Szerencsés Nyertes

10.

Reggel pontosan fél 6-kor keltem, ami nekem hajnal még de mindegy is természetesen a fejemet nyalogató eb ébresztett. 

- Ha egy órát hagytál volna még aludni- nyavajogtam miközben a nadrágomat húztam fel.

Mire Bagett már az ajtót kezdte volna kaparni elkészültem, a magam módján. A hotel körül sétáltunk egy kört már ha nem éppen megláttunk egy másik kutyát és beindult a napi edzést helyettesítő futás. Végre a nagy kapu előtt állhattam, megkönnyebülés volt, meglepetésemre össze is futottam valakivel.

- Rachel, hát te?- kérdezte a Spanyol.
- Jó reggelt! Hát képzeld a kis jószág nem hagyott tovább lustálkodni, gondolt egyet és indult is a nap.
- És azon kívül, hogy fárdt vagy biztos nincs semmi nagyobb baj?- futáshoz készülő bemelegítést végzett előttem.
- Bizonyára rátett az, hogy Pierre tegnap elég flegmán viselkedett velem egy értelmetlen szituáció után. Remélem ezt nem mondod el senkinek de egyszerűen ezen a két srácon nem lehet eligazodni. Hol az egyik flegmul, hol a másik jópofizik, lassan megőrjítenek.
- Ami titok az nálam titok is marad- cipzárt húzott a szájára- Most Lando és Pierre ez a két srác?
- Pontosan.
- Azt ajánlom neked, hogy élvezd inkább ki, hogy itt vagy és, hogy ekkora nagy esélyt kaptál. A fiúkkal meg majd csak lesz valami, egyszer kinyílik a szájuk, hogy mit akarnak és minden rendben lesz.
- Köszönöm Carlos- megöleltem.
- Igazán nincs mit, további sok sikert.
- Neked is mára!- integettem.

Azt kell, hogy mondjam megnyugtatott egy picit és igaza is volt részben, megpróbálok így viselkedni már ha menni fog. Fent átöltöztem már a versenyre szánt ruhámban és feltettem egy szolíd sminket. Leültem az ágyra, megszokásból vártam az "indulhatunk reggelizni, vagy készen vagy?" kopogásra. Fel sem tűnt de ahogy meghallottam elmosolyodtam és szaladtam is nyitni az ajtót. Kinyitottam erre megszűnt minden eddig leírt érzelmem.

- Hát te meg?
- Szóóóval nem rám számítottál, akkor Landora vagy Pierreree?- mosolygott miközben egyre beljebb jött.
- Köszönöm drága jó barátnőm, hogy felemlegeted azt a két embert akik miatt elkap a gyomorgörcs is lassan- mosolyogtam.
- Jól van bocsánat, csak jöttem, hogy elinduljunk reggelizni, mindjárt lent van mindneki.
- Mindenki? A fiúk is?
-Gyomorgörcsöm lesz tőlük- utánozott nyávogós hanggal- de azért érdekel mit csinálnak- nevetett.
- Hogy, hogy készüljek lelkileg okos tóni! Inkább gyere menjünk.

Kiléptem az ajtón kutyával a kezemben, nagy szerencsémre pont akkor nyílt a szomszédszoba ajtó is. Ritka az ilyen de próbáltam volna szemkontaktust felvenni ami nem sikeredett, hisz rám se nézett. Az asztalhoz leülve is csak Bagett vizes és tápos táljait töltötte meg aztán szótlanul üldögélt. Később vagyis induláskor újra vártam a kopogást, várhattam csak nem igen következett be. Szóval egymagam vagyis kedvencemmel az oldalamon indultam le a kocsihoz. Az érdekesség kedvéért szintén egy csendes út vette kezdetét. Kiszálláskor sok sikert kívántam neki amit ő kevésbé vett figyelembe. A verseny alatt pedig inkább el sem mertem mozdulni a helyemről. Élőben nézhettem a kedvenc sportom, most mégis máshol járt az agyam miközben a részleges eredményeket /képeket /videókat töltöttem fel. Egy időre le is fagyhattam a gondolataimmal való veszekedés miatt, arra lettem figyelmes, hogy azt kiabálják Pierree és Daniel összeakadtak. Pierrenek akkor ért véget a verseny, még mindig féltem bármit is csinálni, inkább tovább posztolgattam instára. Kellett egy kis idő de vettem a bátorságot és lementem a boxhoz. Gasly kivételével mindenkit láttam már, sok-sok fejforgatós keresgélés után megtaláltam a box egyik elrejtett sarkában. Féltem közelebb menni, Bagett viszont nem tudott uralkodni magán és minden áron oda akart menni így hát oda engedtem. Feltűnt, hogy miután 3x végig nyalta a fiú arcát már kevésbé volt olyan elkeseredett. Feléjük állva néztem ahogy játszanak amíg észre nem vett vagy vettek és fel nem állt. Akaratom ellenére is fogtam és magamhoz öleltem, ezt láttam a legjobb megoldásnak. Azt elnézve, hogy neki kellett egy kis idő, hogy a meglepettsége elmúljon és felfogja mi történik majd csak akkor ölelt vissza, azt akartam, hogy soha ne érjen véget. Egészen kellemes volt, már egy idő után izgulni sem izgultam. Érezni is csak azt éreztem, hogy a francia beleszagol a hajamba.

- Te most a hajamat szagolod?- kérdeztem még mindig nem elengedve, eszem ágában sem volt.
- Szeretem az illatod- picit meglepett a válasz.
- Pierre mehetsz- rontott közénk valaki- az interjúkra, bocsánat.
- Semmi baj, megyünk.

Megyünk? Nem csak én hallottam félre, tényleg mentünk. Megfogta a kezem, nem most nem a csuklóm, de nem is olyan romantikusan mikor egybefonódnak az ujjaink, inkább mint egy kézfogásnál. Úgy mentünk el egyenesen a riporterekkel teli placcra hármasban.

- Na hát Rachel, jó újra látni!- mondták az első helyen ahol már ismerős arcok fogadtak.
- Sziasztok!- mosolyogtam.
- Mennek is a bejegyzések igaz?- nevetett.
- Hát persze, nem szeretném, hogy bárki is lemaradjon ilyen kis ízelítőkről- nevettem.
- Ekkora követő táborra nem is árt figyelni. Hát ő meg kicsoda?- nézett át a földön fetrengő kis spánielre.
- Ő itt Bagett, mára már a követők szíve lelke.
- Netán egy közös kutyus- ráncigálta a szemöldökét.
- Igazából olyasmi- közbe vágott a pilóta akiről amúgy ennek az egésznek szólnia kéne.
- Pierree az igazi gazdája, de én is ugyanúgy imádom és gondozom.

Túl esve minden megválaszolt kérdésen elég fárdtak lehettünk. Most attól, hogy nem kellett vissza ráncigálni Pierre megint megfogta a kezem és a paddock körül, úgy mentünk végig. Hála istennek nem volt annyira feltűnő sokak számára, és talán nem kaptak el fotósok sem, kerestük a legeldugottabb részeket. Viszont ígyis mintha Landot láttam volna az egyik kanyarban. Nem maradhatott el, hogy gratuláljak mindenki, próbáltam mindenkihez oda férkőzni. Majdnem mindenkivel sikerült hihetetlen de Kimihez is köztük van, Vettel is ő nagyon kedves volt velem.

- És itt láthatjuk a szaladgáló Rachel Davist- mondta egy random riporter- Csoda egy lány, Seb neked mit mondott? Megosztod velünk vagy titok?
- Nem titok, nekem is gratulált, nagyon kedves- nevetett.
- Itt jön újra, mondhatni a nézők egyik kedvenc nyertese.
- Na most majd jól megutálnak a többiek- mondtam viccelődve.
- Nyugi, mindnekivel megvannak békélve de veled főként.
- Ennek örülök, na még futok egy kört, épp Bottast keresem- nevettem- Mégegyszer gartulálok Seb, így tovább.
- Arra felé talán megtalálod- mutogatták nekem.
- Köszi!- kiabáltam vissza.

Kifulladva tértem vissza az AlphaTauri home-jába, tele töltöttem magam energiával vagyis ettem meg ittam.

- Már mindenhol kerestelek te lány!- mondta a hátam mögül valaki.
- Most már megtaláltál-fordultam hátra teli szájjal.
- Jó étvágyat- kinevetett a kutyás fiú.

"Otthon" már kevésbé éhesen de még egy vacsorának neki láttunk ahol leginkább kibeszéltük a mai napot, mit, hogy lehetett volna máshogy csinálni. Ünneplések kevésbé voltak, de tudtam, hogy még valakinek nem gratuláltam. Egészen addig kerestem amíg el nem indultunk fel a szobáinkhoz.

- Lando! Na végre!- futottam a lift felé haladó fiú után- Gratulálni akartam a 4. helyhez, nagyon ügyes voltál!
- Köszönöm- mosolyogott- Na és mizu veletek?- böccintett a fejével Gasly felé.
- Semmi különös- vontam meg a vállam.
- Nem úgy, na érted- a szemöldökét kezdte ráncigálni.
- Nem nagyon- értetlen fejjel néztem.
- Láttalak titeket a paddocknál.
- Ooo, hogy Pierre megfogta a kezem, igazából csak rángatott mindenfele semmi más.
- Ja, hogy ő fogta meg a te kezed?
- Igen, pontosan ezt mondtam.
- Akkor értem, na jól van jó éjt- megölelt és már ment is a lifttel.
- Jó éjt!

Ezt a csevejt leszámítva az est hátralévő része elég unalmas volt. Mind felmentünk a szobáinkba és aludtunk egy jó nagyot.