Szerencsés Nyertes

6.

Este hulla fáradtan érkeztünk haza ahol egy élménydús nap után nyugovóra térhettünk.

A másnap reggelt emiatt később indítottuk de már egy nagyobb ebéddel. Ahogy készen léttünk Pierre már vitt is, mondjuk úgy, hogy azokba a ruha boltokba amiket ismer.

- Netán ez?- tartotta magához a rózsaszín csillámos ruhát.
- Barbi babának szeretnél öltöztetni?
- Akkor nézd meg ezeket- a kezebe nyomott egy királykék tülszoknyás ruhát és egy rózsavöröst ami hátul hosszított szoknyájú volt.
- Ezek már annál inkább- mosolyodtam el.

Gasly kényelmesen helyet foglalt a próbafülke előtti kis kanapén mint valami zsűri.

- Azta- mondta a kék ruhára miután elhúztam a függönyt és fordultam benne egyet- 10/10!- próbáltam egy pukedlit véghez vinni.
- Nekem is nagyon tetszik!

Jöhetett a piros ruha amire már nagyon kíváncsi voltam. Az egyetlen egy baj csakis az volt, hogy nem tudtam felhúzni a cipzárt.

- Ömm, Pierre. Egy picit tudnál jönni?
- Persze, oda nézhetek?- nevetett.
- Felhúznád a cipzárt kérlek?- miután teljesítette a kérésem egymás tekintetét kaptuk el a tükörben.
- Ez a ruha sokkal jobb- törte meg a csendet a hátam mögül- ez már 10/15!
- Sokkal kényelmesebb is- igazgattam.
- Sikerült választani?- szólalt meg a kedves hangú eladó aki mindenben segített nekünk.
- Igen, ezt a ruhát szeretném megvenni!
- Megveszem neked! Miattam kell ez a ruha.
- Ha megláttam volna és megtetszik akkor is megvettem volna ha nem kell holnap elmennünk abba a buliba.

Szóval megvettem, nem bántam meg mivel tényleg gyönyörű volt. Habár az 5. boltban tudtuk megvenni ezt a csodát, egyiken sem voltunk fáradtak és még az este is sokára jött volna. Tartottunk egy kis filmes este félét, popcornnal, gumicukrokkal meg még sorolhatnám.

- Meg merjem kérdezni milyen filmet nézzünk?
- Hát ha valami Disney filmet néznél szívesen akkor igen- halálosan komoly fejet vágtam popcorn rágcsálás közben.
- Én inkább valami horrorra gondoltam.
- Persze! Hogy legyen még egy opció a horkolásodon kívül, hogy miért nem tudok aludni?
- Na akkor most ezért horrort fogunk nézni!

Igen, nem esett le, hogy a kis vicces megszólalásommal magamat szivattam meg. A film eleje még el is ment, de a felénél járva a takaró ami egy perccel ezelőtt még a nyakamig volt húzva, na az alól már a fejem sem látszott ki. Még a fülemet is befogtam, hogy ne halljak belőle egy szót sem.

- Pierre! Én ezt nem bírom!- kiabáltam, lassan könnyes szemekkel.
- Most leveheted a fejedről a takarót- nevetett.
- Haha, de vicces- mintha a 6 éves önmagamat utánoztam volna kinyújtottam a nyelvem.
- Ha akarod ide jöhetsz mellém- kitárta a karjait.

Gondolkodás nélkül már ott is voltam. Egy picikét jobb érzés volt, biztonságban éreztem magam mellette de a film még mindig nem volt nyerő.

- Vége van már?- kérdeztem újra a takaró alól.
- Igen- mondta Gasly aki még mindig az én szenvedésemen nevetett.
- Ez neked még mindig ennyire vicces, horkoló művész?!
- Eléggé- folytatta.
- Jó, akkor most én választok valamit és végig kell, hogy nézd!- kikaptam a távirányítót a kezéből, egyenesen tudtam mit keresek, az egyik kedvenc Barbie mesémet gyerekkoromból.
- Na ne!
- De!- mosolyogtam ördögien.
- Amúgy még mindig félsz?- kérdezte a film elejénél járva.
- Nem, miért?
- Ah, semmi- ráhajtotta a fejemre a fejét, akkor leesett. Arra érthette, hogy még mindig mellé vagyok bújva.
- Zavar?- kérdeztem mikor rájöttem.
- Egyáltalán nem!- megspékelte egy nagy mosollyal és vissza dőlt.

Ennek is a végére érve elfogyott körülöttünk minden és végül már csak a TV csatornákat váltogattuk percenként. Addig játszottuk ezt a tevékenységet amíg el nem aludtunk ott helyben a kanapén pár szem morzsa között.