Szerencsés Nyertes

19.

Tehát mint említettem a mosdóba vezetett utam, utánam pedig az élen rohant Isa, Carlos barátnője. Épphogy csak elvégezhettem a dolgom ő már be is toppant a hotel földszinti mosdójába. 

- Rachel jól vagy? Vagyis, jobban vagy?
- Ömm, igen persze, csak nem esett valami jól a tojás. 
- De csak a felét sem etted még meg a rántottádnak. Figyelj nekem elmondhatod ha van valami, mármint lakat a számon.
- Falazol nekem?- nyitottam ajtót.
- Persze!- vette a lapot, felszedett a földről, rendbe raktam magam és elindultunk kifelé.

Odaérve az asztalhoz Pierre egyből letámadott a kérdéseivel.

- Figyelj ne támadd már le ilyen hevesen, hagy nyugodjon le, nekem se esett valami jól az a rántotta, lehet záptojásból csinálták.
- Igazatok van, ez most nekem sem ízlett annyira- egy kacsintás mellett mondta Charlotte.
- Szerintem akkor menjünk fel egy kicsit aztán később, induláskor találkozunk a halban- integettem majd távoztunk az asztaltól.

Még mindig bennem volt a kétely, hogy biztosan terhes vagyok-e nem mintha a tesztekben jobban lehetne bízni mint egy orvosban, de mégis látnom kell. Ezen agyaltam míg Pierre egy picit el nem szenderedett, majd cselekedni kezdtem. Felhítam a barátnőm, hisz gondoltam rá ilyen helyzetben csak számíthatok.

- Mondd!- vette fel érdekes hangnemmel a telefont.
- Csak annyit szerettem volna kérdezni nem jönnél el velem boltba? Sürgős lenne, de ha megzavartam valamit akkor szólj.
- Ami azt illeti épp valaminek a közepén vagyok.
- Oh, értem.
- De Liam szerintem biztos ráér.
- Köszi, szia.
- Szia!

Hát szépen lerázott az egy tény, de ahogy mondta már hívtam is Liamet.

- Hali, mizu?
-  Szia, csak annyit akarok kérdezni elkísérnél egy boltba, ha lehet most és gyorsan.
- Hát, hogyne! De ugye nincs baj?
- Talán, de majd az kiderül, nem igazán telefon téma, 2 perc múlva az előtérben.
- Rendben.

A fiú az egész utat végig aggódta, hogy ugyan milyen boltba lesz az utunk na meg egyáltalán miért. Megálltam egy gyógyszertár előtt.

- Megvársz itt?
- Ha már eljöttem és egy kérdésem sem válaszoltad meg akkor ja majd biztos megvárlak kint, na ne szórakozz, persze, hogy bemegyek!
- De most itt ígérd meg nekem, ez a kettőnk titka lesz, egyenlőre legalábbis.
- Te nőszemély! Ígérem- nyújtotta a kisujját.

A boltban a sorok közt és megannyi gyógyszer mellett kóvályogtunk mire rátaláltam arra ami nekem kellett.

- Na ne! Ez komoly? Nem mondtad, hogy ekkora nagyot ugrottatok!
- Mert én sem tudtam Liam, a lényeg az, hogy még neki nem kell tudnia, így is ellógtam és ő semmit sem tud.
- De a reggeli rosszullétből gondolod?
- Nem.
- Akkor hát?
- A kórházban az orvos azt állította állapotos vagyok.
- Csajszi akkor meg minek a teszt? Ez már biztos!
- A saját szememmel látni akarom azt a pozitív jelet!
- Mellesleg hagy legyek az első aki gratulál. Ugye én vagyok?
- Igen te vagy, és te is leszel egy darabig! Egyébként köszönöm- erre megölelt.

Meg is vettem a tesztet, vissza érve a hotelba csak reménykedni tudtam, hogy a barátom nem ébredt még fel. Ijedtségünkre pont a recepción volt mire én átdobtam Liam kezébe a dobozt.

- Ti meg merre kószáltatok?- érdeklődött a Francia.
- Sétáltunk egyet!
- Boltban jártunk!- mondta szinkronban velem Liam.
- Sétáltunk egyet amíg el nem értünk a boltba- mentettem a helyzetet.
- Na és mit vettetek?
- Liam, mit vettünk?
- Egy kis sushit.
- És? Van még belőle?
- Uhh, bocsi haver, de már nagyon éhes voltam, útközben meg is ettem mindet.
- Az szívás.
- Na jól van fiúk, én hagylak is titeket- ekkor Liam átcsúsztatta a zsebembe a dobozt- még felmennék gyorsan mosdóba és lehozom a cuccaim is.
- Szia- hagyott egy apró csókot az ajkamon Pierre.

Össze is szedtem a táskáim, legutolsó 5 percemre hagytam a teszt elvégzését. Még csak sokat sem kellett várnom és egy igazán nyugodtnak hangzó sóhaj mellett láthattam azt a bizonyos 2 csíkot. Majd pedig ahelyett, hogy kidobtam volna a fürdőszoba kukájába, becsúsztattam a táskám oldalába. Higgadt álarccal lesétáltam a lépcsőn és a hosszú búcsúk után beültem a Hondaba amivel először a reptérre vezetett utunk.

- Rach, már mondani akartam hamarabb, de nem tudtam mikor fogjak bele. A barátaim na meg a szüleim is meg akarják ünnepelni a sikert, na meg téged is megismernének már, szóval ha ma nálunk vacsoráznának egy páran az zavarna?
- Dehogy zavarna, amúgyis a te házad, hiszen azt szervezhetsz amit csak akarsz!
- De mégiscsak megkérdezlek hiszen fontos vagy.
- Na és mi főzünk?- dőltem a vállára.
- Arra gondoltam rendeljünk, amiről nem tudnak az nem fáj nekik.
- Támogatom!

Éppségben landoltunk és kocsikáztunk haza, ahol Pierre első dolga volt vacsorát rendelni, nekem pedig a legbiztonságosabb helyre elrejteni a tesztet. Ki is találtam egy nagyon okos helyet ahova ő biztos nem nyúlna, sőt most már pár hónapig én sem fogok. A betéteim és tamponok takaros otthont nyújtottak neki addig amíg nem lesz rá szükség. Gondoltam nem egy családi vacsora előtt lenne jó közölni vele, hogy vicces sztori, de amúgy a gyerekünket hordozom a szívem alatt. Pontosan még csak nem is gyerek hisz vagy egy mákszem lehet a hasamban, viszont ott van. Ábrándozásaimból vissza térve a házi gazda már meg is terített a rendelős kajának. Felkapott egy elegánsnak tűnő kék inget, mire fel én csodálkozva néztem ha család és barátok lesznek akkor miért is áltatjuk magunkat a tökéletességnek.

- Uram, elnézést látta valahol a barátom?- viccelődtem az elegáns férfival a konyhában.
- Csak azt szeretném ha ma minden jó lenne.
- Akkor én is kicsípem magam!
- Te így is gyönyörű vagy!
- Halkabban már, még meghallja az uram- nevettem fel.

Nem vagyok híve az üneppségeknek mint azt tudjuk, így csak egy sima zöld ruhára futotta. A barátok szerencsénkre hamarabb érkeztek, majd aztán a vacsora is betoppant, és végül a szülők is. Óva intettek, hogy mielőtt megérkeznének húzzak le én is egy két pohár bort. Hát nem akartam én semminek sem az elrontója lenni, amíg senki nem figyelt átöntöttem az ő poharukba, így lassan az enyém el is fogyott. Tehát az este egyetlen józan embere maradtam, minden vendég taxival érkezett és azzal is óhajtott távozni.

- Na és Rachel abban gondolkodtál már, hogy szeretnél-e gyereket?- érdeklődött anyuka.
- Persze!- vágtam rá ösztönösen a választ.
- Anya!- mire fel a fia inkább csillapítani akarta a már unokákkal játszadozó lelkes nagymamát aki még mit sem sejtett arról, hogy valóban az- Szerintem ezt még most ne!
- Ezzel mit akarsz mondani?- érdeklődtem.
- Hát csak, hogy anya nagyon előre szaladt.
- És te nem szeretnél gyereket fiam?
- De, persze, hogy szeretnék, csak nem hiszem, hogy ezt már most elkéne kezdenünk beszélni. Majd jön amikor jön!
- Előbb vagy utóbb!- folytattam.
- Pontosan!- emelte poharát a kis tudatlan barátom.

Órákkal később, ahogy szépen sorban mindenki elengedte magát és taxit kellett hívogatnunk belekezdtünk a pakolásba.

- Jó buli volt nem?- pakoltam a mosogatógépet.
- Reméltem, hogy te is jól érezted magad annak ellenére, hogy anya ennyire családcentrikus és unokamániás.
- Én nem bánom- mosolyogtam- remélem te sem- jegyeztem meg halkabban.
- Nem- egy apró puszival díjazta.

Mikor bekerültünk az ágyba egymáshoz a legközelebb, újra forogtak a gondolataim. Minél hamarabb tudatni akarom vele a hírt, nem tarthatom tovább a saját bohókás fejemben.