[MHA Fanfic] Nem vagy egyedül Adoptálható

XII. Ideje főzni

Hamar eljött a péntek. Nem sok történt azóta. Megtanultam rendesen írni, és olvasni, Kharón-nal a kapcsolatunk egyre csak jobb lett, Uraraka meg normálisan viselkedik, bár egyszer sem szólt hozzám.

Péntek volt, és vártam a főző versenyt. Épp Eri-vel játszottunk, szóláncot, míg én fontam be a szép haját. Szeretek hajjal játszani, gyerekoromba sokszor fontam be anyukám haját. Még sokszor mondta, hogy jó fodrász is lennék, de ez inkább egy pici hobbi, mintsem valami nagy dolog.

Ajtó nyitódást hallottam.

-Na bíró, készen állsz, hogy tele edd magad? -Kérdezte Kaminari.

-Már kopog a szemem az éhségtől. -Mondtam vidáman.

-Szia Eri, maradsz a főzőversenyre? -Kérdezte Kirishima.

-Igen, Mr. Aizawa azt mondta, maradhatok estig. -Mondta Eri.

-Remek, akkor van még egy bírónk. - Mondta boldogan Kirishima.

-Kik a versenyzők? -Kérdeztem.

-Bakugou, Kirishima, Kaminari, Sero, Todoroki, és Tokoyami. -Mondta Momo.

-Huha, remélem Eri éhes vagy. -Mondtam, miközben befejeztem a haját.

-Igen. -Mondta.

-Te fontad be Midoriya, kero? -Kérdezte Tsu.

-Igen, sokat fontam mikor kicsi voltam. -Mondtam.

-Egyik nap befonhatnád a hajamat, nagyon szép lett. -Mondta boldogan.

-Mindenképp. -Mondtam és leültünk az asztalhoz.

-Én, Eri, és Midoriya leszünk a bírók. Megvárjuk a többieket és el is kezdhetjük. -Mondta Momo.

Vártunk 5 percet és mindenki itt volt.

-Alig várom, hogy lefőzzelek titeket. -Mondta Kaminari.

-Heh az várhatod. -Mondta Kacchan.

-Mindenki ugyanazt fogja főzni. Miso Ramen-t. Van rá 1 órátok elkészíteni. Mindenből van elég alapanyag, hála Lunch Rush-nak. Amint az óra felet üt indulhat is a főzés. -Mondta Momo.

-Miso Ramen? -Kérdezte Eri.

-Igen, nagyon finom, biztos ízleni fog. -Mondtam mosolyogva.

Az óra felet ütött és elkezdtek főzni. Vágások, és sistergés hangok váltották fel a csendet az épületben.

-Szerinted ki fog nyerni? -Kérdezte Eri.

-Nem tudom, Kacchan igen jól főz, de Tokoyami-é sem semmi. -Mondtam.

A konyhából egyből jó illat csapta meg az orromat. Nyaltam a számat érte.

-Mit érzel Midoriya? -Kérdezte Momo.

-Finomat. -Válaszoltam röviden.

Egy óra eltelt, és mindenki kész lett. Név sor szerint kezdtük el enni. Kaminari, Kirishima, Tokoyami, Todoroki, Kacchan.

Kaminari ramen-je nem a legjobb. A rákok túl lettek főzve, és sótlan volt. Kirishima-é jó volt, de mintha valami hiányzott volna belőle. Tokoyami-é is finom, de ez övében kevesebb a tészta mint a lé, Todoroki-é finom volt, csak a szójaszósz kevéske, Kacchan-é isteni lett. Picit erős lett, de nagyon ment mellé. Az kedves tőle, hogy keveset rakott bele, Eri kedvéért.

-Kihirdetnénk a helyezetteket! A 3. Todoroki-é lett, 2. Tokoyami-é, és a legjobb szakács a 1A-ben pedig Bakugou. -Mondta Momo.

-A főzés egy sötét hobbi. -Mondta halkan Tokoyami.

-Há megmondtam! -Büszkélkedett el Kacchan.

Már este volt, és visszakísértem Eri-t.

-Midoriya. -Szólított meg Aizawa.

-Aizawa? -Kérdeztem.

-Lenne pár megbeszélni valónk. -Mondta.

A hang irányába fordultam, és vártam.

-Hétfőn jössz már iskolába, a tanárok mind tudnak Braille írásban nem kell aggódnod. Viszont az edzéseid külön lesznek mint a többieké. Kedden, csütörtökön, és Pénteken. A jelmezzel csináltunk pár változtatást, holnap menj el érte, és kikérheted. -Mondta Aizawa.

-Rendben, lenne még valami? -Kérdeztem.

-Nem, jó éjt problémás gyermek. -Köszönt el.

Problémás gyermek. Most már tényleg az vagyok. Egy probléma.