Coraline (Damiano David ff.) •szünetel•

17.

-Signora Pessotto?-kérdezi halkan a mögöttem álló biztonságiőr, mire feleszmélek az előbbi sokkból.
-Jövök, jövök!-mondom, és Lili felé szaladok a kordon mögött.
-Csajszi...ugye tudod hogy ezt felvettem?-kérdezi fülig érő szájjal a lány, miközben feltartja és megrázza a telefonját.
-Mi, komolyan?-kérdezem lelkesen.
-Igen! Pedig csak az ölelést akartam, de még jó, hogy tovább vettem-mondja egy kacsintás kíséretében. Mosolyogva lesütöm a szemem, majd elindulok befelé. A harmadik sor közepén, a legtökéletesebb helyen van számunkra két hely, egy izgatott anyuka és egy nagydarab, szintén izgatott kisgyerek között. Bemászunk, és én lehalkítom majd elteszem a telefonomat,, Lili pedig elém tartja a sajátját, rajta az előbb említett videóval. Felveszem a hangot, de csak épp annyira, hogy halljam, és elindítom. Damiano magához húz, én pedig lefagyok, majd belecsúszok a karjaiba. Aztán eltolom magam, és mondok neki valamit, majd hallani Leonardo ordítását. Az énekes nem tudja, mit tegyen, én azonban megtolom. A felvételen nem látni, de itt kezdtem el könnyezni.
-Szeretlek...-mondom. Damiano hátrafordul, majd elmosolyodik. Újra láthatom azt az elbűvölően aranyos mosolyt, amivel megajándékozott néhány perccel ezelőtt.
-Tudom!-mondja. Halkan felnevetek, majd a szabad kezembe temetem az arcom.
-Ahww-mondja Lili mellettem, mire oldalba bököm.
-Küld majd át!-mondom. Bólint, majd ő is elteszi a készüléket. Nem sokkal később becsukják az ajtókat oldalt, azaz mindenki bent van. Az emberek elhalkulnak, amint megjelenik a műsorvezető, és elkezdődik az este.

Fél óra múlva
Minden előadó iszonyat jó volt. Zenekarok, énekesek hada lépett fel a Teatro Ariston színpadán ma este. Köztük volt a fehér ruhás lány, akibe beleütköztünk, és a lány aki Damiano-t váltotta a beéneklős szobában. Jobbnál jobb zenéket játszottak, mi ketten azonban végig a Måneskin-t vártuk. Egyikünk sem kérdezte meg, hogy hanyadikok lesznek, így minden taps és értékelés alatt abban reménykedtünk, hogy végre ők legyenek a következők. Végül utolsó előttiként kerültek sorra. Együtt sikítunk fel a közönség egyik részével, amikor Vic és Thomas feltartott kézzel fellépnek a színpadra. Őket követi Ethan, aki a dobverőivel együtt elfoglalja a helyét a dobok mögött. Végül, de nem utolsó sorban feltűnik Damiano, aki futva érkezik. Messziről is szexi, passzos ruhájával elkápráztatja a fiatal nézők nagy részét, sokakat lehet hogy megbotránkoztat. Szemeivel a tömeget pásztázza, mikor a mikrofonhoz ér.
-Sziasztok, ez a Måneskin!-ordítja, majd elkezdődik a dal. Azonnal előveszem a telefonomat, és a Sanremo telefonszámát kezdem bombázni SMS-ekkel, amiben egyedül a Måneskin sorszáma szerepel. Lili is ezt teszi. Közben hangosan énekeljük a Zitti e buoni-t, és igyekszünk diszkréten bulizni a székünkben. A közönség nagyjából megőrül, mindenki sikít. Hihetetlen, mekkora hangulatot tudnak csinálni egy fél percen belül! A srácok nagyon jól csinálják. Vic a saját basszusos részénél lépeget, ez a védjegye. Ethan kis szólójában egy hiba sincs, aminek iszonyúan örülök, hiszen emiatt izgult. Damiano nagyon átéli, mind a három taggal foglalkozik, miközben énekel, például a második 'Parla' részt Thomasnak énekli. Mindenki kap teret, mindenki egyenlő. A szimfónikus zenekar pedig eszméletlen, más hangulatot visz a zene alá. A dal végén a hegedűsök érvényesülnek Thomas gitárja mellett, és kiráz a hideg, annyira jó!Nem sokkal később sajnos vége a számnak, és felkonferálják a következő és egyben utolsó fellépőt, én azonban már nem tudok odakoncertrálni, csak azt várom, hogy vége legyen, és kimehessünk a srácokhoz. Persze ehhez még meg kell várni, hogy a műsorvezető lezárja a műsor ezen részét. Most egy negyed óra szünet, aztán jöhet az eredményhirdetés. A tömeg kitódul, mindenki megrohamozza a mosdókat és a büfét, vagy csak oldalt megállva kitárgyalja valakivel a fellépőket. A kordonhoz érve megpillantjuk ugyan azt a biztonságit, aki az előbb átengedett minket. Előszedem a telefonomat, és írni akarok a szüleimnek az eseményekről, csak így tájékoztatás-képpen, valamint mondom nekik, hogy az eredményhirdetés előtti visszaszámlálás alatt is küldjenek sok sms-t a Måneskin számával.
-Mi az hogy nem enged be minket?-hallom Lili felháborodott hangját. Felkapom a fejem, és látom hogy a lány a szekuritis felé hadonászik.
-Elnézést, Signora de a szünet alatt nincs ki-be mászkálás. Csak az eredményhirdetés után mehettek át..-magyarázza a férfi.
-Basszus, ne már!-mondja Lili, majd felémfordul. Széttárom a kezeimet, hiszen tenni mit nem tudok.
-Felhívom őket-ajánlom fel, és már tárcsázom is Vic számát. Egy pillanat sem telik el, felveszi. Lili magával húz a falhoz, hogy senkinek se legyünk útba.
-VÁÁ!-sikít bele a telefonba a basszeros lány.
-Sziaaaaasztok!-köszön Damiano lelkesen.
-Nem rontottam el, és ezt csak neked köszönhetem!-mondja Ethan köszönés nélkül. A háttérben iszonyú nagy a hangzavar, ezért a négy tagnak is hangosan kell beszélni.
-Istenem, annyira jók voltatok!-mondja Lili mellettem.
-Nagyon-nagyon izgulunk-mondja Vic. Átvált videóhívásra, így mindannyian látjuk egymást.
-Nem engednek be minket-mondom szomorúan-Majd csak az eredményhirdetés után.
-Ahj-sóhajt fel Vic, majd körbefordítja a kamerát. Ethan a dobverőit össze-összeütve ül a földön, mellette Thomas fekszik és beleinteget a kamerába. Vic is a földön ül, az ölében Damiano fekszik. Marta és Leonardo egy kicsit arrébb guggolnak, látszik a feszült izgalom az arcukon. A nagy közös térben vannak, körülöttük van a többi fellépő. Többen álldogálnak, de sokan fekszenek a földön. Vannak, akik hangosan magyaráznak valamit, és egy páran telefonálnak vagy fotókat csinálnak. A terem különböző pontjain kamerák lógnak, néhányat emberek irányítanak, de van, amelyik rögzítve van. Fent két helyen is a Tv-ben közvetített adást mutatják, igaz, jelenleg reklám megy.
-Annyira élveztük!-mondja Thomas nem sokkal később.
-Mi is!-válaszoljuk egyszerre Lilivel, majd felnevetünk. Még beszélünk pár szót, majd letesszük. Lilivel még elmegyünk mosdóba, aztán újra elfoglaljuk a helyünket a harmadik sorban. Még van egy pár perc a szünetből, amit mindketten a telefonunkra hajolva töltünk. Én a szüleimmel beszélek Messengeren keresztül. Hamarosan elsötétül a nézőtér, pont mintha egy színházban lennénk. A két műsorvezető mosolyogva köszönti a nézőket újra, majd elkezdi az eredményhirdetést. Először elmondja a jelenlegi állásokat. A Måneskin a második helyen áll. Lilivel kicsit csalódottan nézünk össze, de tudjuk, hogy még jön a második körös szavazás. Valóban, hamarosan el is kezdték az egy perces visszaszámlálást. A telefonomat előkapva újabb maximum-mennyiségű sms-t küldtem a Måneskin számával. Az óra idegesítő kattogása közben a műsorvezetők folyamatosan ismétli, hogy most küldje el mindenki kedvence, kedvencei számát. Nemsokára lejárt a számláló, és elkezdték egyesével felhívni a fellépőket a színpadra. Mindegyiknél sikítások hallatszódtak a közönség soraiból. Úgy néz ki, a Måneskin rajongói a leghangosabbak.
-Megkaptam az összesítést...-kezdi a műsorvezető-Az utolsó helyezettől fogom kezdeni. Aki hallja a nevét, üljön le oda a páholyba-mondja a férfi, és az oldalsó rész kanapéira mutat közben. Ezek után ténylegesen is elkezdte az eredményhirdetést. Lilivel a szék karfáján megfogtuk, és szorítottuk egymás kezét. Mindegyik fellépő szólítása után fellélegezhettünk: még mindig nem mondták a Måneskin nevét. A mellettem ülő nő az egyik banda kiesése után bömbölve sírni kezdett, valószínűleg valamelyik tag anyja vagy rokona lehetett. A végére csak hárman maradtak: a fehér ruhás lány akibe beleütköztünk; egy fiú aki az első körben a legtöbb pontot kapta, és persze a Måneskin. Egymást átölelve várták az eredményt, amit a műsorvezető őrült lassúsággal vezet be.
-A nyertes........az, akinek a legtöbb pontja van............... -mondja. Az egész teremben csend van, csak néha-néha hallani valamelyik jelölt nevét a közönségtől. Lili kétszer beordítja a Måneskin nevét, én pedig szabad kezemmel felemelem a telefonomat, és veszem az eseményeket.
-Az idei Sanremo-i Dalfesztivál nyertese........aki a 2021-es Euróvízión képviselheti országunkat.... Az nem más, mint....-húzza az időt a férfi. A hat fiatal a színpadon egymást szorítja, már mind teljesen le vannak izzadva.
-Nem más, mint a MÅNESKIN!-ordítja a műsorvezető. Lilivel felpattanunk, nem foglalkozva a mögöttünk ülőkkel, és ugrálva megöleljük egymást. A színpadon a négy Måneskin tag ünnepel, a leszálló konfettik alatt ölelgetik egymást. Vic ugrálni kezd, Ethan megöleli a sírva fakad Damiano-t, amiről eszembe jut a Boys do cry! tetkója. Vic Thomas nyakába ugrik, az események felpörögnek. A telefonomon a felvétel továbbra is megy, így körbefordítom a készüléket, részletesen megörökítve a történésket. A háttérben elindul a nyertes szám, a Zitti e buoni, a négy fiatal tag pedig magasra emeli a piros táblát a kis arany kupával, amit a műsorvezető Damiano kezébe ad. Öt perc sem telik bele, Lilivel nem bírunk magunkkal, így táskánkat felkapva kimászunk a sorból, és szinte kitörünk az ajtón. A férfi, akivel már harmadjára találkozunk ma a kordonnál, nem szól semmit, csak mosolyogva elhúzza az elválasztó szalagot. A barna hajú lánnyal egymás kezét fogva rohanunk végig a csendes folyosón, és befordulunk a közös helyiség féle. Nincs ott senki, csak a falra szerelt tévé hallatszik, amin a kinti eseményeket közvetítik. Fel-le járkálunk, és várjuk hogy végre hátrajöjjön a nyertes csapat.
-El sem hiszem, hogy megyünk az Euróvízióra!-mondja Lili. Mielőtt válaszolhatnék, hátulról beront Marta, nyomában Leonardo, Erica és további tíz ember.
-Nyertünk!-sikít fel a göndör menedzser, és a nyakamba veti magát.
-Igeeen, istenem, megcsinálták!-mondom nevetve. Ahogy elengedjük egymást, szinte rögtön megérkezik a Måneskin. Futva érkeznek a színpad irányából, és először nem is vesznek észre minket. Aztán hirtelen Vic Lilire ugrik, és mindketten a földre esnek, de nem zavarja őket, csak megcsókolják egymást és nevetnek. Marta Thomast ölelgeti, Damiano pedig felkapja Leonardo-t. Ethan hozzám jön oda, megölel.
-Istenem, de gratulálok! Nagyon jók voltatok!-mondom lelkesen. Már fáj az arcom, annyit mosolyogtam az elmúlt időben. Ethan csak mosolyog, majd Damiano felé biccent.
-El sem hiszed, mennyit javítottál rajta azzal, hogy a fellépés előtt bevallottad neki. Köszönjük-mondja, majd a többiek felé veszi irányt. Damiano közelebb jön. Arra sincs időm, hogy gratuláljak neki vagy rámosolyogjak, mielőtt az ajkaimra tapad. Szenvedélyesen csókol, minden érzése és gondolata benne van. Átölelem, ő pedig egyik kezét a tarkómra, másikat a hátamra teszi. Kizárok mindent, és életem első csókjába beleteszek mindent, amit érzek..