Szerencsés Nyertes

3.

Elég séta után vissza mentünk, pontosabban a kinti teraszok egyikére ahol megvacsoráztunk a csapattal. Szinte mindenkivel beszéltem pár szót. Amikor jól laktunk én megindultam a pilótámmal az oldalamon vissza a szobáinkba. Először semmi kedvem nem volt lefürödni és készülni a holnapi napra. Mindaddig így volt amíg rám nem írt a szomszédság, hogy lenne e kedvem lemenni egy esti fürdőzésre. Ilyenre nem is tudom ki mondana nemet. Rögtön felkaptam a fürdőruhám rá meg egy köntöst. Kint az ajtóm előtt már mindenki csak rám várt. Mi voltunk az elsők akik leértek, utánunk majdnem minden pilóta vagy csapattag szintén lejött kikapcsolni egy kicsit. Gyönyörűen csillogtak a színes lámpák fényei a vízben. Elsőre féltem levenni a köntöst, de a fiúk és kedves barátnőik unszolására túlestem rajta. Szokni próbáltam volna a helyzetet de Lando drága belelökött a medencébe.

- Köszönöm!- fésültem hátra a hajam.
- Átvette a segítő kéz szerepet tőlem- nevetett Charles.
- Segítő? Tényleg?- már a szemeim dörzsölgettem.
- Jól van na, gyere segítek- nyújtotta a kezét.
- Szerintem az nem lesz egy jó- Carlos picit elkésett ezzel a mondattal, hisz én addigra már berántottam magam mellé Norrist- ötlet.

Egymás fröcskölése után beugrottak a többiek is hozzánk. Pár percre Pierreel kerültem kettesbe, úsztunk néhány kört, néhol versenyeztünk.

- Köszönöm ezt a mai napot srácok! Nagyon jól éreztem magam, de szerintem én elteszem magam holnapra- felvettem a köntösöm- sziasztok!- integettem.
- Rach várj, veled megyek!- szaladt utánam egy ismerős.
- Eddig észre sem vettem, jézusom- megálltam az egyik lépcsőfokon és a vérző lábujjam nézegettem ami ettől a pillanattól már fájt is.
- Biztos valamelyik löktösődésnél történt, felviszlek a szobámba, van nálam sebtapasz meg minden ilyesmi- hátat fordított nekem- Na ugorj már fel!
- Most komolyan?- elnevettem magam hiszen vicces volt a szerencsétlenségem is és az is, hogy még csak 24 órája sem ismerjük egymást de már a hátán kell cipelnie.
- Igen, különben itthagylak!

Tehát igen, aznap este Gasly háton érkeztem meg a szobájába ahol mint egy jártas szülő, lefertőtlenítette a lábam aztán pedig bekötötte.

- Köszönöm! Igazán kedves volt tőled- megöleltem- Holnap találkozunk, szép álmokat!
- Jó éjszakát- vissza ölelt és engedett kilépni az ajtón meg persze a saját szobám felé venni az irányt.

Mozgalmas és már egy nagyon jó napot élhettem meg amit remélem sosem felejtek el.

Reggel 6:

Kopognak az ajtómon, hirtelen még a tegnapi vacsora is összerezzent bennem. Nem vártam én senkit ilyen korán, de egyszer csak ki kellett nyitnom a hevesen kopogó embernek, max meghalok egy Minionos pizsamában és egy szál köntösben más bajom úgyse lehet. Vagy elkap a szívinfarktus, vagy majd az ajtó túloldalán lévő ember kap el, nincs vissza út, kinyitottam.

- Te meg hogy kerülsz ide?- örvendeztem.
- Semmi szia, jól vagy, mizu?- nevetett az ajtóban álló Betty.
-Bocsi, szia de na, megleptél!
- Hát a leghamarabbi repülővel indultam el hajnalok hajnalán. Már a szobámat is megkaptam, pontosan egy emelettel alattad Danny szobája mellett. Persze senkit nem akartam felébreszteni és én is ledőlnék pár órára még, de valahogy az izgatottság nem hagy.
- Nyugi, könnyen belerázódsz, mindenki nagyon jó fej és segítőkész. De ha nem bánnád én még tényleg vissza aludnék legalább 2 órára.
- Semmi baj, úgyis vannak még kipakolni valóim, reggelinél találkozunk- negöleltük egymást.
- Ott tali!

Nem hittem, hogy sikerül de tényleg sikerült vissza aludnom két órára. Kipihentnek is tűntem, lehet azért, hogy végre a barátosném is velünk van. A srácok kis naívan azt hitték ők ébresztenek engem, hát Bettyvel nem számoltak. Most vissza fordult a kocka és én vártam mindenki másra. A reggeli gyorsan lezajlott, már több nyertessel együtt.
Délutánra majdnem minden pilóta mellé érkezett valaki, nem volt unalom az biztos. Egyedül nekem nem kellett már ma ismerkedősdit játszanom, emiatt picit unatkoztam is. De az én unatkozó társam elrángatott fagyizni, amiért szintén lusta lettem volna lemenni ha nem ő kér. Valahogy éreztem, hogy kikentem magam azzal a nutellás fagyival.

- Várj csak, letörlöm- mosolyogva törölte le az orromon és szám szélén maradt fagyit.
- Köszi.
- Semmiség, én is tuti olyan lettem.
- Egy icipicit- így most én törölgettem őt- Ha mosolyogsz nem tudom leszedni!- nevettem.
- Veled nem tudok nem mosolyogni- erre ő is elkezdett nevetni.

Végre mikor nyugton maradt megtisztítottam, nehogy már néhány lesifotós nutellás arccal fotózza le.
Nagyon gyorsan eltelt a nap, már megint a vacsoránál tartottunk, Pierreel egymás mellé ültünk úgyhogy az asztalunknál nagy volt a jó kedv pedig általában Franciául beszéltünk szóval egy dolgot többször is elmundtunk, hogy mindenki nevethessen de így még viccesebb is volt .
Jól lakva még picit kint maradtunk a teraszon nézelődni.

- Izgulsz a holnap miatt?- érdeklődött.
- Eléggé, de inkább az a kérdés, te izgulsz?
- Picit mindig izgulok, de jó lesz, neked nem kell izgulni. Végig ott leszel velünk, csinálunk pár interjút és már jöhetünk is vissza.
- Jó de akkor is, sosem volt részem ilyesmiben, már izgatott vagyok és nagyond várom!
- Elhiszem- megölelt- Szerintem ha holnap időben felakarunk kelni akkor jó lenne elindulni.
- Igazad van!

Fent egyenesen mindketten a szobánkba mentünk egy rövid, egyszavas elköszönés után.

Reggel szinte kidobott az ágy, pedig nem vagyok a híve a korán kelésnek. Nagyon sok időm volt még a reggeliig, vissza aludni nem tudtam de senki mást fel sem akartam ébreszteni. Ezért is egyedül indultam meg sétálni, igen a futni jobban hangzott volna de az a nagy sportos ember sem vagyok. Maradok inkább a bevált városnézős tempónál. Az utam viszont keresztezte valaki reggeli edzését.

- Jó reggelt! Hát te? Már ilyen korán ébren?- Betty láthatóan egy fitt ember.
- Én sem hiszem el, de hát itt vagyok!- szürcsölgettem a kávém.
- Milyen volt a tegnapi nap a Franciával?
- Meglepően jól eltelt. Na és neked Dannyvel?
- Számomra szuper volt. Remélem a mai nap is jól fog telni, na meg az összes többi.
- Sziasztok! Csatlakozhatok?- a következő korán kelőnk Norris volt.
- Én csak távolról figyelem- ekkor hátrébb álltam, 2 lépéssel.
- Csak rám ne nézz mert még elkap a lámpaláz- nevetett és belekezdett a nyújtásba.
- Oh, jól van már!

Kivártam amíg végeznek és Landoval együtt felmentem, közben jókat nevettünk azon, hogy melyikünk lehet a szerencsétlenebb. A folyosónkra befordulva az ajtómon kopogtató Gaslyra lettem figyelmes. Megpróbálhattam volna hallkan odalopakodni de dőlt belőlünk a nevetés és ezáltal nem jött össze.

- Öm Rach itt van pár AlphaTauris, pulcsi, nadrág meg minden ilyesmi- elég feszültnek látszott, gyorsan át is nyomta a kezembe a sok ruhát.
- Köszi- mondtam a nagy ruha kupac mellől kinézve- Szia Lando- még mindig nehezen tartottam vissza a nevetést mikor elköszöntem tőle.
- Tök jó, hogy ilyen jóba lettél a többiekkel is nem?
- De, nagyon jó fejek- nyitottam ki az ajtót fél kézzel.
- Na mindegy is, majd találkozunk a reggelinél- integetett és már volt nincs.
- Szia!

Észhez sem tértem mi történhetett az elmúlt pár percben. Kiválasztottam mára is pár csapat logos szerelést amik amúgy pont a méreteim és még kényelmesek is voltak.
A reggeli most csendesebb volt, a tegnap hallottak után engem is lefranciázott mindenki, mi már csak a két bolond Francia maradunk.
A napot végig a boxból nézhettem ami szinte felemelő érzés volt. Néhány interjú még velem is készült, amire próbáltak előre felkészíteni. Nem nagyon befolyásoltak, mindent a saját szavaim alapján mondtam el. Izgalmas és sűrű nap volt, persze mindenki azt mondta, hogy majd bele fogunk szokni és már alapként kezeljük egyszer viszont még most újdonság ezért is kiélvezzük minden pillanatát. Szinte majdnem ugyanígy telt el az elkövetkezendő még 2 nap is. Sokkal kevesebb időm maradt Pierreel amit megértettem hiszen készülnie kellett minden napra és nincs könnyű dolga. A fájós lábujjam ellenére is részt vettem mindenben, a kedves pilótám aki pedig megnyert engem minden este leápolgatta.