Az éjfél nem tart örökké [Éjfél-verzum I.]

V.

Amikor az író kipróbál valami mást, és Nico félreérti az 'együtt lógás' fogalmát.

A Jupiter Tábor nem igazán változott az utolsó látogatása óta. Míg húga ki nem szorította belőle a levegőt, és a praetor vállon nem ütötte – erősen –, amiért nem látogatott hozzájuk előbb, észre sem vette, mennyire hiányzott már neki Hazel és Reyna.

Később aztán pótolta a kimaradást Hazellel – és Frankkel –, elmesélte nekik a nyári élményeit. Sajnos testvére sokkal figyelmesebb volt, mint emlékezett.

– Oké, szóval a Willel való flörtölésen kívül mit csináltál?

Nico félrenyelt és fulladozni kezdett. – F-flörtölni? Nem, határozottan nem. Úgy értem... barátok vagyunk.

A lány szemeit forgatta és barátjára nézett támogatást várva, mire Frank Nicóhoz fordult és vállat vont. – Hívd fel?

Hazel felvillanyozódott. – Igen, megadta a számát, ugye? Az tutira azt jelenti, hogy szeretné, ha hívnád!

– Tudtam, hogy rossz ötlet volt – morogta a fiú. – A Félvér-táborban kellett volna maradjak. – Húga a szemközti ágyról szélesen vigyorgott rá, Frank pedig úgy nézett ki, mintha valahol máshol járna. Nos, igazából mindig úgy nézett ki, de most ténylegesen, mint aki legszívesebben kirohant volna az ajtón.

– Majdnem egy hónapja, hogy elment, nem? Borzasztóan várhatja, hogy halljon felőled.

– Akkor miét nem hívott ő?

Frank oldalra billentette fejét. – Talán mert neked nincs telefonod?

– Ja, Öregember – piszkálta Hazel. – Nem akarsz haladni a korral? Még én is tudom, hogyan kell használni!

– A félvéreknek nem szabadna telefont használni! Veszélyes. – Összehúzott szemekkel meredt testvérére. – És nem vagyok öreg!

– Túl vagy a hetvenen. Az már öreg.

– Te csak ne beszélj – motyogta. Hazel hozzávágott egy párnát.

☀

Will nem leskelődött a postás után. Határozottan nem.

– Valami különlegeset vársz? – kérdezte a postás vigyorogva a második héten. A fiú a nyakát vakargatta zavarában, hogy ismét rajtakapák.

– Á, nem igazán. Elnézést, hogy zavartam.

Gyorsan visszarohant a házba és bezárkózott, ignorálva a kávét szürcsölgető Naomi kuncogását.

– Csak írj neki! – szólt utána édesanyja, miközben Will felfelé iszkolt a lépcsőn. – Küldj egy képet! Az majd felkelti az érdeklődését!

– Anya! – ugatott vissza, összerezzenve a másik nevetésére, majd besurrant a szobájába és lerogyott a székébe. A felgyűlt házifeladat-kupacra csak a homlokát ráncolta, arra jutott, a pár órányi halogatás nem fog fájni. Szórakozottan a nyaklánca gyöngyeit babrálva bámult ki az ablakon.

☠

Will,

Hogy megy a suli? Én épp a Jupiter Táborban vagyok. Hazel üdvözöl. Én... ennek semmi értelme...

☀

Kedves Nico,

Hé, csak tudni akartam, minden rendben és árnyék-mentes vagy-e. Nem akarom, hogy visszaess... úgy értem... ajj SZAVAK.