jelentkezést, és már el is fogadták! Áá!-mesélte.
-Melyik dallal mentek?-kérdeztem, de a Zitti e buoni-ra tippeltem. Mindig azzal kezdik a koncerteket, és az a legfelkapottabb számuk YouTube-on. Vic megerősítette, majd Thomas kikapta a kezéből a telefont, és ő is elújságolta a nagy hírt. Nevetve reagáltam, majd letettük. A srácok el is kezdtek gyakorolni, én pedig leszaladtam a földszintre elújságolni a szüleimnek a nagy hírt.
-Anya, apa, képzeljétek, a Måneskin indul a Sanremón!-mondom mosolyogva a családomnak.
-A, tényleg? Majd rájuk szavazunk!-mondja anya lelkesen.
-Sokszor!-teszi hozzá apa.
-Köszönöm, a nevükben!-mondom mosolyogva, majd egy csokiszelettel a kezemben visszaszaladok a szobámba, és bekapcsolom a Motivation Playlistemet. Közben a telefonomat nyomkodtam. Épp a Fight song ment, amikor megnyitottam a Måneskin sztoriját. Egy próbálós videó volt, amit valószínűleg Marta vett fel, mert mind a négyen rajta vannak. Damiano éppen egy pohárból iszik, Thomas és Vic egymásnak háttal állva gitároznak, Ethan pedig a lábdobját állítgatja. A videó hangja a gitár és a motoszkálás volt. A következő egy kép volt, egy szelfi, amin a 'Szünet' felirat volt. Mind a négyen fáradt, mégis boldog arccal néztek a kamerába. A harmadik, egyben utolsó képen Vic Damiano hátán ül, és épp nagyon nevet valamin, háttérben Ethan a haját fogja össze. Megmosolyogtat a fotó, az összeszokottság, az öröm amit rajtuk látok.
Pénteken átmentem az egyik próbára. A meleg szinte elviselhetetlen volt, így a stúdióban két ventilátor is be volt kapcsolva.
-Sziasztok!-köszönök be.
-Sziaaa-ugrik a nyakamba Vic. Thomas és Ethan a telefonjukat nyomkodják, Damiano pedig a zongoránál melegíti be a hangját. Mindannyian felkapják a fejüket, amikor belépek. Damiano jelentőségteljesen pillant Vicre, amint a lány elenged. Látom, hogy a szőke bólint, de nem kérdezek rá, úgy látom, nem tartozik rám. Leülök az egyik székre, és csendben figyelem az előkészületeket.
-Csak a te kedvedért a Torna a casa-val kezdünk!-mondja a dobok mögül Ethan kis idő múlva. Mosolyogva nézek rá, majd várom, hogy elkezdjék. Pillanatokon belül megszólal a dal. Közben eszembejut, hogy sosem mondtam nekik, hogy ez a kedvenc dalom...
Amikor Damiano a "Perché la vita, senza te, non può essere perfetta
Quindi Marlena torna a casa, che il freddo qua si fa sentire*" részt énekli,
egy pillanatra úgy érzem, hogy nekem énekli. A szemembe néz, és mintha nem is lenne más a földön, csak ő meg én. Aztán becsukja a szemét, és megszűnik a varázs. Már rég másik dalnál járnak, én viszont még nem eszméltem fel. Amikor egy fél óra múlva szünetet tartanak, kimegyek mosdóba.
-Ez meg mi volt? A Torna a casa?-kérdezi izgatottan Vic. Akármennyire is kíváncsi vagyok, a választ már nem várom meg. Mire visszaérek, már mindenki el van foglalva a saját dolgával. Marta ma nem jön, így a csapat kicsit nyugodtabb.
-Rendelünk pizzát? Mondjuk fél egyre-javasolja Thomas.
-Nekem jó!-mondom rögtön. A többiek is rábólintanak. Ugyan úgy csináljuk, mint a múltkor: én Viccel eszek egyet.
A próba további része jól telik, sokat nevetünk, aztán ebédelünk, délután pedig kimegyünk a medencébe hűsölni. Utána még egyszer bemegyünk, hogy kijavítsanak egy hibát, amit Damiano vett észre Thomas egyik szólójában. Közben folyamatosan videókat és képeket csinálok Ethan és Damiano telefonjával. Délután három körül döntenek úgy, hogy mára beszűntetik a próbát. Kimentünk a kertbe, és a fűbe ültünk.
-Merre lesztek szombaton?-kérdezem a többieket.
-Hmm, szerintem aznap is próbálunk, meg talán elmegyünk valahova kiengedni a gőzt-vágja rá Damiano szinte túl hirtelen.
-Értem. Nekem bankettem lesz-forgatom a szemem. Vic együttérzően átkarol.
-De legalább ez az utolsó alkalom, hogy találkozol velük-mondja.
-Igen..Szerintem hamar lelépek. Lesz valami zenekar meghívva, de nem tudom hogy ki, nekem elfelejtették elküldeni. Ha annak vége, eltűnök, és senkinek sem fogok hiányozni-tervezgetem.
-Semmi kedvem ehhez, de muszáj. Holnap hétre kell menni, kapunk vacsorát, aztán fél kilencre jön a zenekar, ami remélem jó lesz-teszem hozzá kritikusan.
Délután fél ötkor indulok haza, otthon pedig a kezembe veszek egy könyvet, hogy a nap további részét viszonylag hasznosan töltsem. Nyugodt perceimet a telefon pittyegése szakította meg. A Måneskin oldalára egy csomó videó volt kitéve, mindet én csináltam. Élesen szívtam be a levegőt, amikor megláttam hogy @coraline4 meg van jelölve majdnem az összes alatt. Azaz én. Ahogy kikerült az utolsó kép, megrohamoztak a követési kérelmek. A sok értesítés csík között észrevettem Vic üzenetét:
Ne engedd nekik!
Csak ennyi volt, három szó, de azonnal megértettem. Kiixeltem az összes ismeretlent, így az oldalamnak továbbra is 14 követője volt.

*Mert az élet nélküled nem lehet tökéletes
Tehát Marlena hazamegy, hogy itt érezhető a hideg...