Coraline (Damiano David ff.) •szünetel•

6.

Ahogy kiléptem a nagy vaskapun, azonnal megpillantottam az éppen indulni készülő Måneskin-t az egyik padnál. Megszaporáztam a lépteimet, hiszen azért csak nem akartam átkiabálni az utcát-bár ez a bandát nem érdekelné, tuti, hogy csináltak már ilyesmit.
-Hahó!-mondtam amikor odaértem hozzájuk.
-Cor?-fordult hátra Damiano.
-Elengedett hamarabb a doki!-mondtam vigyorogva.
-Uuu de jó! A srácokkal azt beszéltük, hogy hazamegyünk addig amíg bent vagy, szóval pont jókor jöttél! De akkor mehetünk is!-mondta Vic. Öten indultunk el az egyik irányba a meglepően forgalmas utcán. Igaz, hétfő délelőtt van, mégis nyár és meleg, szóval több turista és fiatal kószál az utakon. Egyre több árus és stand nyílik meg a városban is, jellemzően a mediterrán térségre. Épp befordultunk az egyik utcába, amikor észrevettem egy kis standot a sarkon. Már innen láttam, hogy jégkását árulnak.
-Uuu, vegyünk jégkását!-mondtam felbátorodva.
-Igeeen vegyünk!-mondta hasonló hevességgel Vic, majd elkezdett ugrálni. Követtem a példáját. Ki tudja miért csináltuk ezt a város közepén, de viccesnek találtuk. A velünk lévő három fiú csak mosolyogva csóválta a fejét. Vic mellett valószínűleg hozzá vannak szokva az ilyesmihez. Miután kiugráltuk magunkat, egymásra nevettünk, és elindultunk az említett sarok felé. Kis bőrtáskámból elkezdtem kikeresni a pénztárcámat.
-Ma én hívlak meg téged!-mondtam a mellettem lépdelő lánynak.
-Köszi-bólintott.

-Szia, egy három decis málnásat kérnék!-mondtam a pultnál álló sötétbarna hajú lánynak.
-Szió, én is egy ugyan ilyet!-mondta Vic a pultra támaszkodva. A csaj feltűnően végigmérte a szőke lányt, aki viszonozta ezt. Láttam, hogy a tőlünk nem messze álló Ethan és a mellettem várakozó Damiano összemosolyognak. Úgy néz ki, Vic a lányokhoz is vonzódik.
-Tessék!-mondta a lány. Elénktolta a poharakat. Láttam, hogy egy kis papírt tesz a Vicére, ami a pára miatt odaragad. Mindketten elvettük, majd elindultunk a hangulatos utcán. Itt jóval kisebb a tömeg, de az átlagosnál azért több ember bámészkodott a járdán.
-Vickyyy, mi volt ez?-kérdezte apáskodva Ethan. A lány a zsebébe dugta a kis lapot, de nem egészen tudta elrejteni érzéseit meg persze mindenki látta hogy mik történtek a jégkásás standnál.
-Nagyon szép lány volt...-mondta kissé szégyenlősen.
-Igen, láttuk, értjük, de mutasd már a papírkát!-követelte izgatottan Thomas, mire felnevettem. A lány egyik kezében a jégkásával előhalászta a mélyre dugott kis üzenetet, majd elolvasta.
-Egy név meg egy telefonszám van rajta... -mondta. Thomas kikapta a kezéből, majd fel is olvasta.
-Lili Scaletta. Szerintem hívd fel!-tanácsolta. Mind a hárman hevesen bólogatni kezdtünk. Vic vörös arccal bólintott egyet, Thomas pedig visszaadta neki a telefonszámot. Mosolyogva beleivott Vic jégkásájába, mire a lány összeborzolta a szőke haját. Mosolyogtam egyet a jeleneten. Istenem, micsoda barátság!

Nem sokkal később oda is értünk a hatalmas fehér házhoz. Vic elővette a kulcsát, és kinyitotta a sokat takaró kaput. Megint megcsodáltam a zöld füvet és a vakítóan fehér falakat. Damiano kinyitotta az üvegajtót, és mosolyogva előlreengedett engem és a társaság másik lánytagját.
-Levegyem a cipőmet?-kérdeztem belépve a kis előtérbe. Innen egy boltív alatt kellett átmenni a további helyiségekbe. A lélegzetem elakadt egy pillanatra. Egy hatalmas, gyönyörű nappali és konyha látványa tárult elém. Az egyik oldalon lépcső vezetett fel az emeletre, a fokok alatti beugró egy ajtót rejtett. A másik oldalon két ajtót láttam, egyiken a Stúdió, másikon a Fürdő felírattal. A nappali végében hatalmas üvegajtó szolgáltatott tökéletes kilátást az általam már ismert kertre.
-Uramisten, de szép!-hadartam.
-Igen, vedd le kérlek a cipődet!-mondta nevetve Thomas mögöttem, válaszolva az előbbi kérdésemre.
-Jaj, jaj oké!-mondtam visszatérve az előbbi ámulatomból. Mindannyian levettük a cipőnket, majd beljebb mentünk.
-Naaa, szóval!-csapta össze a tenyerét Vic úgy, mint valami idegenvezető. Mosolyogva biccentettem, jelezvén: a figyelmem teljesen az övé. Erre elkezdte bemutatni a földszint különböző szegleteit, megmutatta a fürdőt és a kicsi, de tökéletesen felszerelt stúdiójukat is, emellett a szép vendégszobát is a lépcső alatt. A három fiú hamar elunta, szóval ők szétszéledtek a házban. Időközben körbeértünk a földszinten.
-Fent vannak a szobák, meg ott is van fürdő és vécé. Általában csak akkor alszunk itt, amikor hajnalig nyúlik egy próba vagy egy buli, de amúgy van ugye saját lakásunk is-magyarázta a lány. Damiano csatlakozott hozzánk kezében egy pohár...valamivel.
-Adj belőle!-fordult felé Vic, de meg sem várta a választ, kikapta a kezéből az innivalót, és három nagy korttyal kiitta a tartalmát.
-Kösziiii-mondta ártatlanul vigyorgva a dühös arcú Damiano-nak.
-Megittad az összeset!-mondta neki gyerekes sértettséggel. Nevettem rajtuk, mire Damiano rám is dühösen nézett, azonban a szeme csillogott, a szája pedig felfelé görbült.
-Viccesnek találod, hmm, Cor?-kérdezte. Vigyorogva bólintottam egyet, mire a fiú Vic kezébe nyomta az üres poharat, és egy pillanat múlva már mögöttem állt. Nevetve kezdtem el kifelé rohanni. Thomas és Ethan éppen akkor sétáltak le az emeletről, és mindkettejük arcán a 'Mivanitt' nézés ült. Három körig kergetett a medence körül a gyepen, de mivel végig nevettem, hamar kifáradtam. Damiano egy másodperc alatt mögém ért. Karjaival átölelte a derekamat, mire egy halkat sikítottam.
-Na, most megfizetsz!-suttogta a hajamba. Egy pillanatig így maradtunk, már-már azt hittem, hogy megkegyelmez. Azonban ez elmaradt: egy hirtelen mozdulattal megemelt, és úgy ahogy voltam behajított a vízbe.
Egy pillanat alatt lemerültem egészen az aljáig, majd a lábaimmal lendületet véve felrúgtam magam. A farmerem és a hajam is sötétebb árnyalatot vett fel, míg a pólóm teljesen rátapadt a felsőtestemre, a kontyom meg szétesett.
-Hülye!-ordítottam át a kerten a röhögő Damiano-nak. Vic és a két másik bandatag is nevetett, mire szúrós szemmel néztem rájuk. Meglepődtem a magabiztosságomon és a merészségemen.
-Na gyere, akkor már húzz ki!-tartottam a kezem a levegőbe. Az elégedett vigyorú Damiano ráérősen sétált a medence széléhez. Rámarkolt a nyújtott karomra, és elkezdett kihúzni, én azonban megrántottam, így a fiú kislányos sikollyal kísérve becsúszott mellém a vízbe.