Szeretlek, csillagom

21. A név kötelez

Nobody said it was easy, 

It's such a shame for us to paaaa-a-aaart

Coldplay

– Jóó reggelt Caaaaaa... – hallatszott reggel az ajtómból Sirius kiáltása. Hirtelen nem értettem, hogy miért hagyta rá a mondatot, aztán megéreztem Fred körém kulcsolódó karjait, és hirtelen rájöttem a dologra. Félve néztem rá a keresztepámra, aki vigyorogva dőlt az ajtófélfának, és egyik kezével eltakarta a szemét.

– Oké... ugye van rajtatok ruha? – kérdezte, mire hozzávágtam egy párnát, amit könnyedén elkapott. Fred pedig csak aludt tovább. – Jól van, megértettem.

– Kopogni nem jutott volna eszedbe? – dünnyögtem a párnámba fúrt fejjel.

– Kopogtam – mondta. – Az már a ti hibátok, hogy nem hallottátok meg. Még szerencsétek, hogy én jöttem Molly helyett.

– Egyébként miért is jöttél? – vontam össze a szemöldököm.

– Oh, igen. Egy óra múlva indulunk. Tiny az előbb érkezett meg.

– Mindjárt elkezdek készülődni – szóltam. Nem sokkal később az ajtó csukódott, én pedig pár másodpercnyi időt hagytam magamnak, hogy még egy kis ideig élvezhessem, ahogy Fred átölel, majd megpróbáltam kikászálódni az ágyból. Csakhogy Fred még szorosabban húzott magához, ahogy próbáltam kicsusszanni az öleléséből.

– Te nem is alszol! – mosolyodtam el, mire nem kaptam választ. – Fred... készülődnöm kell – mondtam elfojtott nevetéssel, mire ismét csak közelebb húzott magához. – Fred...

Visszafeküdtem, és szembefordultam vele. A szeme már nyitva volt, s az arcáról egész egyszerűen leolvasható volt, hogy remekül szórakozik.

– Ha harc hát legyen harc – súgtam, majd a szememet behunyva elkezdtem koncentrálni. A metamorfmágusság előnyei. Bármikor, bármilyen alak.

Hamar elkezdtem összemenni, s mire felfogta volna, hogy mi is történik, már ki is csúsztam a karjai közül, s ismét felvettem saját alakomat, s csípőre tett kézzel bámultam rá. Fred ugyanis könnyedén elfogadta a vereséget, s ahelyett, hogy ő is kiszállt volna az ágyból, szimplán csak elhelyezkedett, és nagyon úgy tűnt, hogy inkább csak tovább alszik.

Megköszörültem a torkom, mire felém nézett. – Öltöznék – vontam fel a szemöldököm.

– Rendben – vigyorgott rám, mire hozzávágtam az első kezem ügyébe kerülő tárgyat, történetesen ugyanazt a párnát, amit Siriushoz is hozzávágtam. Fred nem volt ugyanolyan felkészült, szóval őt simán arcon találtam. – Hé! Ó, hogy arra vársz, hogy kimenjek! Hát, lehet róla szó... – szállt ki az ágyból, majd elém állt. – De kérek érte egy csókot – suttogta, mire tettetett felháborodással nyomtam egy puszit a szájára, de Fred nem hagyta ennyiben. A derekamat átkarolva visszahúzott, s elmélyítette a csókot, mire önkéntelenül is elmosolyodtam.

Miután sikerült kikönyörögnöm őt a szobából (nem mintha én bántam volna ennek a feltételét), végre nekiállhattam az öltözködésnek. Fura izgalom költözött belém, s nem tudva, New Yorkban milyen lesz az idő (nem mintha igazán számítana, hiszen valószínűleg ki sem megyünk a levegőre), inkább melegen öltöztem fel. Sötétzöld hosszú ujjú garbót vettem fel, s egy rövid fekete szoknyát egy vastag harisnyával. A hajamból hátratűztem egy-egy tincset egy szép fekete csattal, s persze a főnixes nyakláncom sem maradhatott el. Némi hezitálás után végül a karkötőt is felvettem.