Szerencsés Nyertes

9.

- A nap elején sem gondoltam, hogy majd így végződik.
- Én pár hete nem gondoltam volna, hogy itt leszek majd veled egy teraszon és nézem azt a fura maszkot az arcodon amit rád erőszakoltam.
- Én se, de látod, itt vagyunk. Ma is sikerült feldobnod picit az estém.
- Picit? Majd amikor leszedjük azt a fejedről- elképzeltem a jelenetet és dőlt belőlem a nevetés.

Nem szóltam neki, hogy a lehúzhatóssal olyan problémák akadnak, hogy egy icipicit fájdalmas. Főleg ha az arcán lévő szőrzetbe is bele megy, ez egy jel volt, hogy a nyaggatásnak ideje lenne megtörténnie, vagyis borotválkozzon meg végre. Na igen, voltak is pici szisszegések meg apró sikítások, max a szomszéd szobába lehetett áthallani hála a jó égnek. Sajna Liam és Betty lemaradtak erről a csodáról, túl hamar feladták.

- Lehet nekem is ideje lenne már menni, megpróbálok valahogy aludni. Habár nem lesz könnyű a horkoló társam nélkül- megint jól megdobtam egy párnával.
- Illetlenség felhozni egy lánynak azt, hogy horkol, megértetted?
- Igen is, hölgyem.
- Hogyha ennyire nehezen tudsz aludni akkor van egy megoldásom- a bőröndömhöz szaladtam és elővettem az aranyos kis plüssünket- Ma aludhatsz vele te- megpusziltam Bagettet, búcsút véve tőle és végül átnyújtottam az ajtón álló fiúnak.
- Én nem kapok?- egy olyan fogvillantósan felnevetett.

Nem tudom mi vezérelhetett erre a cselekedetemre. Lehet a túl sok együtt töltött idő, az este hatása, egy kis gyökerező érzelem ami elindult bennem iránta vagy szimplán az, hogy nagyon jól eltudja csavarni a fejem. Elég nagy választ adva a kérdésére lábujjhegyre álltam, a kezemmel a vállán kapaszkodtam meg és egy kis puszit nyomtam az arca bal felére. Meglepetést nem csak neki, még magamnak is okoztam ezzel, vissza mosolyogtunk egymásra és állítólagos nyugovóra térhettünk volna. Nekem nem ment nagyon könnyen, furdaltak a gondolataim, hogy ezt most nem kellett volna vagy mégis. Legalább 10 vitát lefolytathattam saját magammal mire annyira elfáradtam, hogy elaludtam. Ekkor mondják azt, hogy saját magam is lefárasztom.

Volt annyi eszem, hogy ma egy fontosabb napra állítsak ébresztőt, időben lent legyek a reggelin és időben összekészüljek majd pedig a feladatom csak az legyen, hogy beüljek a szép kis Hondába Pierre mellé a versenyen pedig elfoglalni a helyem. A versenyes része annyira nem sikerült, fel-alá szaladgáltam mint akinek hangyák vannak a gatyájában. Mindenről készítettem fotó vagy videót, hogy tényleg minél több dolgot áttudjak adni azoknak akik nincsenek itt. Előbb vagy utóbb megtaláltam Gaslyt is aki miután megérkeztünk mintha felszívódott volna pedig elvileg csak átöltözni ment. Megtorpant előttem a beszállásra kész pilóta.

- Na, készen állsz?
- Fogjuk rá...
- Nem ezt a hozzáállást szeretem!- bökdöstem.
- Jól van, készen állok, ha szurkolsz nekem.
- Ki nem hagynám! Sok sikert- mosolyogtam.

Zavaromban inkább elindultam a másik irányba, vagyis fel a helyemre. A népnek tehát live-okkal adtam meg amikről akár lemaradnak. Az edzés után végre jöhetett az ebéd, majd pedig még egy óra. Ebéd alatt én végig az AlphaTauri home-jában voltam ezért nem is nagyon találkoztam más pilótákkal a Francián és Japánon kívül. 

A hotelben emiatt is keresett meg egyszerre szinte mindenki. Mire végre mindenki gondját megoldottam, meghallgattam Pierre hátramaradt, meghívott egy sétára amibe persze belementem. Elmentünk egy közeli park féléhez ahol most nagy sürgés-forgás volt, tele volt minden kiskutyákkal pontosabban kiskutya örökbefogadó standokat láthattunk. Nem hagyhattuk ki, hogy meggyöntölgessünk párat.

- Nem szeretnétek elvinni egyet?- odaállt felénk egy kedves hölgy.
- Ömm... Nem tudom- Gasly felé néztem akinek épp egy újabb apróság volt  a kezében.
- Gondolkozzatok csak nyugodtan, elhihetitek nekem nem bánjátok meg.
- Rachel, nézd!- mutogatott egy sarokban alvó kiskutyára.
- Olyan mint- belekezdtem.
- Bagett!- de már ő fejezte be.
- Istenem, de édes- vissza néztem rá és szerintem tudta mire gondolok.
- Nem tudom elhozhatnánk-e a hotelbe...- picit letörtünk mindketten.
- Na fiatalok, jutottatok valamire?
- Nagyon köszönjük a lehetőséget de egyenlőre még nem.
- Egész hétvégén itt leszünk még- mosolygott. 

Pierre is felállt leporolta magát majd valamit halkan beszélt azzal a nővel. Tovább sétáltunk, ahol delfin alakú gumicukrokat vettünk, haza úton pedig egymás szájába próbáltuk dobálni őket, szóval nyomot hagytunk magunk után a járdán. Az ajtóm előtt egy öleléssel jó éjszakát kívántunk egymásnak, végig nézte amíg bemegyek. A lábaim alig érezve megfürödtem és már be is vetettem magam az ágyba.

Reggel már szokásosan kopogásra kelhettem, féltem, hogy megint lemaradtam a reggeliről szóval inkább szaladta az ajtóhoz. Lefagytam mikor kinyitottam, nem számítottam, hogy Gasly lesz az ajtóban arra meg főleg nem, hogy Bagett fog beszaladni a szobámba.

- Meglepetés!- mutogatott a kezével.
- Hát te meg, hogy kerülsz ide- leguggoltam és simogatni kezdtem a kis szőrmókot.
- Lefixáltam mindent és elhoztam, remélem örülsz neki- annyira boldogan nézett rám, hogy esküszöm már az is felvidított- Az én nevemre írattam ha nem baj, a tiédre nem mertem remélem nem baj, viszont úgy gondoltam attól gondozhatjuk közösen, én sem mindig érek rá.
- Dehogy baj, inkább tökéletes!- semmi sem tudta most lemosni az arcomról azt a nagy mosolyt.

Átöltöztem, persze az új kutya tulajdonos addig kint megvárt majd együtt mentünk reggelizni és egyúttal a többieknek elújságolni a nagy híreket. Bagett biztos, hogy nem szenvedett figyelem hiányban, akivel csak találkoztunk megsimogatták, ölükbe vették stb.

- Közös kutya? Hát mi kell még ide, hogy lásd beléd van esve?- sugdolózott Liam.
- Liaaaam!
- Jól van, jól van, de majd pár hét vagy nap és már mondhatom is, hogy én megmondtam- elviharzott mielőtt bármi ellenkezőt is mondtam volna.

Gofrit ettünk reggelire, persze a mellettem ülő Francia csoki sziruppal kérte, milyen meglepő, én meg mint jó anyukája rutinból letörölgettem a szája szélét.
Rögtön mentünk is a pályára, hogy minél hamarabb elkezdhessenek készülni. Mikor Bagettet újra hívta a természet már a 7. alkalommal is de elvittem a környéken lévő füves rész felé. Túl belemerültem a telfonomba és bekövetkezett a várva várt szerencsétlenségem.

- Au, bocsi- vettem fel a telefonokat a földről.
- Semmiség, hát ő meg?- csodálkozott Norris.
- Huh, nem egy rövid sztori az biztos. Pierre kutyája vagyis félig közös de leginkább az övé- magyarázkodtam.
- De honnan? Vagy, hogy jött?
-Tegnap este elmentünk sétálni.
- Akkor azért nem találtalak titeket- vágott közbe.
- Nagyon valószínű, na és a parkban volt egy ilyen örökbefogadó rendezvény, mi pedig beleszerettünk Bagettbe.
- Fogadni merek te voltál a név gazda- nevetett miközben simogatta a kiskutyát.
- Pontosan!- mosolyogtam- Na szerintem mi megyünk is mielőtt téged pisilne le, majd találkozunk!
- Este sétálhatnánk egyet vagy valami!
- Aha majd megbeszéljük!- kiabáltam vissza már a távolból.

Túlestünk az edzésen és az időmérőn is ezeket követve jöhetett egy nyugis vacsora és végül Bagett esti sétája. Ebben az előbb említett Lando állt segítségemre elég jól sikerült kitanulnia, hogy kell felszedni a kutya kakit egy zacskóba. Habár az elején nehézkesen indult a végén már profin csinálta én pedig minden alkalommal szétnevettem magam.

- Látod, pedig én kínáltalak vele- viccelődött a folyosóra beérve.
- Tudom, még friss volt- nevettem egy nagyot.
- Jó meleg- mosolygott.
- Ne is folytasd- nyílt a Gasly szoba ajtaja.
- Titeket kerestelek!
- Na jól van akkor szerintem én megyek is, jó éjt nektek, Davis te meg álmodj friss kutya kakikkal- megölelt és már el is viharzott.
- Látom jól éreztétek magatok- mondta komoly arccal Pierre.
- Elvoltunk, Bagett elvégezte minden dolgát úgyhogy remélem reggelig nem is lesz semmi. Van még kedved átjönni?
- Ah, nem, holnap korán kelés lesz úgyhogy mentem is aludni szia!- bevágta maga mögött az ajtót.
- Neked is jó éjt- mormoltam magamban- Jajj Bagett milyen jó, hogy te nem ilyen férfiból vagy- mondtam cipő levevés közben szegény kipurcant spániel keveréknek- Ettől nehezebb már nem is lehetne velük- panaszoltam tovább.