Szegény Lyrát sem tudom békénhagyni.
V.
Már visszafelé indultam a Gyengélkedőről, ahol addig Cho Chang baránőjének arcáról kellet volna megpróbálnom eltűnteni a pattanásokból kiíródi ,,áruló" feliratot (nem igazán törtem magam. Madam Pomfrey előtt persze úgy tettem, mintha... de tekintve, hogy a lány árulta el a DS-t, s ennek köszönhette a ragyákat az arcán, egy cseppet sem sajnáltam), amikor a sötét folyosón egyszer csak a semmiből kinyúlt egy kéz, majd behúzott magával valami anyag alá.
Hirtelen Harryvel találtam szembe magamat. A ránk terülő láthatatlanná tévő köpenytől a környezetünk kissé furán látszott csak.
– Mi a jó édes merlint csinálsz? – suttogtam, folyamatosan fülelve, nehogy a hangunkkal leleplezzük magunkat.
– Maradt valaki utánatok még a Szükség Szobájában? – vágta hozzám a kérdést, ignorálva a felháborodásomat. Értetlenül meredtem rá.
– Nem, mi voltunk az utolsók Freddel – húztam össze a szemöldökömet. – De mégis miért fontos ez? Mi történt?
– Umbridge megszerezte a névsort – súga Harry, mire behunyom a szemem. Nekünk végünk van.
Válogatott káromkodás csúszott ki a számon.
– Várj, Phoenix – szakított félbe a kereszttestvérem. – Egyetlen név sem volt rajta, csak annyi, hogy Dumbledore Serege, de annak is el volt mosódva az alja.
Meglepve néztem rá.
– Merlinre, Hermione egy zseni! Így nem fogunk mind büntetőmunkát kapni! Azért ez is több a semminél! Bár azt nem értem, hogy a szakkör neve miért maradt rajta.
– Csak az a gond, hogy nem Hermione volt – nézett rám tanácstalanul. – Én is rögtön rá gondoltam, oda is mentem hozzá ezzel, de fogalma sem volt róla, hogy miről beszélek.
Hirtelen csapott fejbe a felismerés.
– Láttad valahol Lyrát? – kérdeztem Harrytől.
Elgondolkozva nézett vissza rám.
– Ami azt illeti, nem. Végignéztem majdnem mindenkit, ahogy elhagyják a szobát, és tisztán emlékszem, hogy amikor én is mentem, már csak te, Lily George, Rebecca és Lyra voltatok ott.
– De nem ment Lilyékkel, én pedig azt hittem, már rég elment – súgtam feszülten.
– Szóval, összegezzük – töprengtem egyre idegesebben. – Lyra ott maradt a szobában, és valahogy eltüntette a neveket. Viszont azóta sincs sehol, és elkapni sem kapták el.
Kereszttestvérem egyetértőn bólintott.
Rémülten ragadom meg a karját.
– Kit küldtek be a papírért? – kérdeztem rettegve a választól.
– Parkinsont – felelte Harry, mire a karját fogva indultam meg az igazgatói felé. Esküszöm, ha az a liba bármit csinált Lyrával...
Elöntött a düh. Mesélte Lyra, hogy mi történt legutóbb. Parkinson Justint csúfolta, ezért egy szép kis rontást küldött rá megspékelve egy fenyegetéssel, miszerint sokkal rosszabbat fog kapni a mardekáros lány, ha még egyszer a szeretteit bántja. És kinéztem Parkinsontól, hogy bosszút akart állni.
– Dumbledorehoz kell mennünk – közöltem Harryvel, aki erre megtorpant.
– Várj, Phoenix. Dumbledore nincs itt. Magára vállalta a bűnbak szerepét, és Umbridge lesz az igazgató helyette.
CITEȘTI
Szeretlek, csillagom
Fanfiction//Harry Potter fanfiction// „Azokra igyunk, akik kívánnak valamit, ha a csillagokra néznek. A csillagokra, mert meghallgatnak bennünket, és az álmokra, amik teljesülnek." Sarah J. Maas: Köd és harag udvara Amióta csak az eszét tudja, Phoenix árvaház...