[MHA Fanfic] Nem vagy egyedül Adoptálható

VIII. Szünet

Megfogtam Kharón-t, és elindultunk sétálni UA körül. Közben beszélgettünk, illetve játszottunk.

A játék, csak annyi volt, hogy Eri adott valamit, és ki kellett találnom mi az. Azóta játsszuk, mióta mondtam, hogy a tapintásom, a hallásom, a szaglásom, és az ízlelésem jobb lett. Eddig csak 3 nem találtam el, de majd belejövök. Örülök, hogy Eri nem viselkedik annyira másképp, így igaz Mirio-val.

-Mr. Deku lenne egy kérdésem. -Mondta Eri.

-Kérdezz csak. -Mondtam boldogan.

-Ha képes lennék a quirk-ömet irányítani, akkor meggyógyulnál? -Kérdezte.

-Ez jó kérdés, de szerintem lehetséges. -Mondtam.

-Ígérem neked, és Mr. Mirio-nak, hogy megtanulom a quirk-ömet használni, hogy segítsek. -Mondta.

'Plus Ultra' huh? Az egyik dolog amit nem tudok megtenni már.

Pár tanárral, és diákkal is találkoztunk. A diákok susmogtak, amit Mirio is észrevett, így elkergette őket. Mégis, rosszul esik.

Ebédidő lehetett, így Mirio visszakísérte Eri-t a kollégiumukba, míg én elindultam, az enyém felé.

Fél úton lehettem már.

-Hé, Midoriya! -Üvöltött valaki.

-Ööh, Todoroki? -Kérdeztem.

-Talált. -Mondta.

-Kollégium felé tartasz? -Kérdeztem.

-Igen, gondoltam elkísérlek. -Mondta, majd elindultunk.

Megfogta a karomat, amit egy picit arrébb húztam.

-Bocsi, csak segíteni szeretnék. -Mondta.

-Köszönöm, de magamtól is menni fog. -Mondtam.

Nem akarok senkire sem támaszkodni, sem teher lenni más vállán. Megtudom csinálni.

-Gondolkodtál a kérésemen Midoriya? -Kérdezte.

-Ne haragudj Todoroki de, ez most nem a legjobb pillanat. -Mondtam.

-Sajnálom. -Kért bocsánatot.

-Adni is fogok választ, viszont most, hogy minden megváltozott, az érzéseim összevissza keringenek. Nem akarok olyan döntést hozni, amit majd megbánok. -Mondtam.

-Megértem, ne haragudj megint. -Mondta.

Elkísért, majd kinyitotta nekem az ajtót.

-Ah Midoriya, szép délutánt. -Üdvözölt Iida.

-Délutánt. Jó illat van, mit főztök? -Kérdeztem.

-Kirishima Curry-t csinál. -Mondta Mineta.

-Egy férfias étel, egy férfias osztálynak! -Mondta büszkén.

-És velünk mi lesz? -Kérdezte Uraraka.

-Öhm és nőies. -Mondta Kirishima.

-Ha, Shitty Hair úgysem tudd nálam jobban főzni. -Mondta Kacchan.

-Mi? Én vagyok a legjobb szakács. - Mondta Kaminari.

-Jó vicc volt. -Röhögött Kirishima.

-Oh you're approaching me? -Kérdezte Kaminari.

-Pénteken főző verseny lesz, aki nyer ő lesz a 1A legjobb szakácsa! -Mondta Mina.

-Hé Midobro, lennél te a bíró? -Kérdezte Kirishima.

-Oh, persze, de csak ha nem baj. -Mondtam.

-Dehogy baj. -Mondta Kaminari.

-Juuuuuj egy kutyaaaa. -Üvöltött Mina.

Jaj tényleg még nem találkoztak Kharón-nal.

-Kharón, ők itt az osztálytársaim. -Mondtam.

Ő ugatott erre. Levettem a hámját, hogy megsimogassák.

-Midoriya, te mikor fogsz visszatérni az órákra. -Kérdezte Uraraka.

-Jövőhéten már részt veszek. -Mondtam.

-Tényleg, hogy megy a braille? -Kérdezte Todoroki.

-Egyszerűbb mondatokat elbírok már olvasni, és írni. -Mondtam.

-Most, hogy belegondolok, a vak embereknek felerősödik az érzékszervük. Változott valamennyit azóta? -Kérdezte Kirishima.

-A hallásom sokkal jobb lett, a tapintásom is jobbul, de még nem annyira jó. Az ízlelésem és a szaglásom is kifinomultabb. Lassan olyan leszek mint egy kutya. -Mondtam.

A többiek kínosan röhögtek.