Szeretlek, csillagom

23. Áldozat

Sha-la-la
Hozier

A kviddics meccs után Lyra háta mögött végre valahára nem súgtak össze folyton-folyván, amikor csak meglátták. A nagytermben történt incidens úgy tűnt, ha nem is teljesen merült feledésbe, végre senki sem nézett a lányra furán, félőn miatta. Ami azt illeti, továbbra is beszéltek Lyráról, csak éppen más okból.

Kivétel nélkül mindenkit meglepte, de egyben le is nyűgözte a lány teljesítménye terelőként. A háztársai folyamatosan dícsérték az apró lányt, aki ezek után végre elkezdett felengedni. Habár legtöbbször továbbra is csak Justin vagy Becca társaságában láttam őt, néha egy-egy órája után a többi osztálytársával is beszélgetett.

Minden bizonnyal a különórái is hatással voltak rá, ugyanis Nora a megbeszéltek szerint heti egyszer látogatta meg a lányt.

Elérkezett a március, majd villámgyorsan tova is szállt, hogy beköszöntsön a szeles április. Másodikán, az ikrek szülinapján Lily Georgeddzsal töltötte az idejét, mi pedig Freddel kettesben ünnepeltük meg a napot a Szükség szobájában.

A délutánjainkat jóformán négyesben töltöttük innentől a szobában Freddel, Georgeddzsal és Lilyvel egyetemben, hiszen kettőnkre borzasztóan ránk nehezedett a tény, miszerint már csak alig két hónapunk volt hátra a vizsgákig, az ikrek pedig csak elvoltak, azonban ők tanulás helyett a nagy kilépőjüket tervezték, hiszen nem akartak levizsgázni. S habár így jóformán az idő nagy részében egymáshoz sem szóltunk, mégis együtt töltöttük ezt az időt. A szobát jóformán csak enni és aludni hagytuk el, na meg persze a tanítási órákra jártunk be, a tanulást pedig csak a heti egy-két DS edzés erejére szüntettük be.

Április közepe felé az edzéseken rengeteg védekező varázslat megtanulása/gyakorlása után a DS tagok nagy örömére végre a patrónus bűbáj következett. Erre az alkalomra Harry a segítségemet kérte, hiszen annak idején együtt tanultuk meg a varázslatot Lupinnál.

Az edzés elején, amikor mindenki megérkezett, Harry bevezetésére, miszerint végre a patrónus bűbájjal fogunk foglalkozni, mindenki ujjongott.

– Szemléltetésképpen megidézem saját patrónusom, valamint – nézett rám a kereszttesóm – Phoenix is ezt fogja tenni. Mi ketten annak idején együtt tanultuk a varázsigét Lupin professzornál, és reméljük, hogy nektek is ugyanolyan jól át tudjuk majd adni a tudásunkat, mint ahogy azt ő tette velünk. Készen állsz? – kérdezte, mire vigyorogva bólintottam.

– Akkor hát... Háromra – mondta. A teremre teljes némaság szállt, s mindenki feszülten figyelt minket. – Egy... kettő... három! Expecto Patronum!

– Expecto Patronum! – kiáltottam Harryvel egyszerre, egy szép emlékemre gondolva. Freddel elöltött pillanataimra koncentráltam, főleg a két héttel ezelőtti születésnapjára, s a pálcámból kiszökkenő róka fénylőbb volt az emlék hatására, mint valaha.

Ezüstös rókám Harry szarvasához hasonlóan körbenyargalt a termen, tett egy kört Fred körül, majd visszatér hozzám, és eltűnt. A diákok tapsviharban törtek ki.

Percekkel később a Szükség Szobája megtelt ezüstös patrónusokkal. Mosolyogva néztem végig a fénylő állatalakokon. Lyra, aki a meccs óta ismét járt DS-re, elvarázsolva nézte farkas alakú patrónusát. Lily körül egy gyönyörű holló szállt, Becca előtt pedig egy Golden Retriever szaladgált. Fred patrónusa is egy kutya volt, bár annak a fajtáját nem tudtam volna pontosan megmondani, hogy milyen. Az ezüst kutya rögtön elindult az én, ismét megidézett rókám felé, ahol a két patrónus összedörgölőzött, majd lefeküdt egymás mellé, mire felnevettem, és Fredre néztem, aki csak rám kacsintott.