[MHA Fanfic] Nem vagy egyedül Adoptálható

I. Örök sötétség

Huh, mi ez? Olyan sötét van, és hideg. Meghaltam? Ez a túlvilág lenne? Nem az nem lehet. Hallok valamit. Valami...pittyegést. Ritmusos....pittyegést. Ismerős ez a pittyegés. Egy szívmonitor. A szívem dobogása. Egy kórházban lehetek akkor. Mi történt? Miért vagyok itt?

Lassan kinyitottam a szememet, de ugyan az a sötétség fogadott. Egyáltalán nyitva van a szemem? Ha igen miért nem látok semmit? Hol vannak többiek? Miért kezd nehezebb lenni a levegő? Miért gyorsult fel a pittyegés? Miért vagyok egyedül? Miért?

Ekkor valamit éreztem. Valakinek a kezét a kezemen. Kié lehet? Nem látlak? Ki vagy? Várjunk... Ezt a kezet ismerem....vékony enyhén csontos, és durva. Egy embernek lehet ilyen keze.

-All....Might? -Kérdeztem a sötétségbe.

-Igen, én vagyok az Midoriya fiam, nincs semmi baj. -Mondta All Might.

-All Might, mi történt? Miért nem látlak? Mié....-Kérdeztem volna még mikor egy hirtelen fájdalom megakadályozott.

-Nyugodj meg fiam, minden rendben, majd megkapod a válaszaidat, amint idehívom anyukádat, és Recovery Girl-t. -Mondta.

Én csak bólintottam mire a fájdalom elment. Ezek után bejött egy nővér, és adott fájdalom csillapított, míg All Might egyszer sem vette el a kezét.

Ajtó nyitódást hallottam, majd sietendő lépéseket.

-Oh én kicsi Izukum. -Mondta egy hang.

-Anya? -Kérdeztem, mikor egy pár kar, megölelt.

-Igen, oh édes fiam. -Mondta.

Hallottam a hangján hogy sír, és ez nem segített hogy jobban érezek.

-Ah hát felébredtél. Bizonyára sok kérdésed lehet. -Mondta egy idő hölgy.

Recovery Girl. Én bólintottam, míg a hang irányába néztem.

-Mennyire emlékszel? -Kérdezte.

-Nem sokra, Iida és Todoroki elmentek a kórházba, a rokonukat meglátogatni, míg én a UA felé mentem, majd itt ébredek fel. -Mondtam.

*All Might nézette*

Egészen nyugodtnak hangzik, annak ellenére ami történt vele.

-Bizonyára sokkban voltál, és elfelejtetted ami történt. Midoriya, egy gonosztevő megtámadott. -Mondta Chiyo.

Midoriya meglepődött. Az anyja eleresztette, és fogta a vállát, míg a kezem még mindig a kezén volt. El sem tudom képzelni most milyen lehet. Tegnap felkeltél, úgy hogy látsz, most meg örök sötétség rabja vagy, amin nem tudnánk segíteni.

-A gonosz leszúrt egy késsel, és a quirk-jét is használta. A szúrás hagyni fog egy heget, de semmi komoly, viszont.....nem tudjuk milyen quirkje volt, de megvakultál. Ezért nem látsz most. Sajnálom, de nincs semmilyen mód, hogy visszahozzuk. -Mondta Chiyo szomorúan.

Ránéztem a fiúra, és megszakadt a szívem. Ott ült mozdulatlanul, ahogyan egy világ összetör benne. Anyja sírva átölelte a fiút, de Midoriya egy szót sem szólt. Egy csepp sem szökött ki megvakult szemeiből. Ült ott, mint egy emberi bábu.

-Még pár napig itt tartunk a szemed, és a hasad miatt. Utána elengedünk, és órákon veszel részt, ahol megtanulod a braille-írást. -Mondta Chiyo, majd kiment.

Sok idő telt el azóta. Az anyja időközben elment a munkája miatt, és csak én maradtam vele. Egész végig egy szót sem szólt. Meg sem mozdult.

-All Might.....lenne egy kérdésem.....-Mondta halkan a fiu.

-Persze bármit. -Válaszoltam vissza picit boldogan, hogy újra megszólalt.

Ekkor kb felém nézett ahogyan a kendő alatt elejtett pár könnyet, de ha nem lenne elég a szívemnek, a fiú mosolygott.

-All Might, lehetek így olyan hős mint te? Lehetek vakon hős? -Kérdezte megtört hanggal.