Szerencsés Nyertes

11.

Délben, jó inkább nem hazudok, már késő délután lehetett mikor másnap minden cuccunkkal és új útitársunkkal a karjainkban elindulhatunk a 2 hetes kis pihenőnkre vissza Rouenbe. Persze mindenkitől újra elbúcsúztunk, aztán pedig már ott voltunk a repülőn pillanatok alatt. Estére megérkeztünk a Gasly lakásba és ki is purcantunk.

Reggel gondoltam már itt lesz az ideje nekem kedveskedni szóval jó háziasszonyhoz méltóan elfoglaltam a helyem a konyhában. Specialitásom ezen a napon a gofri volt. A lábaim alatt szaladgáló Bagett mint egy porszívó a leejtett darabokat egyből beaprította.

- Hát ezek a finom illatok?- dörzsölgette a szemeit a milyen meglepő de félmeztelen Francia.
- Jó reggelt! Na minek látszik?- nevettem.
- Feltehetően gofrinak!?
- Helyes válasz! Jutalom falat- elé tettem egy tányérral- Jó étvágyat!
- Köszönöm! Na és ma kitaláltad hova mehetnénk?
- Őszintén?- bólogatott- Nem, majd  sodródunk az árral- megvontam a vállam.
- Tetszik az ötlet!- szívrohamot okozó telefoncsörgés jött közbe- Bocsi, ezt fel kell vennem- felállt az asztaltól.
- Nyugodtan- folytattam az őrülten sok tejszínhab nyomkodását a gofrimra.
- Fhuu- vissza ült elég nyugtalanul.
- Mi történt?- kérdeztem még mindig a műalkotásommal ügyködve.
- Az egész mai napunk mehet a levesbe, valami megbeszélésre kell mennem ami vagy estig is elhúzódhat. Sajnálom- elszomorodott.
- Semmi baj- megsimogattam az arcát- Majd holnap kitalálunk egy jó kis programot, addig meg legalább én itthon maradhatok pihenni. Már indulsz is?- furcsán néztem rá miközben ő javában készülődött.
- Sajnos igen.

Fel sem fogtam ezeket a hirtelen történt eseményeket, elbúcsúztunk aztán pakolhattam a reggeli maradékát. Kiengedtem Bagettet én pedig leültem először is írni amivel eleinte nem jártam sikerrel. Leragadtam az e-mail-eknél, ahol a főnököm többször is rámhozva a gyomorgörcsöt érdeklődött az írásommal kapcsolatban. Őszintén semmit nem írtam eddigi eltöltött időm alatt itt. A válaszom elküldése után jött is a már egyáltalán nem meglepetés szerűen bejövő telefonhívás.

- Halo!
- Végre, Rachel!- szokatlan volt de a kedvesebb titkárnő szólt vissza a telefon másik oldaláról- Azt hittem már sosem jelzel vissza.
- Csak nagyon sűrűk a programok, sajnálom.
- Semmi baj, semmi baj.
- Na és miről kéne írnom?
- Egy kisebb cikket az itthoni újságba az élményeidről. Másrészt előtted lett volna a lehetőség lecsapni egy jó kis romantikus sztorira de Lisa elcsaklizta előled.
- Az első jól hangzik, a második inkább idegesítő, tudta, hogy erre várok már mióta!
- Nem válaszoltál időben így adta oda a főnök neki. Viszont, megsúgok annyit, hogy simán írsz te jobbat ettől a csöpögős nyáltengertől. Ha sikerül megírnod még karácsony előtt szerintem szívesebben kiadatná a tiéd.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm!- örvendeztem.
- További jó szórakozást, vigyázz magadra, szia!
- Te is! Szia!

5 perces kanapén történő ugrálás és tánc követte ezt a beszélgetést. Elhatároztam, hogy inkább a kis rovat megírásába kezdek bele hiszen az a kötelező, a romantikus regényem pedig már félig meg is van írva. Még tavaly nyáron szerettem volna pályázni ugyanerre a lehetőségre és akkor kezdtem el, sajna nem válogattak be, de ha most átírnék néhány dolgot sokkal izgalmasabbra hátha sikerül meggyőznöm a főnököm. A cikkem utolsó mondatainál járhattam amikor újra megszólalt a telefonom. 

- Rachel!- egy ismerős hangot hallottam.
- Lando! Mizu? 
- Ah semmi különös, nagy az unalom, veletek mizu?
- Pierre egy megbeszélésen én meg itthon írni próbálok ha Bagett nem szól közbe- sóhajtottam.
- Otthon? Mellesleg akkor jó munkát.
- Vagyis Rouenbe- kínosan felnevettem.
- Értem. Egyébként azt szerettem volna kérdezni a hétre találtatok e már ki programot? Liamel utazni volna kedvünk meg ilyenek, itt nem nagyon van mit csinálni folyton esik az eső.
- Hát az igazat megvallva már egy bő hete DisneyLand-el szemezgetek és arra gondoltam holnap meglátogathatnánk.
- Uuu, az jó hely, még sosem voltam ott de benne lennék egy ilyen csoportos kirándulásban. Vonattal nekünk innen egy olyan 2-3 óra lehet Párizs.
- Kb. nekünk is vagy 2 óra lehet autóval. Még Gaslynak nem hoztam fel az ötletet, viszont őt ismerve biztos benne lesz. Na és a csoport alatt kikre is gondolunk?
- Hát ugyebár ti ketten, mi ketten vagyis inkább hárman, itt van az egyik haverom is Max, nem szívesen hagyom itthon egyedül megint. Rákérdezhetek Carloséknál is, Maxéknál, persze Charleséknál...
- Dannyéknél se bánnám- szóltam közbe.
- Akkor így ennyi lenne az osztálykirándulás. Körbe kérdezősködök aztán visszahívlak rendben?
- Okés, én meg akkor szétnézek DisneyLand-ben.

Közben szépen elkezdett beesteledni, Pierre pedig még mindig nem ért haza. Éhes is voltam, végül a hűtőn talált pizzázó étlapjához futamodtam és megrendeltem a két kedvenc pizzánkat. 

- Bocsi, hogy nem vettem fel, épp pizzát rendeltem.
- Semmi probléma, vázoljam a helyzetet?
- Hajrá, hallgatom!
- A legtöbbjük nyertese egyébként otthon van és majd csak két hét múlva jönnek vissza de ennek ellenére a barátnőiket rátudták beszélni. Huh, szóval hol is kezdjem, szinte mindenki benne van, Max és barátnője Kelly a lányával Penelopeval már korán reggel indulnak is, Carlos és Isa szintúgy, Charles és Charlotte valami üzlet miatt épp Párizsban vannak, Daniel és Betty pedig majd holnap velünk indulnak Londonból.
- Ezek nagyon jó hírek, már csak nekem kell rábeszélni Gaslyt és mi is benne vagyunk.
- Szerintem neked úgyse kell rábeszélni, ha te akarod biztos belemegy. Én legalábbis belemennék a helyében.
-  Reméljük így lesz- próbáltam ignorálni az utolsó mondatát- Na jól van megyek mert megjött a pizza, majd beszélünk szia!
- Szia!

A pizza csak egy 5 perccel később érkezett meg de a síri csönd közepette már nem tudtam mit mondhatnék. Egy ideig csak vártam, hátha megérkezik a Francia pilóta és nem kell egyedül vacsoráznom vagy késői ebédelnem ha az úgyis kimaradt. Egészen 8-ig vártam rá aztán feladtam, leültem a tv elé a pizzás dobozzal egy pléddel és a laptopommal. Végig a holnapi kirándulásunk helyének a weboldalát nézegettem. Talán elbóbiskolhattam egy kicsit de ijedtemben "felébredtem" vagyis hirtelen kinyitottam a szemeim arra a hangra, hogy valaki szerencsétlenkedik a zárral. Amikor megláttam, hogy a "ház ura" tért haza nyugodtan vissza feküdtem pihenni. Hangtalanul jött be majd egy picit szerencsétlenkedett a pizzaval és éreztem ahogy oda sétál mellém. Nem szerettem volna kinyitni a szemem mert biztos azt hitte volna, hogy ő ébresztett fel, ami persze igaz volt de mégsem akartam, hogy tudja. Elvette az ölemből a laptopom gondosan betakargatott végül pedig, hogy tényleg elolvadjak egy enyhe puszit nyomott a fejem tetejére. Képtelen voltam nem elmosolyodni így eljátszottam, hogy most ébredtem fel.

- Bocsi, felébresztettelek?- kérdezte zavarában.
- Nem, dehogy- jól hazudok- Jó étvágyat.
- Köszi!- mondta teli szájjal- Na és- lehuppant mellém- mizu DisneyLand-el?
- Jó, hogy kérdezed, lenne kedved holnap oda kiruccanni a többiekkel?- félve kérdeztem.
- Többiekkel? Mármint?
- Landoék, Charlesék, Dannyék, Carlosék, Maxék!?- már az első névvel elgondolkoztattam.

Egy darabig szótlanul ült ott mellettem és szerintem minden lehetséges ötletet felvázolt magában.